Parasportlövészet: a türelem kvótát teremhet Rescsik Csabának

Juniorvilágcsúcsok jelzik, hogy a Cél-Tudat SE paralimpiai kvótára hajtó 16 éves sportlövője, Rescsik Csaba továbbra is remek ritmusban fejlődik.

Az elmúlt évek során számos kiemelkedő eredménnyel hívta fel magára a figyelmet a zsombói Cél-Tudat SE 16 éves parasportlövője, Rescsik Csaba, aki legutóbb márciusban, az egyesült arab emírségekbeli parasportlövő-világkupán remekelt. Jákó Csaba tanítványa el-Ajn városában előbb az 50 méter puska összetett alapversenyében juniorvilágcsúccsal a kilencedik helyen zárt, majd a 10 méter légpuska álló (letámasztás nélküli) versenyszámban szintén junior-világrekorddal jutott a negyedik helyen a döntőbe, melyben – miután első juniorként került felnőttvilágkupa fináléjába – ugyancsak korosztályos csúccsal végzett a nyolcadik helyen.

Rescsik Csaba kétéves korában otthoni baleset következtében veszítette el mindkét lábát, a sportlövészetre hat éve talált rá Zsombón, a fejlődése pedig azóta is töretlen. „Amikor elkezdtem, nem gondoltam bele, hogy milyen lesz vagy éppen mennyi kerekesszékes sportlövő van itthon – mondja a tinédzser. – A Cél-Tudatban az elejétől fogva ép társak között lőttem, és hogy minél otthonosabban érezzem magam, a helyi lőtér is hozzám igazodva, akadálymentesen lett kialakítva. Az eredményeim fokozatosan javultak, a 2019-es eszéki parasportlövő-világkupán elért junior légpuskás világcsúcsom volt az első nagyobb sikerem, és örülök, hogy a legutóbbi viadalon is jól teljesítettem. Ezekkel az eredményekkel próbálom magam bíztatni, hogy jó irányba tartok. Hálás vagyok a sok támogatásért. Néha úgy érzem, még többet is kapok, mint elvárhatnék. A szülői oldal, az egyesület, Karácsony Gyula, a parasportlövő-válogatott szövetségi kapitánya, a paralimpiai bizottság, és a sportpszichológus is rengeteget segít.” Csaba céljai között az paralimpia is szerepel, és még arra is megvan minden esélye, hogy már az idei tokiói játékokon ott legyen. Az indulási jogot júniusban, a perui fővárosban, Limában esedékes paravilágkupán lehet majd kivívni. „Szeretnénk ott lenni a paralimpián – szögezi le Jákó Csaba. – Nemcsak a tokióin, hanem majd a következőkön is. Csabi világcsúcsai mérföldkövek a pályafutásában, ezeket az eredményeket már mindenhol jegyzik a világon. El-Ajnban például a negyedik helyen került a légpuska álló versenyszám döntőjébe, melyben végül azért is lett a nyolcadik, mert még tapasztalatlan. Itthon nincs lehetőségünk döntőt gyakorolni, hiszen a környéken sincs versenytársa.” Az edző nagy elismeréssel beszél tanítványáról, aki az egyik legszorgalmasabb növendéke a Cél-Tudatnak. Kiemeli, számára is különleges a közös munka.

„Csabi felkészítése meghatározó periódusa az életemnek, és nagyon örülök, hogy részese lehetek a fejlődésének. Hatalmas élmény olyan emberrel dolgozni, aki önmagát tekinti a példaképének. Nekem Csabi a példaképem. Remélem, sok mindenkinek erőt ad, ahogyan ő készül, éli a mindennapjait és megküzd az akadályokkal. Példaértékű a türelme is. Sosem szól egyből, ha valami gondja van, megvárja, amíg odafigyelnek rá, és csak akkor jelez, hogy például ki kellene nyitni az ajtót vagy lejjebb kellene helyezni a zuhanyrózsát. Elképesztő toleranciát tanúsít másokkal szemben. Az egyesületünk mindenben próbálja őt segíteni, és örülök, hogy a paralimpiai bizottság is fontosnak tartja a fejlődését.” Rescsik Csaba visszafogottan szólal meg, ha az erényeiről kérdezik, és a kapott dicséreteket is nagy szerénységgel fogadja. Abban azonban mindenkivel egyetért, hogy a türelme és a kitartása nélkül nem jutott volna hasonló sikerek közelébe. A példaképet pedig valóban nem érdemes máshol keresnie, mint önmagában. „Türelem? – reagál a fiatal. – Amikor úgy adódik, mindenkit szépen megvárok, csak tegye dolgát, hiszen tudom, én is sorra kerülök majd. Megtanultam, hogy nem szabad túlidegeskedni a dolgokat. És azt is tudom, hogy jöjjön bármilyen nehézség, képes vagyok túllendülni rajta. A legnehezebb a balesetem utáni időszak volt, de rengeteg odafigyelést kaptam az orvosoktól, a barátoktól, a családtagjaimtól. Mindvégig hittek bennem. Azt akarták, hogy éljek. És egyfajta csoda, hogy azt a bő egy évet, amíg bent voltam a kórházban, tényleg képes voltam átvészelni. Azóta próbáltam úgy felépíteni az életemet, hogy az emberek legalább néha ne vegyék észre, és ne foglalkozzanak azzal, hogy kerekesszékes vagyok.” A reménység nem mellesleg a puskán túl a lapáttal is nagyszerűen bánik. Kajakozni a lövészettel egy időben kezdett, és jelenleg az MVM Szeged Vízisport Egyesületben Czinege Zsolt készíti a versenyekre. Eredményei közül kiemelkedik a tavalyi, szegedi parakajak-világkupán 200 méteren szerzett bronzérme. További korosztályos hírek SPORTLÖVÉSZETBEN a sportági aloldalunkon.