Kiemelt sportakadémiák: reakciók a fiatalok külföldre igazolását érintő, új kormányrendeletre

Milyen cél vezérelte a döntéshozókat? Mennyire kompatibilis az európai uniós szabályokkal, illetve az egyes nemzetközi szövetségek irányelveivel? Hogyan teszi még hatékonyabbá a hazai utánpótlás-nevelést? Megannyi kérdés vetődik fel az kiemelt akadémiákon nevelkedő növendékek átigazolási követelményrendszerét szabályozó, új kormányrendelettel kapcsolatban, s azokra három sportág képviselőitől próbáltunk meg választ kapni.

Az október 20-án megjelent Magyar Közlönyből kiderül: kormányrendelet módosítja a kiemelt sportakadémiák működésének néhány pontját. Ezek közül különösen az átigazolási követelményrendszerbe történő beavatkozás generálhat vitákat. Az új intézkedés ugyanis kimondja, hogy január elsejétől az államilag elismert akadémiákon nevelkedő fiatalok közül csak azok szerződhetnek külföldre, akik az országos sportági szakszövetség által szervezett felnőtt versenyrendszerben legalább tíz mérkőzésen pályára léptek. Érdeklődésünkre dr. Sáfár Sándor, az államilag elismert sportakadémiák működésével kapcsolatos feladatok ellátására kinevezett miniszteri biztos válaszolt. A kormányrendelet módosításával és annak céljával kapcsolatban általa leírtakat változtatás nélkül közöljük.

„Az államilag elismert sportakadémiai rendszer a sportakadémiák U15 és U19 közötti utánpótláskorú sportolóit foglalja magába. Az akadémiai ciklus egyediségét mutatja, hogy az utánpótláskorú sportolók képzési modelljének hármas egységét – kiválasztás, képzés-nevelés, beválás – egyaránt magába foglalja a biológiailag pre-szenzitív és szenzitív időszakok lezajlása mellett. A hármas egység minőségbiztosítása és a beválás folyamatának erősítése érdekében a módosítás célja, hogy a sportakadémiák átigazolási politikájának egységesítésével a három folyamat progresszíven egymásra épülve növelhesse a rendszer hatékonyságát, így a képzés és egyéni fejlesztés, fejlődés sikerességét. A képzés folyamatának szerves részét a nevelés teszi ki, amelyben fontos szerepet tölt be a család jelenléte a személyiségfejlődést és a pozitív énkép kialakulását tekintve. A sportakadémiák bentlakásos rendszere a sportolók támogatói hátterének megváltozását is jelentheti, ezáltal a családi egység, mint nevelési stabilitási érték megváltozásával az állami sportakadémiára hárul a sportolók hosszú távú nevelési célrendszerének megvalósítása. A külföldre szerződések esetén célunk, hogy azok a sportolók tudjanak külföldre igazolni, akik a sportágspecifikus képességrendszerek birtokában szociometriailag is pozitív tulajdonságokkal rendelkeznek egy másik kultúrában való érvényesüléshez, melynek előfeltétele a hazai utánpótlás vagy felnőtt nemzeti bajnoki rendszerben való beválás.” LABDARÚGÁS Bár az indoklásból ez nem derül ki, mindenesetre könnyen elképzelhető, hogy a döntéshozók arra a problémára kívántak megoldást találni, amely leginkább az ifjú futballistákat érinti. Már csak azért is, mert az utóbbi években jó néhány fiatal játékos tért haza, miután nem tudott stabil játékidőt kiharcolni magának külföldi csapatában. A módosítás lényege, hogy januártól kizárólag azok szerződhetnek külföldre, akik a felnőtt versenyrendszerben (ebbe beletartozik az NB III is) legalább tíz találkozón pályára léptek, és mérkőzésenként minimum 75 percet játszottak is.

„Az MLSZ és a magyar futball jövője szempontjából a legfontosabb, hogy a fiatal labdarúgók értékes játéktapasztalatot szerezzenek, megkapják a lehetőséget és a fejlődésükhöz szükséges minőségi játékidőt. A döntést ennek összefüggésében érdemes majd értékelni” – reagált a szövetség szűkszavúan a rendeletre. Ezért a sportág több szereplőjénél érdeklődtünk a szabályozás fogadtatásáról, de ők is csupán annyit vetettek fel: bizonyos Szoboszlai Dominik például nem mehetne Salzburgba az MTK akadémiájáról, ha most lenne 16 éves, továbbá, hogy meg kellene vizsgálni, nem ütközik-e esetleg hazai és nemzetközi szabályokba a korlátozó rendelkezés. KÉZILABDA A kézilabda-akadémiák esetében szintén tíz mérkőzésen történő részvétel az előírás, de a kitűzött játékidő-mennyiség természetesen kevesebb: találkozónként legalább harminc perc. A sportágban kevésbé jellemző az utánpótláskorúak elvándorlása, ennek tükrében kérdeztük az MKSZ sportakadémiai központjának vezetőjét, Juhász Istvánt.

