Kerékpár: Vas Kata Blanka csodálatos útja az olimpiai negyedik helyig

A „hegyen” olimpiai negyedik helyezett 19 éves Vas Kata Blanka rövid idő alatt ért fel a női kerékpársport világelitjébe – ezt az utat mutatjuk be írásunkban.

Vas Kata Blanka. A név, amelyet kedden az egész ország megismert és a szívébe zárt, miután a mindössze 19 éves kiválóság a tokiói olimpia női hegyikerékpár-versenyében elképesztő küzdeni tudásról téve tanúbizonyságot az előkelő negyedik helyen tekert át a célvonalon, minden idők legjobb magyar eredményét elérve a sportágban. Szerkesztőségünk a kezdetektől figyelemmel követi az új csillag pályafutását, és írásunkban a karrierjének főbb állomásaira (és az azokat követő honlapunknak adott interjúira) kitérve bemutatjuk, a három szakágban is brillírozó kerékpároslány miként jutott el hihetetlen gyorsasággal Kiskunlacházáról a világelitbe.

Blanka bringasportszerető családba született. Édesapja már egészen kicsiként felültette őt és bátyját, Balázst a bicikli-utánfutóra, úgy vágtak neki a túráknak, majd négyévesen már versenyeken is indultak a gyerekek. (A Vas családban mindhárom testvér versenyez. 2020 januárjában például egyszerre lettek országos bajnokok terepkerékpárban: Balázs és Blanka a felnőttek között, az elit kategóriában védte meg címét, Barnabás az U15-ös korosztályban győzött.) Blanka azóta is mosolyogva emlegeti fel első viadalát, melyre egy olaszországi nyaralás alkalmával került sor, és annyira lemaradt a mezőnytől, hogy az utolsó helyét sokáig az elsőnek hitte. Na, de az utolsókból lesznek az elsők – bizonyította később a reménység. Az U7-esek között még a fiúkkal együtt versenyezve lett országos bajnok, és a felcseperedés közben sem nagyon talált legyőzőre az aktuális korosztályában. Az első figyelemreméltó nemzetközi sikerére 2018-ig kellett várni. Akkor a Buenos Aires-i ifjúsági olimpián megnyerte a lányok kritériumversenyét, így a Buzsáki Virággal alkotott kettőse a dobogó harmadik fokára állhatott fel összetettben (a csapatok tagjai két-két országúti és hegyikerékpáros számban szerepeltek). Mint később kiderült, 2018-ban azonban nem ez a siker volt Blanka pályafutása szempontjából a legmeghatározóbb történés. Télen egy belgiumi junior terepkerékpár-versenyen (cyclocross) harmadik helyezést ért el, és akkor figyelt fel rá a Doltcini-Van Eyck csapata, amely közös munkát ajánlott a reménységnek. Az ajánlatot nem lehetett visszautasítani, de újabb egy évre volt szükség, mire Blanka mindent előkészítve Belgiumba költözött. Ekkor erről a lehetőségről is beszélt a szerkesztőségünk által készített Jövünk! magazinban az M4 Sporton: Közben persze tovább szállította a jobbnál jobb eredményeket. 2019 elején először lett felnőtt magyar bajnok terepkerékpárban (azóta kétszer védte meg a címét), majd a brnói hegyikerékpáros Európa-bajnokságon és a kanadai világbajnokságon is negyedik lett a juniorok között, míg az angliai Yorkshire-ben rendezett országúti világbajnokság U19-es mezőnyében hetedikként ért célba. 2019 telén már nemcsak magyar színekben, hanem a csapata trikójában is remekelt. Kezdeti nagy dobásai közül kiemelkedik, amikor az Ethias Cross-sorozat esseni állomásán a kétszeres olimpiai, háromszoros országúti és hétszeres cyclocross-világbajnok Marianne Vos mögött lett második, valamint amikor az akkor regnáló világbajnok, Sanne Cant előtt ért be ötödikként Overijsében.

