„Távoli” céljai nem ugrottak

Az előjelek azt mutatták, hogy a 20 éves távolugró, Pázmándi Dominik idén túlszárnyalhatja a hőn áhított nyolc métert, a Mol Alapítvány által támogatott sportolónak azonban a járvány miatt részben újra kell terveznie céljait.

Kiugró esztendőt várt magától a Szolnoki MÁV SE 20 éves távolugrója, Pázmándi Dominik. Hogy hova ugrott volna ki? Mondjuk Párizsba, a felnőtt Európa-bajnokságra. Jól is indultak a dolgok, hiszen év elején többször is megjavította fedett pályás egyéni legjobbját. Januárban a Budapest-bajnokságon 762 centire, két héttel később a MASZ nyílt fedett pályás versenyén pedig 776-ra kozmetikázta rekordját. Utóbbi eredmény tavaly már a szabadtéren is összejött neki, ez az egyéni csúcsa. A fedett pályás felnőtt országos bajnokságon azonban ettől elmaradt, a 755 cm „csak” az ezüstéremhez volt elegendő.

„Amiatt kicsit csalódott voltam, sokkal jobb eredményt vártam magamtól. Persze, benne van a pakliban, hogy olykor nem úgy jön ki a lépés. De nem bosszankodtam sokat, mert a szabadtérre készültünk, ott akartam nagyot ugrani.” Erre sokáig minden esély meg is volt, hiszen mutatott formája alapján jó úton haladt Ecseki Tibor tanítványa, hogy elérje idénre kitűzött célját. A koronavírus-járvány miatti leállás azonban neki is keresztbe húzta a számításait. „Jól sikerült az alapozás, élveztem a versenyeket, amíg nem jött a kényszerszünet. Sajnálom, hogy így nem tudom megmutatni, valójában mire lettem volna képes. Év elején a nyolc métert tűztem ki célként, és azt éreztem, hogy sikerülni fog. A párizsi felnőtt Európa-bajnokságra 795 centi volt a szint, én pedig terveztem az indulásom.” A kontinensviadalt az európai szövetség a szervezőkkel egyetértve törölte a versenynaptárból. Dominik idén az U23-asok közé lépett, ennek a korosztálynak egyébként sem terveztek világeseményt ebben az évben, tehát csak a felnőtt Eb jöhetett számításba.

„Párizsban a tapasztalatszerzés is fontos lett volna, de én bíztam abban, ha minden összejön, a tizenkettes döntőbe is be tudok kerülni.” Úgy, mint a tavalyi svédországi U20-as Európa-bajnokságon, amelyen végül csupán 5 centi választotta el a fiatal magyar távolugrót az éremtől. A versenyt követően sokáig zavarta a dobogót jelentő, hiányzó minimális távolság. „Még mindig rosszul esik visszagondolni, de már egyre kevesebbet foglalkozok vele. Utólag könnyű megmondani, hogy mit csinálnál másképp. Sérült is voltam a döntőben. Akkor kicsit negatívan érintett a negyedik hely, de nem olyan rossz az, és még nagyon fiatal vagyok, érhetek el szép eredményeket. Például jövőre az U23-as Európa-bajnokságon. Ott már nem akarok lemaradni az éremről.” A járvány miatti halasztások után, a jövő évi versenyprogram igen sűrűnek ígérkezik. A megméretések között a prímet, természetesen az egy évvel eltolt tokiói olimpia viszi. „Az olimpiára 822 centi a szint. Az idén még távolinak tűnt. Viszont, így hogy nyertem egy évet, már sokkal reálisabb. Ebből a szempontból mondhatjuk, hogy kapóra jött a halasztás. A hír még inkább motiválttá tett. Az, hogy jövőre nagy versenyek jönnek, arra sarkall, minél többet és keményebben készüljek. A járvány okozta helyzet mindenkit rosszul érintett. Helyenként nehéz megőrizni a lelkesedést, de arra gondolok, ha jönnek a versenyek, kimagasló teljesítményt szeretnék nyújtani. Ehhez pedig dolgozni kell. A nyolc métert a szünet ellenére is szeretném megközelíteni, ezzel együtt az egyéni csúcsomon is javítani.” Dominik szerint számos dolog befolyásolja és versenyzőfüggő, hogy ki hány centit tud kozmetikázni az egyéni legjobbján egy év alatt. Bízik benne, hogy ő minél többet. Miután a szolnoki pálya felújítás alatt áll, az edzéseket főként az erdőben vagy a Tisza-parton végzi, ugrani egyelőre a környező településeken akad lehetőség. Hogy felkészülése minél sikeresebb legyen, a Mol Alapítvány is segíti a fiatalt. Támogatását az atléta felszerelésre fordítja, a tréningekhez szükséges ruházatot és cipőt finanszírozza belőle. További korosztályos hírek ATLÉTIKÁBAN a sportági aloldalunkon.