„Amennyiben egy kicsit bővebben is a rendelet mögé nézünk, és a szakmai tartalmakat is figyelembe vesszük, akkor látható: a fiatal sportolók számára biztonságos, tervezhető jövőképet kell adnunk. A tehetségesnek ítélt játékosok sok esetben korán kerültek, kerülnek olyan közegbe, amelyben – az eredménykényszer miatt – nem az ő képzésük, hanem a versenyeztetés a stratégiai cél. Az elmúlt időszakban erre vonatkozóan akadtak negatív példák: egyesek az említett ok miatt nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A sportolók külföldre igazolását mindig a sportolói minőség és a felvevőpiac határozza meg, és figyelembe kell vennünk az imént felsorolt hosszútávú felkészítési modell mögött húzódó szakmai elveket is. Ebben az esetben a szövetség – különösen a férfimezőnyt illetően – mediátorként próbál részt venni a sportolók karriertervezésében, nem titkoltan a válogatottak érdekében is. A sportoló szempontjából a külföldi karrier esetében is a megfelelő képzés, majd azt követően mérkőzésminőség a legfontosabb. Függetlenül attól, hogy hazai vagy külföldi felkészítésről van szó, teljesítőképesség és teljesítőkészség tekintetében is a nemzetközi szintű kézilabdázók foglalkoztatása a cél.”   KOSÁRLABDA Kosárlabdában a felnőtt versenyrendszerben minimum tíz meccsen – s azokon legalább 25 percen át – kell szerepelniük azoknak az államilag elismert akadémiában nevelkedő fiataloknak, akik külföldre szeretnének szerződni. A szövetség főtitkára, Bodnár Péter szerint ez a rendelet az érvényben lévő nemzetközi szabályok miatt valószínűleg betarthatatlan ebben a sportágban.

„Tizennyolc éves kor alatt a nemzetközi szövetség, a FIBA egyedileg dönt arról, hogy a gyerek átigazolható-e vagy sem. A magyar nevelőegyesületek maximum annyit tehetnek, hogy a kormányrendeletre hivatkozva nem járulnak hozzá a kosaras szerződtetéséhez, ám a FIBA ettől függetlenül határozhat úgy, hogy a sportoló átigazolását jóváhagyja. Abban az esetben, ha a kosárlabdához, úgymond, nem köthetőnek minősítik helyzetet – például a játékos édesapja külföldre megy dolgozni, és az egész család vele tart –, akkor a FIBA szintén egyedüliként dönthet arról, hogy engedélyezi-e a játékos szerződtetését. Mindent egybevetve, egyelőre nem látom, miként valósulhat meg a határozat betartása. A FIBA nem kér hozzájárulást az országos szövetségektől, amelyek ennek megfelelően tiltóintézkedést sem hozhatnak ezekben az esetekben. Az ötletet egyébként üdvözöljük, hiszen a külföldre történő átigazolási szabályozás is azt az utat támogatja, amely összhangban van a mi, akadémiákra vonatkozó fő vezérelvünkkel: olyan sportolókra szabad az állami forrásokat költeni, akik hosszútávon szolgálják a magyar kosárlabdázás érdekeit. Egyébként hasonlóan fontos rendelet másik két pontja is. A gyerekek ösztöndíjazására vonatkozó rész arról szól, hogy a kormány a tanulmányi átlaghoz mérten maximalizálja a támogatásokat, ami szintén olyan intézkedés, amely megegyezik a mi elképzeléseinkkel. Ahogyan a hazai akadémiáról hazai akadémiára történő átigazolások szabályozása is: a lényeg, hogy a fiatal az államilag elismert nevelőműhelyekből csak akkor szerződhet a másikba, ha a nevelője életvitelszerűen lakóhelyet vált, minek nyomán a másik intézmény régiójába kerül. Fontosnak tartom, hogy a műhelyek ne csábíthassák el egymástól a fiatalokat, vagyis mindenki a saját területén képezzen és neveljen.”