LÁTÓTÁVOLSÁGON BELÜL „Marianne Vos odajött gratulálni nekem. Ő tényleg a legnagyobbak egyike, egy pillanatig el sem hittem, hogy ez tényleg megtörténik. Tavaly indultam vele világkupán, de akkor fényévekre voltam tőle, most látótávolságon belülre értem. Hihetetlenül boldog vagyok. Sokáig harmadikként tekertem, ám amikor az előttem lévő versenyző biciklit cserélt, megelőztem, aztán csak tartottam a tempómat a célig. Rettentően kemény volt, de elképesztően jó érzés másodikként bejönni, olyankor fáradtságot sem érzek. A felnőttek között nekem már ez a legnagyobb eredményem.”

A 2020-as sikerszériáját februárban a svájci Dübendorfban kezdte, ahol a terepkerékpár-világbajnokság U23-as mezőnyében ezüstérmet szerzett.

AZ ELSŐ VB-ÉREM „A pillanatot, amikor felálltam a dobogóra, sokszor felidéztem éjszaka, mert aludni egy másodpercet sem tudtam. Elégedett vagyok, hiszen kihoztam magamból a legtöbbet. Remélem, ezzel a sikerrel nagyon sok magyar kisgyereket tudok ösztönözni arra, hogy kerékpározzon. Számomra is hatalmas motiváció a második hely. Azért edzek tovább keményen, hogy a felnőttek között, az elit kategóriában is meg tudjam ismételni ezt a teljesítményt. És persze azért, hogy az olimpiai szakágakban; hegyikerékpárban és országútiban is maradandót alkossak. Eddig az országos versenyeken szerzett kupák voltak kiállítva otthon. Azokat dobozba rakom,  felviszem a padlásra, és ha lankadna a lelkesedésem, csak ránézek majd erre az egyetlen, világbajnoki éremre a szobámban. Mostantól ezeket gyűjtöm!”

Karrierje addigi legnagyobb sikere felvillanyozta és még elszántabbá tette a versenyzőt, aki a járványhelyzet miatti kényszerszünet után augusztusban már országúton állt rajthoz a következő nagy megméretésén. A franciaországi Plouay városában rendezett Európa-bajnokság U23-as mezőnyében az előkelő hatodik helyen zárt, majd októberben az ausztriai Leogangban lebonyolított U23-as hegyikerékpár-világbajnokságon jött az újabb bravúr, és Blanka a második lett az egyaránt szupertehetség, a vb-t megelőző héten felnőttvilágkupát nyert francia Loana Lecomte mögött, és a dominikai-holland, terepkerékpárban felnőttvilágbajnok Ceylin del Carmen Alvarado előtt.

ÚJ SZEMLÉLET „Az biztos, hogy nagyon kell akarni. És szeretni, amit csinálok. Nem tudom pontosan, mi vezet a jó eredményekhez. Mondhatnám a rengeteg edzést, de a vetélytársaim is sokat készülnek. Edzeni is szeretni kell. Sokszor éreztem úgy, hogy fejben nem vagyok teljesen rendben, de a nagy tét, a világversenyek közege már helyrebillenti a koncentrációmat. Legutóbb a verseny eleje megint nem sikerült, de nem estem szét, és bíztam magamban, hogy fel tudok kapaszkodni. Sikerült. A hozzáállás ezen részében nagyon sokat fejlődtem, mert régebben, ha valami az első métereken nem jött össze, már szinte fel is adtam az egészet. Nem érzem, vagy talán nem fogom fel, hogy ezek igazán jó eredmények. Talán most a koronavírus-járvány miatt megváltozott körítés is elvett az élményből, ezért nem volt akkora az öröm, mint például a cyclocross-vébé után. Azért persze tudom, Alvarado előtt, és az előző héten felnőttvilágkupát nyert Lecomte mögött végezni dicséretes. Viszont a szurkolók, és a megszokott hangulat most nagyon hiányzott.”

November elején a hollandiai ‘s-Hertogenbosch-ban pedig újabb ezüstérem lett Blanka jutalma, ezúttal az U23-as terepkerékpár Európa-bajnokságon. Az aranyhoz talán csupán néhány méterre lett volna szüksége a magyar lánynak, hiszen a verseny után a győztes Puck Pieterse nem tagadta, a végén igencsak megijedt Blanka hajrájától.

