Folytatás – de hogyan?

Az utánpótlás-nevelő egyesületek elvileg már megkezdhették a munkát a koronavírus-járvány miatti kényszerszünet után, a sportvezetők szerint azonban szinte lehetetlen egyből visszarázódni a régi kerékvágásba.

A múlt hét hétfőtől hatályba lépett kormányrendelet értemében sportrendezvény nézők nélkül, zárt körülmények között Magyarország egész területén megtartható, illetve megengedett az edzéseken való részvétel. A koronavírus-járvány közbeni intézkedés ezen pontját a hazai sportélet képviselői már álmukból fölriasztva is vissza tudják mondani, azzal viszont, hogy pontosan miként kell kezelni a „lehetőséget”, már többen is bajban vannak. Az persze nyilvánvaló, hogy a fiatalok visszatérhetnek otthonaikból a létesítményekbe – csak a „restart” módja okoz fejtörést. Szabó Tünde sportért felelős államtitkár többek között a közös felelősséget és az egészség védelmének fontosságát hangsúlyozta az újraindulás kapcsán az Utanpotlassport.hu-nak adott interjújában.

„Az a javaslatom, hogy a klubok, szakosztályok kérjenek nyilatkozatokat arról, hogy a családban nincs fertőzött, illetve a kiskorúak szüleitől beleegyezést az edzéslátogatáshoz. A biztonságos sportoláshoz az orvosi háttér, a rendszeres lázmérés természetesen ajánlott. Mindezen túlmenően az összes sportágnak meg kell fogalmaznia az edzésekre és az esetlegesen megrendezendő versenyekre, mérkőzésekre vonatkozó, a sajátosságokat szem előtt tartó, konkrét szabályait. A legfontosabbnak pedig azt tartom: jelen helyzetben ezek a megengedő szabályozások csupán lehetőséget nyújtanak arra, hogy a sportolóink ismét edzésbe állhassanak.”   ALAPOS KÖRÜLTEKINTÉS Az egyik legnagyobb fővárosi klub, a Vasas elnöke, Markovits László elmondja: a huszonnégy szakosztályt működtető egyesület esetében sem egyik pillanatról a másikra történik a visszarázódás. „Május tizennyolcadikától szeretnénk szakaszosan újraindítani az életet, de ehhez nemcsak a sportágak közötti különbségeket kell figyelembe venni, hanem az egyes létesítmények adottságait és szabályait is. Jelen pillanatban is azon dolgozunk, hogy megalkossuk az újrakezdésre vonatkozó szakmai, egészségügyi, jogi, valamint a létesítményekre vonatkozó szabályozásokat. Ennek része lehet sok egyéb tényező mellett a kisebb csoportok kialakítása, az öltözőhasználat kiiktatása, esetleges tesztek elvégzése, és ugyanígy a szülői beleegyezés is bekerülhet a protokollba.”   SEMMI NINCS TILTVA A küzdősportokban jóval több a fizikai kontakt, mint a sportágak nagy részében, éppen ezért a gyerekeket a birkózószövetség sem küldte egyből edzeni. Inkább kivárt, kikérte az EMMI hivatalos állásfoglalását. Ennek alapján a szövetség az orvosi bizottsággal együttműködve hozta nyilvánosságra a tréningekre vonatkozó ajánlásait, amelyekben szembetűnő, hogy a szervezet az első pontban a fizikai kontaktus kerülésére kéri az edzőket, a következő sorokban pedig már a páros gyakorlatokat érintő szabályozásokra tér ki. Bacsa Péter alelnök erről is kifejtette a véleményét. „Más erősítés céljából felemelni a társadat, és guggolni vele tízet, mint izzadtan küzdeni vele szemben. Hozzáteszem, semmit nem tiltottunk meg, csupán ajánlásokat tettünk. Most az a legfontosabb, hogy fokozatosan álljon vissza minden a régi kerékvágásba, a fiatalok szokják meg újra a birkózóterem légkörét, a közösségek ismét stabilizálódjanak. Az optimális kezdés az erősítés. Nem gondolom, hogy szeptember előtt bármilyen versenyre kellene készülni, úgyhogy a legfontosabb továbbra is az egészségmegőrzés, valamint a sérülések megelőzése.” Az alelnök azt is megemlítette, várhatóan az első két hétben még nem kapnak valós képet a lemorzsolódásról és a versenyzők formájáról sem.  

