Horváth Lea Amerikába megy, mestersége címere: sportlövő!

A sportlövő-válogatott 18 éves puskás versenyzője, Horváth Lea ősztől minden bizonnyal Mississippiben folytatja tanulmányait, de a lövészettel kapcsolatos céljai a tengerentúlon sem változnak.

A Komáromi VSE 18 éves válogatott puskás sportlövője, Horváth Lea a tavalyi év elejétől már állandó szereplője volt a rangos világkupaversenyek felnőttmezőnyének: Delhi, Peking, München és Rio is szerepelt úticéljai között, azonban a viadalok döntőiről nagyon kicsivel, de rendre lemaradt. Az idén szerette volna megugrani a finálék kapujában magasodó gátakat, erre pedig a február végi 10 méteres lengyelországi Európa-bajnokságon mutatkozott először lehetőség. A kontinensbajnokság esélyt kínált volna az olimpiai kvótaszerzésre is, amennyiben a versenyző a felnőttek között tudja kivívni az indulás jogát. Lea esetében ez egyáltalán nem tűnt teljesíthetetlen küldetésnek, az első válogatót meg is nyerte, végül mégis a juniormezőnybe „szorult”, ott pedig a várakozásoktól elmaradva a 26. helyen végzett.

„Az elején bántott, hogy nem a felnőttek között szerepelek, mert az összes világkupán és az Európa Játékokon is úgy vettem részt, hogy kvótáért indultam, a döntők pedig nem voltak annyira messze. Az Európa-bajnoki kvalifikációba sajnos beleszólt a tanulás is, mert a félév környékén rendezték az utolsó válogatót, és miután felettébb fontos volt a suli, nem tudtam annyit edzeni, mint alapesetben. Akkor némileg csalódott voltam, de utána az motivált, hogy a juniorok között éremesélyesként indulok. Aztán a gyengébb szereplés megint kedvezőtlenül érintett. Valamiért nekem ezek az Eb-k rossz ómenek. Már a válogatókon is izgulok, mert nagyon ki szeretnék jutni. Ha pedig már ott vagyok, akkor reálisnak érzem a döntőbe kerülésem, valamint a kimagasló eredményt, mert bizonyítottam már, hogy képes vagy rá. Csak mindig akkora terhet rakok magamra, hogy rettegve megyek ki. Az idén már kicsit jobb volt. Bár a mellettem álló olasz lány eléggé zavaró módon viselkedett. Veszekedett magával, kiabált. De nemcsak olaszul, hanem angolul is. Ez néha engem is kizökkentett. Ez elején még viccesnek tűnt, de aztán elvonta a figyelmem a versenyről. Persze, a fő probléma a magamnak való megfelelési kényszer volt. Rióban 627 kört lőttem, kimentem a junior Eb-re és 621-et. Látszik, hogy még fejben nem vagyok rendben. Az edzőimmel, Szucsák Lászlóval és Miskolczi Juliannával sokat beszéltem erről, és nagyon jó tippeket adtak. Megnyugtattak. Lényeg, hogy nem teherként kell kezeljem a nagyobb erőpróbákat, hanem lehetőségként.”

Lea úgy volt vele, ha Wroclawban nem is sikerült, majd a következő megméretésen kihozza magából a maximumot. Következő azonban nem volt, mert a koronavírus-járvány miatt már az indiai világkupa-viadalt és a plzeni kvótaszerző versenyt is törölték – utóbbit egy évvel elhalasztották. Ez csupán abból a szempontból jött jól a sportolónak, hogy így nyugodtabban tudott készülni az érettségire. A vizsgák jól is sikerültek. Válogatott lévén az otthonából sem kellett edzéshelyszínt fabrikálnia, a komáromi lőtérre a szigorú szabályok betartása mellett eljárhatott gyakorolni. Motivációjából semmit nem veszített az elmúlt hetekben, bár nem tagadja, a versenyzés már neki is nagyon hiányzik. A legrosszabb, hogy nem tudja, mikor állhat legközelebb éles helyzetben lőállásba, a folytatás a sportban még bizonytalan. Nem úgy, mint a tanulást illetően. Bár, természetesen az is összekapcsolódik a lövészettel. „Tavaly nyáron a suhli junior-világkupán jött oda hozzám két amerikai egyetem képviselője, és felvázoltak egy esetleges ösztöndíjas lehetőséget a tengerentúlon. A családommal többször is megfordultunk már az USA-ban, nekem pedig nagy álmom, hogy ott tanuljak. A szüleim is támogatták, hogy Amerikában folytassam az iskolát. Alapos mérlegelés után pénteken a Mississippi Egyetem mellett döntöttünk. Az intézménynek remek lövészcsapata van, ez is fő szempont volt. Jelen állás szerint augusztus végén megyek ki, rosszabb esetben januárban. Nagyban függ attól, hogy a következő szemeszter online zajlik-e. A hetekben kiderül. A változásokról a hazai szövetséggel egyeztettem, amikor itthon leszek, akkor itthon versenyzem. Remélem, rugalmasan tudjuk kezelni a szituációt.” Addig is mennek tovább az edzések, az érettségi után már jóval felszabadultabban. A célok a közeljövőt tekintve még homályosak, a távolban azonban kikristályosodnak: a 2021-re halasztott tokiói olimpiára kvótát szerezni még mindig van esély. „Lehetetlen csak akkor lesz kijutni, ha már zajlik a verseny és én nem vagyok ott. Azonban sok minden történt az elmúlt hónapokban. Tény, közel voltak a döntők, és Rióban például egyetlen kör hiányzott a kvótához, de ha most reálisan próbálom nézni az esélyeket, akkor a 2024-es párizsi olimpia lehet az én világeseményem. Na, de ez nem jelenti azt, hogy addig is ne tennék meg mindent a tokiói kvótáért.” További korosztályos híreink SPORTLÖVÉSZETBEN a sportági aloldalunkon.