RENDSZERESEN AZ ÉLMEZŐNYBEN „A dobogóra nem gondoltam, de a top ötbe szerettem volna bekerülni. A montivébé után volt két hét pihenőm, és nem is számíthattam ilyen jó formára, mert mindig időbe telik, amíg átrázódunk egyik szakágból a másikba. A cyclocross sokkal intenzívebb, időben is rövidebb. Most jól sikerült a rajtom, de aztán nem voltam kellően agresszív. A többiek az első homokos, futós részen gyorsabbak voltak, és össze is szedtem egy kis hátrányt. Lemaradtam. Hogy hogy jöttem vissza? Nem tudom! Nagyon jó érzés, hogy már rendszeresen a világ legjobbjaival versenyezhetek. Olyan hatalmas nevek mellett, akik közül többet a példaképemnek is tekintek.”

Aztán az első hely ideje is eljött. Az itthon időközben három szakágban is felnőttbajnokká lett Blanka az öt állomásból álló cyclocross-világkupa-sorozat végén, idén januárban Overijsében ünnepelhetett összetett győzelmet az U23-asok között, mindemellett a felnőttek között ugyanitt az előkelő ötödikként végzett. Az elsőséghez, miután az elitmezőny együtt versenyzett az U23-asokkal nem kellett futamot nyerni, de az első profi versenygyőzelem is összejött azt megelőzően: december végén az Ethias Cross-sorozat bredenei helyszínén nem akadt legyőzője.

NEM OLYAN EGYSZERŰ „A világkupasikerre megint azt mondhatom, hogy a pályafutásom eddigi legszebb eredménye. Az U23-as első helyért már nem kellett túlságosan izguljak, hiszen azt az utolsó verseny előtt is tudtuk, olyan nagy fölénnyel vezetek az összetettben, hogy ha befejezem a futamot, akkor minden bizonnyal az élen zárok. Ettől függetlenül szerettem volna a tudásomhoz mérten szerepelni. Nem mindig olyan egyszerű versenyt nyerni. Ráadásul már úgy érzem, igen nagy nyomás van rajtam az eredményeket illetően. Tudom, hogy nemcsak én, hanem mások is egyre inkább elvárják a kiváló szereplést. Persze, azt is tudom, hogy képes vagyok rá. Csak nem olyan egyszerű. ”

Ilyen eredménysorral a háta mögött, nem meglepő, hogy Blanka a január végi U23-as terepkerékpár-vb-re már nemzetközi szaksajtó szerint is az egyik nagy esélyesként érkezett. Az Ostende-ben rendezett viadalon a magyar bringás végig az élmezőnyben haladt, végül a harmadik helyen tekert célba a holland kiválóságok gyűrűjében.

HIÁNYÉRZET NÉLKÜL „Elégedett vagyok, mert ma kihoztam magamból a legtöbbet. Ez nem az én pályám volt, így a dobogónak nagyon örülök. A homokos rész nem feküdt nekem. Meglepetésre, azok a versenyzők, akik a világkupán is erős ellenfeleimnek számítottak, mint például Pieterse, Bakker vagy Kay, most nem tudtak beleszólni a dobogós helyekbe. Van Empellel viszont lehetett, és kellett is számolni. Jövőre fel kell kötnöm a gatyát, mert ő még egy évvel nálam is fiatalabb. Korábban focista volt, és akkorák a lábai, mint én vagyok, így nagyon gyorsan is futott. A szezonom összességében kiválóan sikerült, alig volt olyan verseny, amely után maradt hiányérzetem. Ezeket az eredményeket előtte is aláírtam volna.”

Aztán az álom folyatódott… A női kerékpársport Real Madridja, a számos világsztárt soraiban tudó World Tour-csapat, az SD Worx áprilisban hivatalosan bejelentette, hogy június elsejétől számítva kétéves szerződést kötött a kimagaslóan teljesítő magyar ígérettel.

