Parakajak: a 18 éves Kiss Péter Pál a tokiói arany után sem lassított

Nem kellett sokat várni a következő nagy eredményre a 18 éves kajakos, Kiss Péter Pál esetében, aki a tokiói paralimpia után nem sokkal a koppenhágai vb-n sem talált legyőzőre. A fiatal sportoló az Utánpótlássportnak nyilatkozott a Japánban szerzett tapasztalatokról, éremhalmozásról és a jövő lehetőségeiről.

Bár a nemzetközi sikerek már a korábbi évek során sem kerülték el – elég csak a 2019-es szegedi kajak-kenu világbajnokságon begyűjtött aranyérmére gondolni –, Kiss Péter Pál élete igazán az utóbbi félév során „pörgött fel”. A Budapesti Honvéd SE fiatalja a paralimpiát megelőző időszakban is biztatóan húzott, a KL1-esek között Európa-bajnok lett Poznanban június elején, amivel egyértelművé tette, hogy a tokiói játékok egyik fő esélyeseként kell vele számolni. És ekkor hivatalosan még ki sem jutott az eseményre.

„A júniusi Európa-bajnokság megnyerése után még „nem dőlhettem hátra”, hiszen 2019-ben a vb-n országkvótát szereztem a magyar csapatnak, a saját helyemet július elején biztosíthattam, egy hazai válogatón. Ez szerencsére sikerült, így onnantól már tényleg Tokió került fókuszba – magyarázza a 18 éves sportoló. – Kettős érzések voltak bennem, hiszen örültem, hogy biztosan utazok, a dátum közeledtével azonban az izgalom is fokozatosan nőtt bennem. Vártam, hiszen az első paralimpiámra készültem, ennek megfelelően minden új volt kint számomra. Az olimpiai falu pezsgése egyből megfogott, ráadásul mire én megérkeztem, már magyar sikereknek sem voltunk híján, ez még jobban dobott a csapat hangulatán.” Az említett hangulatot tovább emelte, hogy a kajakos magabiztosan jutott az előfutamából a döntőbe, ráadásul paralimpiai rekorddal. „Akkor már tényleg csak egy lépés választott el a bajnoki címtől, éreztem a közelségét. Nem is tudtam a finálét megelőző este folyamán másra gondolni, csak erre – minimum ötvenszer végiggondoltam az első húzásokat, míg végül el tudtam aludni – emlékszik vissza a kajakos, aki a döntőben is csúcsformát hozott, és a sportág történetének legfiatalabb paralimpiai bajnokává vált, ráadásul ismét rekordidővel. – Esős időt fogtunk ki a finálé napján, ami nem könnyítette meg a helyzetemet. Rendkívül csúszóssá vált a lapátom, mellé a bandázsom is teljesen átázott, a melegítés közben emiatt egyszer majdnem a vízben végeztem. Tartottam tőle, hogy ez a verseny közben megtörténik, de szerencsére sikerült kiküszöbölni ezt a problémát. Mindig mondják, hogy nem látszik rajtam az öröm a győztes futamok végén, pedig csak annyi a helyzet, hogy a tüdőmet köpöm épp ki (nevet). Leírhatatlan érzés volt elsőként célba érni, illetve utána az edzőmmel (Pruzsina István – a szerk.) egymás nyakába borulni.”

Sok idő azonban nem jutott a pihenésre, mivel a koppenhágai világbajnokság szeptember közepén kezdődött. „Két napot pihenhettem összesen, utána már folytatódott a munka Dunavarsányban. Nehéz volt újra megtalálni a megfelelő tempót, viszont onnantól, hogy megérkeztünk Dániába, újra elkapott a versenyszellem, és végül a címvédés is összejött.” A sikerrel tehát már nem csak Európa-bajnoki, de világbajnoki címből is kettő áll Kiss neve mellett, míg a paralimpia tekintetében három év múlva szállhat újra vízre a címvédés reményében. De vajon mi motiválja azt a fiatalt, aki a sportágában minden fontos címet begyűjtött? „Nehéz kérdés, ezt magamnak is fel kell tenni. Az biztos, hogy szeretném tovább halmozni a sikereket, a kajak mellett viszont tervben van, hogy elkezdek kenuzni is, ahol szintén erős a mezőny; kíváncsi vagyok, mit tudok még magamból kihozni.” További korosztályos hírek KAJAK-KENUBAN a sportági aloldalunkon.