Labdarúgás: „Abból kell kihozni a legtöbbet, amink van!” – a Harefield United magyar utánpótlásedzőjével beszélgettünk

A 2006 óta Londonban élő Kohári István olyan kis egyesületnél dolgozik utánpótlásedzőként, amelyben csak a játék szeretete a hajtóerő. Sterling, Rashford, Sancho ide vagy oda, bizony az angol futball felvirágozásának is vannak áldozatai. Akik viszont úgy vannak vele: „ebből is kihozzuk a legjobbat!”

UEFA B licences edző, jelenleg a kilencedik osztályban érdekelt Harefield United U17-es fiataljait trenírozza. Kohári István immár 10 éve azok közé tartozik, akik belülről szemlélhetik az angol amatőr labdarúgás szépségeit és persze árnyoldalait. „Ugyanolyan gyerekekkel foglalkozok, mint a topakadémiák, nekik is ugyanaz az álmuk, hogy profi labdarúgók legyenek. Nyilván, finoman fogalmazva elég nagy a konkurencia: Angliában húsz osztálya van a versenyrendszernek, mi az amatőr ötödik ligához tartozunk. Ezen a szinten is kiválóak az infrastrukturális körülmények, hangulatos kis stadionunk és a kornak megfelelő, műfüves edzőpályánk van. Szóval nem siránkozunk” – vallja a tréner.

„Természetesen nem tudok csak az edzősködésből megélni, a mindennapokban buszsofőrként dolgozom. Kissé elcsépeltnek hangozhat, de tényleg a játék szeretete az, ami miatt én is szívesen foglalkozom a gyerekekkel, és ők is boldogan jönnek az edzésre. Persze, Jamie Vardy óta – akiért 2012-ben a Leicester City amatőr játékosért rekordot jelentő 1 millió fontot fizetett a Fleetwood Townnak (a szerk.) – az összes fiatalunk még többet tesz azért, hogy legközelebb őket szemeljék ki a nagyobb klubok scoutjai. Tehát van tétje a munkánknak, nekem az a célom, hogy minél több játékost adjunk fel a felnőttcsapatba.” Mivel belülről mégis csak jobban átlátja az angol utánpótlás-nevelés rendszerét, mint a kívülről szemlélődök, arra is kíváncsiak voltunk, mi a véleménye a brit képzésről. „Az nem lehet a véletlen műve, hogy az angol korosztályos válogatottak 2017-ben szinte minden világversenyen sikeresek voltak. A vb-ről az U20-as és az U17-es csapat is aranyéremmel tért haza, míg az Eb-n az U19-esek végeztek az első helyen, az U17-esek pedig a másodikon. Ezek az eredmények magukért beszélnek, a Rashford, Sterling és Sancho féle fiatal sztárokat sem kell bemutatni. Az már más kérdés, hogy a 2012-ben bevezetett Elite Player Performance Plan futballstratégiai és utánpótlás-nevelési koncepciót sokan kritizálják, mert az első kategóriás akadémiák sokszor nevetséges összegért elhappolják az alacsonyabb kategóriás nevelőműhelyek legnagyobb tehetségeit. Másrészt a Premier League a futballisták vb-je, oda azért nagyon nehéz olyan fiatalt képezni, aki megállja a helyét. Az első osztályú klubok olyan jó anyagi helyzetben vannak, hogy gyakorlatilag bárkit megvehetnek a világon. Az egész világgal márpedig nehezen veheti fel a versenyt az akadémiáról kikerülő reménység – egy tavaszi CIES-felmérés szerint 8,5 százalék az U21-es játékpercek aránya az angol topbajnokságban (a szerk.). Ezért úgy érzem, Angliában az utánpótlás-nevelés nehéz ügy, ez pedig magával vonzza, hogy a klubok nem nagyon áldoznak sok pénzt a fiatalok képzésére.”

Ennek megfelelően az egyesületeknek adott esetben üzletileg sem éri meg akadémiát fenntartani. Példának felhozhatjuk a másodosztályú Brentfordot, amely fogta magát, és egyszerűen kilépett az akadémiai rendszerből. „Pedig a Brentford nem is annyira kis klub… A Premier League-ben szereplő csapatok gazdasági fölénye valóban következményekkel jár. Rengeteg olyan történetet hallottam, hogy egy gyerek pályafutása azért tört ketté, mert U9-ben elvitte egy topklub, majd 12 évesen elküldték, mondván, már nem fér be a csapatba. Óriási a hajsza a reménységekért, hiszen a nagy egyesületeknek is akkor éri meg akadémiát működtetni, ha a legjobb fiatalok játszanak náluk. De ez természetes, van egy hatalmas rendszer, amelyben a nagyok érvényesítik az akaratukat a kicsik felett. Angliában nem szokás siránkozni, abból kell kihozni a legtöbbet, amink van!” Kohári István is megtalálta a maga céljait: a gyerekekkel való foglalkozás mellett (teljesen profitmentes) blogot ír, hogy átadja saját tapasztalatait az angol utánpótlásfoci iránt érdeklődődnek. „Pusztán hobbi, azért csinálom, mert velem is nagyon nyitottak voltak a nálam rutinosabb edzőkollégák, amikor elkezdtem önképezni magam a szakmában. Szerintem fontos, hogy tanuljunk egymástól, ezért a munkám során megélt tapasztalataimat szívesen megosztom a nagyvilággal.” A blog IDE KATTINTVA elérhető. További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.