Úszás: Kós Hubert igazi megérkezése még hátra van

„Az, hogy meg kell csinálnom” – válaszolt Kós Hubert arra a kérdésre, hogy mi jut eszébe most Tokióról. Az UTE 17 éves versenyzőjével a Négy Nemzet-versenyről és a korosztályos csúcsokról beszélgettünk.

Évek óta a magyar úszósport egyik legnagyobb ígéretének tartják Kós Hubertet, a tavalyi EYOF-on pedig négy ezüstérmével bizonyította is, hogy nagy jövő áll előtte. A nemrégiben lezajlott margitszigeti Négy Nemzet-versenyen viszont már a felnőttek között is odacsapott az UTE 17 éves úszóígérete: 200 és 400 m vegyesen is évjáratos csúcsot, egyben olimpiai A szintnek megfelelő időt úszott. – – Edződdel, Magyarovits Zoltánnal úgy nyilatkoztatok, hogy a kétszázra készültetek. Mondhatjuk, hogy nem sikerült rosszul? – Már fél éve nagyon gondolkozom ebben az időben, pont kétszáz vegyesen az 1:59-ben. Ez segített nekem ezekben a nehéz időkben is, amikor karantén volt, hogy tudjak ugyanúgy dolgozni. És újra megemlíteném, hogy nem csak magamnak köszönhetem ezt az eredményt, hanem Gyurta Gergelynek is, akivel három hónapot edzettünk közösen. Nélküle nem jött volna össze ez az idő.

– Viszont nemcsak kétszáz, hanem négyszáz vegyesen is összejött a nagy idő. – Így van, ott is meglett az A szint, amikor délelőtt ránéztem a korosztályos csúcsot jelentő időre, nem hittem el, hogy van ilyen. Még az EYOF-on úsztam 4:20 körül, azóta nem voltam a közelében sem, most ez a 4:15-öt tényleg csak egy ajándéknak tudom felfogni. – Mennyire lendített a hangulatotokon, a motivációkon a rendhagyó esemény? – Az én felkészülésemen nagyon sokat segített, a világon teljesen egyedülálló módon tudtunk versenyezni. És ezt az úszószövetségnek, illetve Wladár Sándor elnök úrnak kell megköszönni, aki nagyon sokat tett azért, hogy meg tudják rendezni. Szerintem nagyon jól sikerült, nekem pedig óriási esélyt kínált, hogy megmutassam, mi van bennem. – A járványidőszakban az otthoni medencétekben tudtál úszni. Teljesen zökkenőmentes volt a felkészülésed? – Megszakadt azért egy kicsit, és fejben nehéz volt újra összeszedni a mozgást és mozdulatokat, ami kell a vegyeshez. Az otthoni medencében inkább csak a gyorsúszást tudtam csinálni, így kellett pár hét, mire minden összeállt. – A versenyen úgy fogalmaztál, hogy Milák Kristóf és Zombori Gábor példája alapján egy úszónak tizenhét évesen kell megérkeznie. Kijelenthetjük, hogy ez neked most sikerült? – Nyilván ezt azért még semmiképpen sem tekinthetjük idei megérkezésnek. Megúsztam az időt, második vagy harmadik lettem volna vele a tavalyi, budapesti junior-világbajnokságon, de mégsem egy olyan versenyen sikerült, amin számít az eredmény. Szerintem az igazi az lenne, ha kijutnék az olimpiára. Milák Kristóf is úgy érkezett meg, hogy a felnőttmezőnyben odaért a top háromba. Nem is el kell jutnom odáig: egyelőre annyi történt, hogy úsztam egy nagy időt, de ez még nem jelent semmit. – Mi jut eszedbe, ha azt mondom, hogy Tokió? – Az, hogy meg kell csinálnom! Nagyon régi célom ez már, meg fogok tenni mindent az edzéseken, hogy ez sikerüljön. Amikor kiderült, hogy kétezer-húszban Tokióban rendezik az olimpiát, tudtam, hogy ott akarok lenni. És most már nem is vagyok messze tőle, hogy mindez megvalósuljon. További korosztályos hírek ÚSZÁSBAN a sportági aloldalunkon.