KÉT LÁBBAL A FÖLDÖN „Fontos volt, hogy olyan helyen folytassam a pályafutásomat, ahol mindhárom szakágban versenyezhetek. Nagy megtiszteltetés, hogy a World Tour-sorozat legerősebb csapatában, a legjobb versenyzők között, teljesen profi háttérrel készülhetek tovább. Csapatszinten valóban már nem nagyon van feljebb, az eredmények terén azonban akad hova felzárkózni a társakhoz. Egyelőre sok mindent nehéz felfogni. Még az is hihetetlen, hogy Anna van der Breggen bekövetett az Instagramon, üzent, hogy gratulál az aláíráshoz, üdvözöl a csapatban, és reméli, hamarosan találkozunk. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit válaszoljak. Persze, aztán megköszöntem, és írtam, hogy én is nagyon izgatottan várom. Érzek is nyomást, és nem is. Országúton várhatóan nem én leszek az első számú versenyző, cyclo-crossban viszont tőlem várják majd az eredményeket. Ez utóbbi szakágban teljesen szabad kezet kapok, és a beszélgetéseink során nem éreztem, hogy túl nagy terhet helyeznének a vállamra. Majd minden a versenyeken derül ki. Egyelőre csak azt tudom, hogy nagyon izgulok, és remélem, a fejlődésem ugyanilyen folyamatos marad. Nem bízom el magam, hogy ilyen jó csapatba kerültem. Ha két lábbal a földön maradok, és továbbra is keményen dolgozom az álmaimért, akkor minden rendben lesz.”

Blanka dolgozott tovább az álmaiért. Először is a tokiói olimpián való részvételért hegyikerékpárban. Bár a magyar kvótát érő kvalifikációs pontok jelentős részét még Blanka gyerekkori példaképe, Benkó Barbara gyűjtötte, az ifjú kitűnőség elképesztő gyorsasággal tekerte be magát a világelitbe, így a tokiói indulásért a szövetség „megversenyeztette” a két sportolót. Ebből a párbajból jött ki jobban a fiatalabb bringás a zadovi világkupa-viadalon.

VALÓRA VÁLT ÁLOM „Az év elején, amikor a koronavírus is elért, nem gondoltam, hogy összejöhet az olimpiai szereplés. Kicsit el is engedtem az egészet, és azzal nyugtattam magam, hogy később lesz még lehetőségem rá. Aztán az első világkupán – magamat is meglepve – harmadik lettem. Most sem érzem, hogy jó formában lennék, de az eredmények mást mutatnak. Gyerekkorom óta az olimpiai részvétel volt az álmom, és most vártam volna némi megkönnyebbülést magamtól. De a helyzet az, hogy egyre nyugtalanabb és izgatottabb vagyok. Az elképzelt felkészülésen nem kell változtatni, B tervünk csak arra az esetre volt, ha nem indulhatok az olimpián.”

Blanka július 27-én magyar idő szerint reggel 8 órakor elrajtolt az olimpia női hegyikerékpár-versenyén, a többi pedig már sporttörténelem… Vas Kata Blanka személye hasonló hatást gyakorol a hazai kerékpársportra, mint az utánpótláséveitől tavaly búcsúzó, országúton remeklő Valter Attiláé. A versenyeit egyre többen követik itthonról, a fiatalabbak előtt pedig példaként áll eddigi pályája. Blanka nem is feledkezik meg arról, miként és honnan jutott el néhány éven belül a világelitbe, ezért küldetésének tartja, hogy népszerűsítse a sportágat Magyarországon, valamint inspirálja a gyerekeket. „A legkisebbeknek az a lényeg, hogy szeressék és élvezzék a biciklizést, a nagyobbaknak viszont tudniuk kell, hogy a sikerért keményen meg kell dolgozni az edzéseken is, továbbá az élsport rengeteg lemondással jár. Tegyenek meg mindent az álmukért!”- foglalta össze röviden a siker titkát nemrégiben a magyar sport új csillaga, akinek szerénységénél, talán csak a szíve nagyobb. További korosztályos hírek KERÉKPÁRSPORTOKBAN a sportági aloldalunkon.