A sors is a tatamira szánta

A Mol Alapítvány által is támogatott 16 éves karatéka, Fleischer Dóra legutóbb a Budapest Openen mutatta meg, hogy nem véletlenül sorolják a legígéretesebb hazai versenyzők közé.

Az MTK Budapest 16 éves karatékája, Fleischer Dóra legutóbb a legrangosabb hazai nemzetközi versenyen, a Budapest Openen alakított nagyot, és a juniorok 59 kilósainak küzdelmeiben aranyérmet szerzett. A megméretésen kiváló formát mutató tinédzser a dobogó legfelső fokáig vezető úton többek között a korosztály világranglistájának élén tanyázó román vetélytársát is elpáholta.

A siker kijárt már a fiatal versenyzőnek, na, nem mintha korábban nem lett volna benne része. A Wado szakágban négyszer is Európa legjobbjának bizonyult, a WKF-ben pedig diákolimpiai bajnoki címmel nyitott, volt magyar bajnok és a budapesti Eb-n a hetedik helyig menetelt a kadétok között. Hogy a karatét Dóra választotta-e magának vagy a sportág talált rá az ígéretre, nehéz megállapítani, mindenesetre már a fél élete lezajlott a tatamin, a sportoló lelkesedése pedig mit sem változik. Szereti, amit csinál.

„Számomra megható a kezdet – vág bele Dóra a történetébe. – Nyolc éves voltam, amikor Gyálon anya-lánya napot tartottunk, és a közösségi házban megnéztünk egy karatebemutatót. Egyből mondtam anyának, hogy nekem ez nagyon tetszik és ki szeretném próbálni, de akkor csak annyit válaszolt: majd meglátjuk. Két héttel később egy szórólapot dobtak be hozzánk, amelyen az állt, hogy karateedzések indulnak Gyálon. A sors is azt akarta, hogy elkezdjem. Kipróbáltam, egyből beleszerettem. Nem tudom pontosan megmondani, hogy mi fogott benne. Először a közeg, aztán a versenyek légköre is rabul ejtett.” Azért arra sem kellett sokat várni, hogy a szakemberek számára is nyilvánvalóvá váljon: ez a kislány igen ígéretes. Az akkor a gyáli IC Tatamiból a KONO Karate Klubba kerülő fiatalban nagy potenciált láttak a mesterek. „Igazából ebben a klubban döntöttem el, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Az edzőm, Módos Viktória nagyon kedves és segítőkész volt, az ő jelenléte miatt csak tovább erősödött bennem a karate imádata” – mondja Dóra, aki az idei év elején a fejlődése érdekében újra klubot váltott, és az olimpiai bronzérmes Hárspataki Gábor egyesületében, az MTK Budapestben folytatta a pályafutását. A kék-fehér műhelyben Fischer Mihály vezetőedző neve a garancia a minőségi utánpótlás-nevelésre, a reménység pedig a korosztály legjobb leányversenyzőinek körében, utánpótlás kontinensbajnokok koszorújában találta magát. Dóra először picit izgult, hogyan fog majd kijönni Baranyi Zsófiával, Jakubovics Dalmával vagy Ilankovic Aleksandrával, de nem sokkal később kiderült, még ez a parányi drukk is felesleges volt: a lányok hamar maguk közé fogadták Dórát.

„Az MTK újabb lépcsőfok a karrieremben. Hamar rájöttem, hogy olyan ez a klub, mint egy család. Az edzéstársaimra bármiben, bármikor számíthatok. Ha valaki nyer, azt közös sikerként könyveljük el. Jóban-rosszban együtt vagyunk. Nem utolsósorban minden téren rengeteget fejlődtem itt. Úgy érzem, már képes vagyok felnőni a feladathoz, hogy átgondoltan, jól tudjak versenyezni.” Dóra nyáron a tamperei junior Eb-n a saját elvárásaitól elmaradva szerepelt, de véleménye szerint ez a kudarcélmény is kellett ahhoz, hogy most a Budapest Openen másképpen álljon a küzdelemhez. „A legutóbbi Eb kicsit túl lett gondolva a részemről. De kellett egy ilyen esemény is, hogy rájöjjek, élvezni kell azt, amit csinálok. Túlságosan befeszültem. A Budapest Openen felszabadult voltam. Örültem, hogy hosszú idő után jöhettek nézők, a lelátón szoríthatott értem a családom, sőt még a legjobb barátnőm is. Mentem körről körre, élveztem, és az elődöntőben még a világranglistavezetőt is legyőztem. Emlékezetes nap marad.” Hogy még több ilyen élményben legyen része a fiatalnak, arra minden esélye meglesz a közeljövőben. A Budapest Open egyben az egyik kvalifikációs verseny is volt a prágai korosztályos Európa-bajnokságra. Természetesen, Dóra programfüzetében ott szerepel az a viadal is.

„Remélem, hogy sikerül kijutnom, és csak annyit mondok, szeretnék nagyon jól szerepelni és élvezni a versenyt. Aztán jövőre ugyanez a tervem a világbajnoksággal kapcsolatban is. 2023-ban pedig Budapesten lesz a felnőttvébé. Addigra betöltöm a tizennyolcat, és mindent megteszek, hogy a résztvevője legyek. Aztán, ha a karate újra szerepelhet az olimpián valamikor, ott akarok lenni. Hársi bronzérmének nagyon örültünk Tokióban, főleg azért, mert láttuk mennyit dolgozott és mennyire összetett volt a felkészülése. Mindenkit motivált.” Dóra egyébként amilyen harcias a tatamin, olyannyira szelíd a hétköznapi életben. Magát visszahúzódónak vallja, de ha úgy érzi, ki kell állnia az igazáért, akkor azt megteszi. Ismerősei azért nem nagyon mernek vele kötekedni. „A problémákat szeretem megbeszélni, aztán az edzőteremben majd kibunyózom magam. A fiúk szoktak velem viccelődni, és kérdezik, hogy kiállok-e ellenük egy az egy ellen. Egyből rávágom, hogy persze! Ekkor meglepődnek és erre már nem is reagálnak.” Dóra teljesítményére viszont van reakció. Az idén a MOL Alapítvány is a szárnyai alá vette a karatékát. A szervezet támogatásából a versenyekre való utazás költségeit fedezheti az ambiciózus fiatal. További korosztályos hírek KARATÉBAN a sportági aloldalunkon.