Mekkora kár éri a fiatalok sportját azzal, hogy négy évvel halasztják a dakari olimpiát?

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság négy esztendővel elhalasztotta a 2022-re tervezett dakari ifjúsági ötkarikás játékokat, miután a rendező Szenegál jelezte, két év múlva nem képes otthont adni a korosztályos olimpiának. A sportszakmailag amúgy is több szempontból vitatható esemény jövőbeli létjogosultsága mellett arról kérdeztünk szakembereket: mekkora károkat okozhat a fiatalok játékainak 2010 óta tartó történetében az, hogy a negyedik négy évet csúszik?

Lehet-e napjainkban afrikai (vagyis gazdaságilag kevéssé fejlett) országra, jelen esetben Szenegálra bízni akkora horderejű esemény megrendezését, mint az ifjúsági olimpia? A NOB a legutóbbi, 2018-as Buenos Aires-i játékokon úgy döntött: lehet. A 2022-re tervezett dakari nyári olimpia mégis 2026-ra, vagyis négy évet csúszik… Mi a valóság, hol tart Afrika, a kontinens sportja napjainkban? – tettük fel a kérdést Dénes Ferenc sportközgazdásznak.

„Rám is igaz Presser Gábor dalszövege, miszerint »a csúnya fiúknak is van szíve«. Úgy gondolom, a fejlődő országoknak is meg kell adni a lehetőséget arra, hogy világversenyt rendezzenek – kezdi Dénes. – Morálisan és a sport értékeit figyelembe véve egyaránt érthető, hogy Szenegál esélyt kapott az ifi olimpia házigazdájaként. Ugyanakkor a NOB most a jövő évi, tokiói játékokra összpontosítja az erőforrásait, így ez is közrejátszhat abban, hogy négy évvel később lesz a fiatalok seregszemléje. Ne felejtsük el, ez üzlet, és a koronavírus-járvány biztosan nehezített a helyzeten: támogatók léphettek vissza, ily módon gazdaságilag ésszerű döntés születethetett az átütemezéssel. Tény, Szenegálnak nincs nagy tapasztalata sportesemény-szervezésben, miközben számos olyan ország van, amely képes lenne kezelni a kialakult szituációt. Világszerte nagy verseny zajlik a sportiparban, amelyben az olimpiai mozgalom is keresi a helyét. Úgy vélem, a termékbővítésről is szól az ifjúsági olimpia, a téli és a nyári játékok mellett kell még valamit mutatni a közvéleménynek, a médiának és a szponzoroknak. Ebből következően még úgy is van létjogosultsága, hogy önmagában nem kifizetődő a megrendezése.” Mindez persze nyilván nem vigasztalja azokat az utánpótláskorúakat, akik lemaradnak a dakari rendezvényről. S ha már itt tartunk, el is érkeztünk a legérzékenyebb ponthoz: sportszakmailag eleve vitatható, hogy a nevében legrangosabb utánpótlás-eseményt csak négyévente tartják meg. Most pedig – jelen állás szerint – nyolc év, azaz teljes korosztályok sora esik ki a rendszerből… „Finoman fogalmazva is lasszóval kell fogni a rendezőket, és ez a halasztás akár megpecsételheti az ifjúsági olimpia sorsát. Látok fantáziát az eseményben, de nagy problémák orvoslására van szükség: a fair playt figyelembe véve meg kellene oldani, hogy mindenkinek ugyanakkora esélye nyíljon a kvalifikációra, emellett a sportszakmát elengedhetetlen lenne jobban előtérbe helyezni” – foglalja össze a lényeget a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója, Fábián László. Ami azt a bizonyos szakmaiságot illeti: bizony akadnak olyan sportágak, amelyek szabálykönyvét nemes egyszerűséggel átírtak a döntéshozók. Buenos Airesben például finálék nélkül, két azonos értékelés alá eső versenykör alapján számítottak összesített rangsort az atléták között. De említhetjük a kajak-kenut is: a síkvíz mellett szlalomban is bizonyítaniuk kellett a versenyzőknek, s a két szakágban elért együttes eredmény alapján hirdettek helyezetteket. Az öttusában olimpiai és világbajnok Fábián amondó, a NOB is tisztában van azzal, hogy ez ilyen formában nincs rendjén. De ha ez így van, akkor miért nem változtat a szervezet? „A szakembereknek hosszasan kellene tárgyalniuk a megoldásról, hiszen a NOB-nak nagy presztízsveszteséggel járna, ha nem tudná életben tartani az ifjúsági játékokat – folytatja a szakember. – A véleményem az, ha rövid időn belül nem reformálják meg a rendszert, akkor érdemesebb lenne lemondani róla. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a MOB-nak mindentől függetlenül muszáj komolyan vennie az eseményt, mivel azt úgy hívják: olimpia.” A sportigazgató arra is kitér: jelenleg egyetlen igazán fontos értéke van az ifjúsági játékoknak, mégpedig az, hogy a sportolók megismerkednek az olimpia légkörével, hangulatával, ezáltal felkészültebben érkezhetnek később a felnőttek játékaira. Mindent egybevetve, vajon mekkora kár éri a fiatalok sportját azzal, hogy négy évvel eltolták a programot? – ezt a kérdést már az utánpótlás úszóválogatott szövetségi kapitánya, Petrov Iván kapja. „Az ifjúsági olimpia olyan rendezvény, amelynek a szakmai értékét nem tartom túl sokra. Teszem ezt olyan sportág képviselőjeként, amely azt is elmondhatja magáról, hogy évtizedek óta rendkívül nívós korosztályos kontinensversenyeket rendez. Mi úgy tekintünk a fiatalok olimpiájára, akár egy fesztiválra, amely arról szól, hogy a gyerekek átéljék az ötkarikás élményt. Számunkra tehát szakmailag nem jelent nagy érvágást a mostani döntés, ugyanakkor sajnálkozunk is, mert fontos tapasztalatszerzési lehetőségről maradnak le mindazok, akik részt vehettek volna a játékokon.”