Műkorcsolya: hétköznapinak semmiképp sem nevezhető a 13 éves Papp Vivien eddigi pályafutása

Megterhelő időszakot zárt le a 13 éves műkorcsolyázó, Papp Vivien az Olaszországban rendezett Egna Spring Trophyn szerzett ezüstérmével, most pedig már gőzerővel készül a szezonkezdetre, illetve a juniorok közé való fellépésre. Vele és egyik felkészítőjével, a többszörös magyar bajnok és kétszeres olimpikon jégtáncosnővel, Hoffmann Nórával beszélgettünk a kezdetekről, megpróbáltatásokról és jövőbeli célokról.

Rögös utat kellett végigjárnia a 13 éves Papp Viviennek az Olaszországban megrendezett, Egna Spring Trophyn való szereplésig. A műkorcsolya egyik legnagyobb hazai tehetsége szokványosnak nem nevezhető éveken van túl. „Nagyjából öt éves voltam, mikor eldöntöttem, hogy korcsolyázni szeretnék; nem tudom semmilyen konkrétumhoz kötni, egyik nap csak úgy bevillant a fejembe, hogy ezt akarom. Anyukám gyorskorcsolyázó volt, és úgy hagyta abba, hogy ő többet nem fog jégpályára menni. Ehhez képest ez nem egészen így alakult – meséli nevetve Vivien a kezdeteket. – Nem tudtam, mivel fog járni ez a döntés, de amint először felmentem a jégre, rögtön éreztem, hogy ez az életem részévé fog válni. Szeretem, hogy ilyen változatos; a korcsolyázásban is vannak elemek, ugrásban is, forgásban is, mindegyik nagy kihívás.” A Hoffmann Korcsolya Akadémia vezetőjével, az olimpikon Hoffmann Nórával már öt éve dolgoznak együtt, a „munkakapcsolat” pedig igencsak kalandosan jött létre közöttük.

„A sportolói pályafutásom befejeztével egy ideig Moszkvában oktattam. Teljesen véletlenül, az Oroszországból való hazautam során találkoztam Vivivel és a családjával a reptéri buszon, ahonnan hamar odáig jutottunk, hogy heti egy-két alkalommal foglalkoztam a korcsolyázó technikájával. Az évek alatt aztán ez a kapcsolat szorosabb lett, mostanra pedig egy igazi edző-tanítvány viszonyról beszélhetünk – magyarázza a Hoffmann Korcsolya Akadémia vezetője. – Csak a legjobbakat tudom róla elmondani, egy igazi álomversenyző. Nagyon kitartó és szorgalmas, emellett önállóság is jellemzi. Természetesen rengeteg mindenben kell neki segíteni, de elképesztő tanulékony. A határ a csillagos ég számára.” A 13 éves lány klubváltása után – mivel Hoffmann a programok jégtánc-részét tanítja – ugróedzőt keresett, és végül egy korábbi műkorcsolyázóhoz, Angelina Turenkóhoz került, akivel először egy nyári tábor alkalmával találkozott. Az orosz edzőnővel való közös munka Szentpéterváron indult, aztán Olaszországban folytatódott, azonban a koronavírus megjelenése nem könnyítette meg a felkészülésüket, jó ideig Vivien sem tudott külföldre utazni. Erre azonban egészen különleges megoldást találtak ki. „Folyamatosan egyeztetni kellett az edzőnővel, hogy mikor legyenek a tréningek, amit az időeltolódás sem könnyített meg. Emellett valakinek a videós kapcsolatot is intéznie kellett, és figyelnie, hogy a felvételen látszódjon, amit Vivi csinál. Odaragasztott fülhallgatóval mutatta be a mozdulatokat, Angelina pedig az instrukciókat adta neki közben. Nem volt egyszerű, de azt kell mondanom, ez is óriási segítség volt neki.” A szezont – és Vivien életében egy korszakot is – lezáró, Olaszországban megrendezett Egna Spring Trophyra már a helyszínen tudott készülni az ugróedzőjével, az eredmény pedig felülmúlta a várakozásokat, a dobogó második fokára állhatott fel az advanced novice (10–15 évesek) korosztályában. Ez egyértelműen pozitív visszajelzés volt az együtt elvégzett munka tekintetében, az ifjú tehetség is elégedett volt a teljesítményével. „Több mint harminc induló között sikerült ezüstöt szereznem, ráadásul nagyon ügyesek voltak a többiek, erős volt a mezőny. Nemsokára a juniorok között fogok versenyezni, azt is izgatottan várom már, elkezdődött a felkészülés is. Szeretnék a jövőben vb-ken, olimpián is részt venni, konkrétum pedig a 2023-as, hazai rendezésű Európa-bajnokság, ahol első éves seniorként tudnék szerepelni.” További korosztályos hírek KORCSOLYASPORTOKBAN a sportági aloldalunkon.