HOMÁLYOS RÉSZLETEK Hogy mennyire nem egyszerű a talpra állás, az jól kivehető Újvári Gábornak, a Mészöly Focisuli szakmai alelnökének szavaiból is: a sportvezető szerint rengeteg a tisztázásra váró kérdés. „Természetesen még nem tartottunk edzéseket a gyerekeknek, mert a pályákkal kapcsolatos üzemeltetői engedélyre is várunk, azon kívül számtalan kérdés fogalmazódott meg bennünk. Például most, hogy kizárólag a sportszervezeteké a felelősség, mi lesz a gyerekek biztosításával? Mit csinálnánk, ha valaki visszatérne, és éppen most törné el a lábát? Amíg nem kapunk válaszokat, nehéz bármilyen újraindulásról beszélni. Napról napra változhat a helyzet, éppen ezért mi sem tehetünk mást, minthogy megpróbálunk rugalmasan, de mindenekelőtt körültekintően hozzáállni a szituációhoz.” A szakember a visszajelzések alapján tudja, hogy a gyerekek már nagyon várják a tréningeket, de hogy mikor lesz minden megint a régi, az egyelőre rejtély. „Nyolcvan százalékuk azonnal jönne, és szívesen részt venne a foglalkozásokon, ezért is lenne fontos, hogy ne mindenki egymástól várja a választ, hanem legyen végre egy egységes állásfoglalás abban: milyen keretek között lehetséges az edzések tartása? Mert ugye hiába mondják, hogy szabadon lehet sportolni az egész országban, az igazi kérdések a részletekben rejlenek, és a kép még nagyon homályos.”   TARTANI A GYEPLŐT Az atlétikai szakosztályok többsége sem sieti el a visszatérést. Az engedmények utáni héten a létesítmények húsz-harminc százaléka nyílt meg. A biztonság mindenhol fő szempont. A szövetség utánpótlás-referensét, Kovács Zoltánt arról kérdeztük, kinek milyen intenzitással javasolt belevetnie magát a munkába. „A kiemelt utánpótlás-válogatott sportolóinknak nem kell újrakezdeniük az alapozást. Ők ebben a nyolc hétben is igyekeztek formában tartani magukat, csupán több figyelmet fordítottak a hiányosságaik pótlására és az általános képességfejlesztésre. Szerencsére igen kevés olyan atléta volt, aki nehezen vagy egyáltalán nem tudta megoldani az edzéseket. De azért is tettük augusztusra a korosztályos bajnokságokat, mert addig van idő a hat-nyolc hetes alapozásra, és az azt követő négy-öt hetes formába lendülésre is. Úgy tapasztalom, nem a fiatalok felrázása lesz a feladat a következő napokban, hanem éppen az ellenkezője. Figyelni kell, a nyolc hét alatt kiben mennyi energia halmozódott fel, és arra kell ügyelni, nehogy túl nagy vehemenciával kezdjék meg a munkát a versenyzők. A legtöbben ki vannak éhezve, hogy megméressék magukat.” A tréner hozzátette, az elmúlt hetekben a prioritások mérlegelése az érettségizőket állította a legnagyobb kihívások elé. Összességében viszont a szünet lehetőséget adott arra az edzőknek, versenyzőknek egyaránt, hogy kicsit megálljanak, és alaposan átgondolják, hol, merre tartanak a felkészülésben. „Ez az időszak egyfajta teszt is volt, amelyből kiderült, ki mennyire elhivatott a sportága iránt.”