Együtt a bajban – hogyan tartanák meg a klubok a versenysportot abbahagyni szándékozó fiatalokat?

Innen is, onnan is azt hallani, hogy a koronavírus-járvány okozta kényszerszünetben a sportolást még éppen csak elkezdő fiatalok közül sokan lemorzsolódhatnak. Összeállításunkban annak járunk utána, hogy valóban valós-e ez a veszély.

Két egyéni és két csapatsportág minőségi utánpótlás-nevelő munkát végző műhelyének edzőit, vezetőit kérdeztük az eddigi tapasztalataikról, teendőikről a különleges, korábban soha meg nem élt helyzetben. A kép – Székesfehérvártól Pesterzsébeten és Debrecenen át Békéscsabáig – meglehetősen vegyes, ám a motiváció fenntartásának fontosságában valamennyi megszólaló egyetért. A TAGDÍJ NEM A SZOLGÁLTATÁS ÁRA A székesfehérvári ARAK Akadémia atlétáinak nagyjából kilencven százaléka utánpótláskorú. Tölgyesi Előd szakosztályvezető úgy gondolja, ha felkészülni nem is lehet a hasonló helyzetekre, azért az elmúlt öt akadémiai év koncepciója sokat segít az átállásban. „A gyerekeinket nem csak eddzük, hanem neveljük is, így viszonylag céltudatosak és önállóak. Nem álltunk le, a kérdés csak az, ki, hogyan tudja megoldani az edzéseket a körülményeihez képest. A juniorok és az ifik, akik már szakági csoportokban edzenek, napi összeköttetésben állnak a kollégáinkkal, a serdülőknek és az újoncoknak is hasonlóan egy-kétnaponta küldik a tervet edzőink. A tizenkét évnél fiatalabbakkal és a szüleikkel heti vagy kétheti a kapcsolattartás, de a tréningek rendszeresek. Várhatóan lesz lemorzsolódás, de hogy milyen mértékű, azt nem tudjuk megjósolni. A tagdíjakkal még nincs sok problémánk; ha hosszasan elhúzódik a szünet, e tekintetben is lehet változás. Jelenleg a háromszáz tanítványunkból kettőnek kérték a szülei, hogy átmenetileg csökkentett összeget fizethessenek. Mi azt valljuk, nem az edzésre járásért vagy a gyerekkel való foglalkozásért kell fizetni, vagyis ez nem afféle szolgáltatási pénz, amiért valaki cserébe heti öt vagy tíz edzésre járhat. A tagdíj a tagsági viszony fenntartását szolgálja. Természetesen szociális kedvezményre vagy a fizetés átütemezésére van lehetőség.” EDZÉSTERVEK, FOLYAMATOS KOMMUNIKÁCIÓ

„Az ESMTK birkózószakosztálya túlélte a 2008-as gazdasági világválságot is; két évvel azután hat hónap alatt felépítettük a csarnokunkat. Van tehát tapasztalatunk abban, hogyan vészeljünk át az anyagilag nehéz helyzeteket. Ezúttal is elmondhatom, hogy stabil lábakon állunk, de persze minden azon múlik, meddig tart a járvány. És ezt most még senki nem tudja megmondani” – így a műhely elnöke, Losonczi Ottó. A szövetség alelnöke, Bacsa Péter március közepén így nyilatkozott az utanpotlassport.hu-nak: „Fontos, hogy a tizennégy évnél fiatalabb gyerekek a veszélyhelyzet elmúlása után is térjenek vissza a megszokott közegbe, a birkózószőnyegre.” Losonczi egyetért Bacsával, szerinte is előfordulhat, hogy a járvány miatt többen felhagynak a sporttal. „Az idősebbek céltudatosabbak, de velük is foglalkoznunk kell: edzéstervet kapnak, folyamatos a kommunikáció. Az egyesületnek online elérhető a belső információs rendszere, amelynek segítségével napi kapcsolatban lehetünk a legkisebbekkel is. A mesterek folyamatosan koordinálják őket, én is igyekszem tartani mindenkiben a lelket. Ezen a felületen a bázisunk hetven-nyolcvan százaléka aktív. Ami pedig az esetleges létszámcsökkenést illeti: sok éve szívvel-lélekkel, rengeteg energiát és pénzt befektetve vezetem a szakosztályt, úgyhogy mérhetetlenül csalódott lennék, ha öt százaléknál nagyobb lenne a visszaesés…” HIÁNYZIK A JÁTÉK, A TÁRSASÁG A DVSC az egyik vezető kézilabda leány utánpótlás-nevelő műhely. A koronavírus-járvány miatt kialakult helyzet persze a debrecenieket is nagy kihívás elé állította. A klub serdülőcsapatának vezetőedzőjét, Márián Blankát kérdeztük, hogyan fogadták a gyerekek a leállás hírét.

„Eleinte kicsit még örültek is, hogy lehet fújni egyet, kapnak egy kis pihenőt. De természetesen ez az érzés hamar elmúlt, és ahogy telik az idő, egyre jobban hiányozik majd nekik a játék, a társaság, hiszen az online edzések messze nem ugyanolyanok, mint a valódiak… Azért is próbáljuk versenyszerű feladatokkal is érdekessé tenni ezeket a foglalkozásokat, hogy fenn tudjuk tartani a folyamatos érdeklődésüket.” Másokkal ellentétben a DVSC-ben nem tartanak attól, hogy a hosszúra nyúló kényszerszünet miatt sokan abbahagynák a kézilabdát.  „Úgy látom, a mi csapatunkban, vagyis a serdülő korosztályban már elköteleződtek annyira a gyerekek, hogy ebből nem lesz probléma. Próbáljuk a lehető legkevesebb veszteséggel átvészelni az időszakot, amelyben előtérbe kerülhetnek olyan dolgok is, amelyekre évközben kevesebb idő jut. Például a taktikai vagy az elméleti képzés.” AZ EDZŐK FELELŐSSÉGE Baran Ádám, a Békéscsabai Röplabda Sportegyesület elnöke szerint még nem lehet megállapítani, mekkora lesz a lemorzsolódás a fiatal sportolók körében. „Igyekszünk tartani a lelket magunkban és a gyerekekben is. Utánpótlásedzőinkre kiemelt felelősség hárul ezekben a nehéz napokban, egészen egyszerűen nem tehetjük meg, hogy elengedjük a fiatalok kezét. Online edzéstervet kapnak, korábban felvett videós anyagokkal támogatjuk őket, amelyekkel otthoni körülmények között is formában tarthatják magukat. Nehéz bármit is hozzátenni ehhez a szörnyű helyzethez, hiszen csapatban gondolkodó sportolókról beszélünk, akiknek már nagyon hiányoznak a közösségi élmények. De ami mindannyiunkat hittel és motivációval tölt el, az az akadémia új, impozáns, gyönyörű munkacsarnoka. És már mindenki tűkön ülve várja, hogy végre használatba vehessük.”