Mindenen talál fogást

A Mol Alapítvány által is támogatott 13 éves falmászó, Tóth Veronika a hazai után a nemzetközi mezőnyben is egyre kimagaslóbb eredményeket érne el – aztán jöhet az olimpia!

Sikeresen ostromolta már az egri vár falát és felkapaszkodott az aggteleki cseppkőbarlang bejárata fölött tornyosuló sziklára is, pedig a 14. születésnapját még csak az év végén fogja ünnepelni a hazai falmászás szombathelyi üdvöskéje, Tóth Veronika.

A vasi megyeszékhelyen a Mászóka SE-t erősítő reménység az említett helyszíneken nem csupán kedvtelésből tört a magasba, mindkét alkalommal hagyományos versenyen szerepelt. Persze, az is sűrűn megesik, hogy edzés gyanánt tapossa és szorítja a függőlegesen rakódott kőzeteket, de elsősorban még a teremben, a mászófalon mozog otthonosan. A falmászás soha nem látott népszerűségnek örvend a világban, így hazánkban is. A sportág az idei tokiói olimpián nemcsak megmutatta magát, hanem el is ragadtatta az ifjúságot, és igen beszédes adat, hogy amíg tavaly 1500-1600 regisztrált versenyzőt tartott nyilván a honi szövetség, nem sokkal az ötkarikás játékokat követően már a 3200-at is meghaladta a létszám. No, de Veronika nem most döntötte el, hogy ezen a „felfelé rögös” pályán indul el. Hét évvel ezelőtt még az általános iskola elsőseként kezdte a mászást.

„A szombathelyi Oladi Általános Iskolába jártam görkorizni, ahol mindig láttam a mászófalat – idézi fel Veronika. – Egyszer kipróbáltam, és ottragadtam. Már kicsiként is vonzott a magasság, és a mai napig igazi kihívás, hogy különböző feladatokat kell megcsinálni a mászás közben. Igyekeztem jó alapokat szerezni, az első versenyemen három éve indultam el. Aztán hamarosan sikerélmények is értek. Tavaly már a serdülők között Magyar-kupa-győztes lettem nehézségi mászásban, a boulderben pedig a harmadik helyen végeztem.” Az idén már hivatalosan az ifi B kategóriában versenyző növendék valóban nem riad meg a kihívásoktól, és természetesen a nehézségi mászás az egyik kedvence. A versenyág elnevezése találó, ez áll a legközelebb a sziklamászáshoz. A versenyző dinamikus kötél segítségével mászik a falon és rögzített nittekbe akasztja, hogy biztosítsa magát. A cél, hogy minél magasabbra jusson. A mászás során a földről is biztosítják a sportolót – ezt a szerepet Veronika esetében sokszor a támogató édesapja tölti be. A boulder alacsonyabban zajlik, köteles biztosítás nélkül, alul szivacsokkal és különböző színekkel jelzett útvonalakat kell teljesíteni.

„A harmadik ágban, a gyorsaságiban nem versenyzem, boulderben pedig tavaly kezdtem el feljárni edzésekre Budapestre, mert Szombathelyen nincs fal. Úgyhogy egyelőre a nehézségiben fejlődöm a legjobban. A hazai versenyeken kívül az idén is részt vettem Európa-kupa-fordulókon. Ezek nagyon jó alkalmak a tapasztalatszerzésre, jövőre szeretnék minél több ilyen versenyre eljutni. A sziklamászást még kicsit szoknom kell, sokkal másabb, mint a teremben. Mindegyik szikla eltérő, gondosan meg kell keresni a megfelelő fogásokat és lépéseket. A mászás nagy kitartást, koncentrációt és erőt igényel. Remélem, egyre jobb eredményekre leszek képes a nemzetközi mezőnyben is, a hosszútávú célom pedig az olimpiai szereplés.” Veronika lelkesen számol be arról, hogy a tokiói játékokon is kiemelt figyelemmel követte a sportága viadalát, és a résztvevők között az európai megméretésekről ismerős arcot is felfedezni vélt. Hogy pályája töretlen maradjon, abban a szombathelyi egyesületben Rózsa Marcell, a fővárosban pedig a válogatottat tréningező Farkas Tamás szakmai felügyelete van segítségére. A kislány teljesítményére a Mol Alapítvány is felfigyelt. A szervezet támogatásából a fővárosi boulder-, valamint válogatottedzések, a külföldi sziklás gyakorlások vagy versenyek útiköltségeit fedezheti a tinédzser, aki az extrém sportok szerelmeseként már bejelentette otthon, hogy legközelebb a bungee jumpingot szeretné kipróbálni. „Bár ennek anya annyira nem örül” – teszi hozzá nevetve.