„Ha kell, a szobámból a konyháig tartok célra, amíg a szüleim csendben ülnek, hogy ne zavarjanak” – mondja a sportlövő Bajos Gitta

Sok fiatal már csak otthoni vagy szabadtéri edzésekkel tudja formában tartani magát, a komáromi válogatott sportlövők számára még nyitva maradt egy kiskapu. A 17 éves, felnőtt Eb-bronzérmes Bajos Gitta azonban lélekben már minden eshetőségre felkészült.

A koronavírus-járvány miatti korlátozások után sok helyen már semmilyen lehetősége nincs a sportolóknak normál edzéskörülmények között gyakorolni, a komáromi sportlövőknek még megadatik ez a kiváltság, persze szigorú szabályok közepette. A Finomító SLK 17 éves, 50 méter fekvő számban felnőtt Eb-bronzérmes puskás versenyzője, Bajos Gitta a napokban még ellátogathatott megszokott bázisára. „A megállapodás szerint a válogatott sportolók még használhatják a komáromi lőteret, de szigorúan csak egyesével – tájékoztat a versenyző. – Két és fél óráig gyakorolhatunk, ez a maximális idő, amit bent tölthetünk, aztán váltjuk egymást úgy, hogy sokszor még az ajtóban sem találkozunk. Konditerembe természetesen már nem járunk, az erősítést mindenki otthon oldja meg.”

Egy hónappal ezelőtt persze még a sportlövők sem számítottak erre a forgatókönyvre, a válogatott Lengyelországban szerepelt sikeresen, a 10 méteres Európa-bajnokság felnőtt női mezőnyében Bajos Gitta a 31. helyen végzett és készült az indiai világkupára. „Nem tudom hányadik lettem Wroclawban. Nagyon sokan voltunk és mivel nem szerepelt a nevem az első húsz helyezettet megjelenítő kivetítőn, már nem is érdekelt. Az alapversenyben nem lőttem rosszul, csak a többiek teljesítettek kimondottan jól. Ez nem töltött el csalódottsággal. A csapatversenyben már bénáztam kicsit, az valamelyest elkeserített. A világkupát sajnálom, szerettem volna Indiába utazni, még sosem jártam ott – persze, nem ebben a helyzetben vágytam oda. Semmit nem tudni arról, hol és mikor lesz a következő verseny, mit halasztanak és mit törölnek. Nekem most kellene érettségizni, még ha viszonylag hamar rendeződnének is a dolgok, félő, hogy nagyon összecsúsznak a kötelezettségek.” Az iskolai távoktatás még mindenkinek újdonság, a fiatalok benyomásai vegyesek. Már egy hét után sokan hiányolják a társaságot és magát a kis plusz reggeli mozgást, amit akár csak a suliba járás jelent. Gitta igyekszik észrevenni a pozitívumokat. „Magántanuló vagyok, így alapesetben sokkal nehezebben szerzek jegyeket, mint a diákok többsége. Most délelőttönként én is kapom és csinálom a házi feladatokat, prezentációkat gyártok, fotózom a füzetet. Most ugyanazok a feltételeim, mint a többieknek. Ha végzek, megyek lőni.” Azt viszont Komáromban is tudják, hogy egyik percről a másikra kattanhat lakat lőtér ajtaján. „Ha bezárják, hazavisszük a cuccokat és kezdődik az otthoni célra tartás. Felöltözünk rendesen, kiszemelünk egy pontot a lakásban és arra a célra tartjuk a puskát. Ez a legunalmasabb dolog, amit el tudok képzelni, de nem lesz más választás. Úgy teszek, mintha lőnék, de csak lőszer nélkül sütögetek. Tulajdonképpen egész versenyt kell otthon lejátszani, ez egy-másfél óráig tart. Az, hogy ezt ki mennyire veszi komolyan, a lelkiismeretére van bízva. A lövészetben az a legjobb, hogy egy tárgyat célba juttatunk. Itt nem ezt kell csinálni. Szerencsére a szüleim mindenben támogatnak. Ha kell, a szobámból a konyháig tartok célra, amíg ők csendben ülnek, hogy ne zavarjanak.”  További korosztályos híreink SPORTLÖVÉSZETBEN a sportági aloldalunkon.