Koronglövészet: a 14 éves Kemény Márk szárnyra kapott

A férfi pólóválogatottat három olimpiai bajnoki címig vezető Kemény Dénes legkisebb fia, Márk hamar felhagyott a vízilabdával, puskát vett kezébe, és 14 évesen már junior Eb-ezüstérmes szárnyas koronglövészetben.

Itt lőni többet kell, lóbálni kevesebbet. Ezt az augusztus közepén Esztergomban rendezett 52. helice, másnéven szárnyas koronglövő Európa-bajnokság juniormezőnyében ezüstérmes, 14 éves Kemény Márk is hamar megtanulta. A vízilabdás felütés csak azért, mert a férfi pólóválogatottal három olimpiai bajnoki címet szerző korábbi szövetségi kapitány, Kemény Dénes legkisebb fiáról van szó.

A szárnyas koronglövészetet, mindenféle szépítés nélkül az élő galamblövészethez (nincs ilyen szakág) lehet hasonlítani, hiszen a korong kiszámíthatatlan mozgása leginkább a felröppenő madarakét imitálja. Ebben a versenyben puffantott le Márk 30 korongból 26-ot, és maradt el egyetlennel a győztes olasz vetélytárstól. Egyéniben. Mert csapatban Papp Martinnal megnyerték a korosztályos viadalt. Akkor 10-ből 10-et talált telibe. Gondolhatnánk, a sikerhez kellő gyakorlásra volt szükség. Tévednénk. Ez a szakág most debütált Magyarországon, így Márk is csak majdhogynem hírből hallott róla korábban – egyszer próbálta. Bár szerinte ezt nem hallani, hanem érezni kell. „Szárnyas korongot egyszer lőttem az Eb előtt – mondja az ezüstérmes. – Akkor is tízet vagy tizenötöt. Szóval nem nagyon gyakoroltam, csak kimentem és lőttem. Új és fura volt egyben, de lassan hozzászoktam, hogy a korong repül valamerre, aztán hirtelen irányt változtat. Egyfolytában mozog a gép, kiszámíthatatlan a röppálya, nem is tudom, mi vezetett a sikerhez. Csak érzésből csináltam. Nagyon örültem a második helynek egyéniben és az elsőnek csapatban, mert szinte tényleg semmit nem tudtam készülni.” A Kemény családtól nem áll messze a vadászat, Márk is többször elkísérte édesapját fiatalabbként egy-egy alkalommal, és magával is ragadta a közeg. Légpuskával gyakorolt, majd ahogyan ő mondja: „Valahogyan kitaláltuk, hogy lőjünk korongot.” Nem bánta meg. Azért is elkötelezett a sportág iránt, mert úgy gondolja, mindig talál benne kihívást és folyamatosan tudja képezni magát. „Ha nem találod el a korongot, attól még nincs vége a versenynek. Folytatni kell, mert mindig egy-két korongon múlik, hogy nyersz-e vagy sem. Amióta lövök, sokkal jobban és több ideig tudok koncentrálni. Ez elég fárasztó, de sokat segít a tanulásban is.”

Márk teniszezett és vízilabdázott is, utóbbi sportág az ő esetében kézenfekvő lett volna, ha a következő felismerést nem teszi meg a kezdetek után kicsivel: „Labdázni szeretek, de úszni nagyon nem!” Ha már labda. Kemény Dénestől arról érdeklődtünk, a szárnyas koronglövészetben hogyan lehet eleget tenni a pólóedzőként számos világklasszis játékost nevelő nagypapa, Kemény Ferenc elhíresült kérésének, miszerint „csak akkor lőjetek, ha nálatok van a labda”? „Itt mindig nálunk van a labda! – reagál az édesapa. – Ott van benne a puskában. Az a két töltény. A fiúgyerekek kiskorukban majmolják az apukát, persze, később aztán mindent letagadnak, de kisebb korában még szívesen jött velem az erdőbe Márk. Ismerkedett, kérdezgetett. Pár évvel ezelőtt Galgamácsán volt korongvadász Eb, akkor tetszett meg neki a sportág, és várta, hogy betöltse a tizennegyedik életévét, és elkezdhessen versenyezni. Azt gondolom, a gyereknek olyasmit kell sportolnia, ami érdekli, leköti, lelkesíti. Ha mindezt a koronglövésben találja meg, én örömmel támogatom. Azért az, hogy csapatban tízből tízet lőtt, a vízilabdás múltját is érezteti, hiszen amikor társról volt szó, nem hibázott.” Márk októberben a trap ifjúsági országos bajnokságon gyarapíthatja érmei és serlegei számát, bár a meglévő kollekció is kiállításra vár otthon. „Vettünk egy polcot másfél éve az érmeknek és a kupáknak. Már csak fel kellene szerelnie valakinek.” További korosztályos hírek SPORTLÖVÉSZETBEN a sportági alodalunkon.