Labdarúgás: egy álma már valóra vált Mezei Szabolcsnak, jöhet a következő?

Az NB I 2020/21-es évadában eddig az MTK Budapest középpályása, a 20 éves Mezei Szabolcs töltötte a legtöbb időt a pályán a 2000. január 1-jén vagy az után született magyar fiatalok közül.

– Figyelemmel követed a kortársaid játékát? Tisztában vagy azzal, hogy te kapod a legtöbb lehetőséget az NB I-ben? – Igen, múltkor olvastam erről egy cikket, és nagyon szerencsésnek tartom magam – reagált az Utánpótlássport.hu megkeresésére Mezei Szabolcs, az MTK Budapest 20 éves középpályása. A szezon elején kicsit tartottam az élvonaltól, ez az első évem ezen a szinten. Úgy érzem, eddig egész jól helytállok. Annak pedig külön örülök, hogy az MTK-ban léphettem meg ezt a lépcsőfokot a pályafutásomban. – Ennyire jól érzed magad? – Az egyéves békéscsabai kölcsönjátékomat leszámítva több mint öt éve tartozom az MTK-hoz, amiért végtelenül hálás vagyok. Egyelőre másik klubban nem is tudnám elképzelni a jövőmet. Úgy gondolom, hogy a Sándor Károly Labdarúgó Akadémián eltöltött évek alatt pontosan azt a kreatív játékstílust sajátíthattam el, amit a felnőttcsapat is képvisel. Utólag már jobban megértem, mit miért csináltunk akkoriban az edzéseken. Gyerekfejjel leginkább a játszani akarás visz előre, nem azzal foglalkozol, hogy milyen módon fejleszd magadat az egyes technikai és taktikai elemekben. Abban az időben még csak álmodtam arról, hogy NB I-es labdarúgó lehetek, most pedig, hogy ez sikerült, már a fejlődésre fókuszálok.

– Az összes bajnokin kezdőként léptél pályára, 11 meccsen összesen 964 percet játszottál. Számítottál rá, hogy már az első NB I-es évedben ekkora bizalmat szavaz neked Michael Boris vezetőedző? – Augusztusban még egyáltalán nem tűnt reálisnak ez a forgatókönyv, de aztán megkaptam az első lehetőséget, ráadásul a Ferencváros elleni örökrangadón. Az felejthetetlen emlék marad. Az nyitófordulóban döntetlent értünk el a címvédő ellen, és ez kellően jót tett az öltözői hangulatnak is. Rám is kedvező hatással volt, mert utána a Honvéd ellen két gólpasszt adtam, a csapat pedig megszerezte az első győzelmét. Azóta előfordult, hogy hullámvölgybe kerültünk, de a Fehérvár legyőzésével megint azt bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk a bravúrokra. – Alighanem a fiatalnak a legnehezebb feladat, hogy hétről hétre azonos szinten teljesítsen a felnőttek között. Neked ez mennyire okoz gondot?

– Nyilván nekem is akadnak jobb és rosszabb meccseim egyaránt. Persze a sok futást és mezőnymunkát, amit elvárnak tőlem, mindig teljesítem, hiszen az csak rajtam múlik. Az NB I-ben minden adott ahhoz, hogy fejlődjek, hiszen korábban nem játszottam ilyen magas szinten. Jelenleg a legtöbbet azon dolgozom, hogy gólveszélyesebbé váljak. Mert az kicsit frusztrál, hogy még mindig nem szereztem gólt az élvonalban. – Mit szólnál hozzá, ha, mondjuk, éppen a jövő márciusi magyar-szlovén közös rendezésű U21-es Eb-n segítenéd majd góllal a válogatottat? – Most aláírnám, bár az megrémisztene, ha addig a klubomban egyetlen egyszer sem találnék a hálóba.  Amúgy pedig sokat kell még tennem azért, hogy az Eb-keretbe kerüljek. Az az alap, hogy folyamatosan pályán legyek az NB I-ben, de önmagában még nem elég. Jól is kell játszanom, és akkor talán tényleg szerepelhetek – ráadásul hazai szurkolók előtt – az Európa-bajnokságon. Minden sportolónak valami ilyesmi az álma, és én nagyon szeretném, hogy számomra valósággá váljék. További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.