Nemzetközi körkép az utánpótlássport újraindulásáról
Munkatársainktól
A magyar kormány enyhített a koronavírus-járvány miatt elrendelt kijárási tilalmon, így lassanként újraindult, -indulhat a sportélet – legalábbis a szervezett edzések és a nézők nélküli sportesemények. De mi a helyzet másutt, hogyan halad a hosszú hetek óta várt újrakezdés? Három európai országban néztünk körül: az ottani állapotokról, a kilátásokról kint élő magyar versenyzők, szakemberek nyilatkoznak.
A londoni West Ham United U23-as labdarúgócsapatának kapusa, Hegyi Krisztián, a bajorországi asztaliteniszezők utánpótlás-szakmai referense, a hatszoros Európa-bajnok Tóth Krisztina, valamint a Madridban élő, kiváló tekvandós ikerpár, Luana és Vivianaédesapja, Márton Zsolt mesél a tapasztalatairól.A West Hamben védő 17 éves kapus, Hegyi Krisztián már nagyon hiányolja a csoportos edzéseket Forrás: West HamANGLIA: CSAK SEMMI KOCKÁZAT!Hazánkkal ellentétben a szigetországban még csupán készülődnek a sportélet újraindítására, a brit kormány ugyanis csak június elsejétől engedélyezi a sportesemények zárt kapuk mögötti megrendezését. A Londonban élő, a West Ham United U23-as labdarúgócsapatával arany-, az U18-as ligában pedig ezüstérmet nyert magyar kapus, Hegyi Krisztián (17) úgy látja, még semmi sem tért vissza a rendes kerékvágásba.„Nálunk még csak a szűken vett Premier League-keret kezdte meg a kiscsoportos edzéseket, az akadémián továbbra sem indult újra az élet. Ami a továbbiakat illeti, az első osztályú bajnokság folytatása napirenden van, az utánpótlás-ligákat idő előtt lefújták. Ez is azt mutatja, hogy kicsit sem ideális még a helyzet. Úgy vettem észre, hogy a döntéshozók a legkisebb veszélynek sem akarják kitenni a fiatalokat, egyik klub sem sietteti a visszatérését a pályára. Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy legközelebb már csak július elején, a következő idényre történő felkészülési időszak kezdetén találkozhatok a csapattársaimmal. Addig is próbálom magamat formában tartani: részint személyre szabott edzéstervet kapunk, részint pedig igyekszem minél többször lemenni a parkba, ahol a testvérem segítségével gyakorlom a labdafogást. Ez persze közel sem olyan hatékony, mintha edzésen vennék részt – hiányoznak is nagyon a csoportos foglalkozások –, de addig is azon vagyok, hogy a leghasznosabban töltsem a napjaimat. Szombathelyen magántanuló vagyok, így most a vizsgáimra koncentrálok, ezen kívül részt veszek a West Ham akadémiájának online konferenciáin. Keddenként az U18-asoknak, péntekenként az U23-asoknak tartanak meetingeket, amelyek általában úgy zajlanak, hogy az edzőink magukkal hoznak egy-egy hírességet – javarészt Premier League-tapasztalattal rendelkező játékost –, akitől bármit kérdezhetünk. Ez tiszta haszon, mert ha már nem játszhatunk, legalább tanulságos történeteket hallunk.”Tóth Krisztina úgy véli, a gyerekek jóval higgadtabbak, letisztultabb a gondolkodásukNÉMETORSZÁG: ÓVATOS STARTNémetországban hasonló az intézkedések szisztémája, üteme, mint idehaza. A bajorországi asztalitenisz-utánpótlás szakmai referense, a hatszoros Európa-bajnok Tóth Krisztina így éli meg a történteket.„Már januárban terjedt a fertőzés, na meg annak a híre… Március közepén félbeszakították a lengyel nemzetközi bajnokságot, a hír után elrettenve figyeltük a további fejleményeket. Németországban március 13-án, a serdülő országos bajnokság előtt egy nappal álltunk le. Pénteken utaztunk volna, sejthető tehát, hogy akkorra már mindent megszerveztünk. Öt-hatszáz ember lett volna egyazon helyen, ezt túl veszélyesnek találták a döntéshozók – csütörtök este derült ki, hogy mégsem rendezik meg az erőpróbát. A német szövetség első ízben a mérkőzéseket függesztette fel, ezt követően minden mást: teljes lett a leállás. A helyzet szerencsére már javuló tendenciát mutat: május 11-től a válogatottak megkezdhették a felkészülést – persze ez is megosztotta az itteni asztalitenisz-közösség véleményét… Megítélésem szerint az intézkedések gyakran érthetetlenek: mi csak úgy tréningezhetünk, ha fertőtlenítjük az asztalokat és a labdákat, nekünk, edzőknek pedig végig maszkban kell lennünk, miközben már a sörkertek is megnyitottak, amelyekben szinte tolonganak az emberek. Az üzletekbe csak meghatározott számú ember léphet be, maszkban. Hol szigorúbbak, hol enyhébbek a rendelkezések, ezt szintén furcsállom. Május 29-ig érvényesek a mostani szabályok, ezt követően várjuk a további enyhítéseket – klubszinten addig nem indulhat el a munka. Elgondolkodtató következtetésre is jutottam: a gyerekek kizökkentek a folyamatos teljesítménykényszeréből, megállt a mókuskerék, emiatt, úgy vélem, jóval higgadtabbak, letisztultabb a gondolkodásuk, mint korábban volt. Ugyanez a mesterekről is elmondható.”Webkamerás edzésfelvétel a Spanyolországban élő tekvandós testvérpárról, a Márton ikrekről SPANYOLORSZÁG: AKADNAK MÉG KÉRDŐJELEKA spanyolországi helyzetről a Madridban élő Márton családtól érdeklődtünk. A 14 éves tekvandós ikerpár, Luana és Viviana tavaly októberben versenyzett először magyar színekben, utóbbi rögtön kadét Európa-bajnokságot nyert, de a lányok korábban, és azóta is számos alkalommal bizonyították, hogy nemzetközi szinten a korosztályuk élvonalába tartoznak.„Spanyolország nagyon le van maradva Magyarországtól – kezdi a családfő, Márton Zsolt. – Fokozatosan, fázisokra osztva oldják fel a korlátozásokat. Madridban hétfőn kezdték el az egyes fázist. Ez azt jelenti, hogy kinyitottak a bárok, az éttermek, de csak a teraszokon és a szabályok szigorú betartásával lehet tartózkodni. Ezt követően lehet majd, például, strandra menni, a harmadik szakaszban pedig már a várost is elhagyhatod. Itt még nem tartunk. A stratégia tehát ugyanaz, mint az unión belül mindenütt. Az utcán kötelezően maszkot kell használni. Sportolni a szabadban három órát lehet reggel és ugyanennyit este. A létszámot tíz főben maximalizálták. Hétfőtől már a lányok is mehetnek az egyesületükbe. Nagyon várták ezt az enyhítést, mert eddig csak a lakásban edzettek. Hoztunk haza tatamit, elhúzogattuk a bútorokat, ötször négyméteres területet csináltunk nekik. A hét hat napján tartottunk házi tréningeket. Hogy pontosan hányadik napja vagyunk a lakásban, azt Luana mindig kapásból megmondja. A család ahhoz szokott, hogy folyamatosan utazik versenyről versenyre, de tisztában vagyunk azzal, hogy nem csak a mi életünkben hozott változást ez a szituáció. Hogy a következő viadalunk akár Spanyolországban, akár nemzetközi szinten mikor lesz, arról még semmit nem tudunk.”
