Sportlövészet: lassan összeérnek a díjak Hammerlék polcain
B. Z.
A junior világ- és Európa bajnok sportlövő, Hammerl Soma reális célként tekint a párizsi olimpiára, de előbb kellő rutint szerezne a felnőttek között.
Még csak 19 éves, de az eddig elért kiváló eredményeit hosszasan lehetne sorolni. Legutóbb Peru fővárosában, Limában szerzett junior-világbajnoki címet a puskások 50 méteres fekvő versenyszámában, és Kiss Viktorral, valamint Török Ferenccel csapatban is győzött. Az UTE sportlövő ígéretével, Hammerl Somával beszélgettünk, akivel kapcsolatban mindig meg kell említeni: az 1964-es tokiói olimpia bajnokának, a Nemzet Sportolójának, dr. Hammerl Lászlónak és a világ- és Európa-bajnok Joó Évának a fia.
Hammerl Soma nyert egy újabb juniorévet Fotó: Földi Imre– Édesapád is fekvőben lett olimpiai bajnok. Ez a versenyszám a Hammerlek specialitása? – Bevallom, az összes közül én is ezt szeretem a legjobban. Úgyhogy nevezhetjük akár családi hagyománynak is a sikert, amiért persze keményen meg kellett dolgozni. Hosszas felkészülés előzte meg a vébét. Miután véget értek az országos bajnokságok, az edzőmmel, Kissné Oroszi Edittel már csak a Perura koncentráltunk. Hatalmas élmény volt a világbajnokság, és az elért eredmények miatt természetesen nemcsak magamra, hanem a csapattársaimra is büszke vagyok.– Amikor már ott vagy a nyolcas döntőben, apróságokon múlik, hogy kinek a nyakába akasztják az aranyat. Mégis miken? – A miénk egyéni sportág, és mindenki máshogyan van összerakva. A versenyzők különböző módon keresik, hogy mi tudja őket előre hajtani. Én leginkább a külvilágot próbálom kizárni. Édesapám mindig azt mondja, hogy csak magam ellen versenyzek, csak magamat kell legyőznöm. Próbálok erre törekedni, és nem foglalkozni azzal, hogy mellettem kik, hogyan állnak.– Így van ez a csapatversenyben is? – Igen, de ott azért plusz motiváció, hogy a társakért is küzdhetek.– Csak egy a sok kiváló eredmény közül: májusban korosztályos összetett világcsúccsal nyertél junior Eb-t Eszéken. Minden összejött az idén? – Nem panaszkodom, de légpuskában kicsit elmaradtam az általam vártaktól. Igaz, arra legutóbb sem készültem annyit. Limában egyéniben, csapatban és Mészáros Eszterrel mixben is kevéssel maradtam le a döntőről. De összességében nem sok hiányérzetem van.– A jövő évtől kezdve már pontos születési dátumhoz kötik a korosztályos versenyeken az indulás jogát, így még nem lép egyből a felnőttek közé. Decemberiként gyakorlatilag nyertél egy plusz juniorévet. Jól fog jönni? – Bár szívesen kipróbálnám magamat csak a felnőttkorosztályban, ez az egy év még nagyszerű lehetőség, hogy jobban felkészüljek arra az időszakra. Fel kell nőni a feladathoz, mert nagyon erős a mezőny. Úgy érzem, a legjobbaktól egyelőre a tapasztalat választ el. Ha a világversenyeken kellő döntős rutint szerzek, akkor én is odaérhetek az élmezőnybe. Jövőre a világbajnokságon már szeretnék ott lenni, és ott jó eredménnyel zárni. Ami pedig a távolabbi jövőt illeti: a 2024-es párizsi olimpiát reális célként látom. Szerencsés vagyok, mert az álmaim eléréséhez rengeteg támogatást kapok.– Mindenhonnan? – Régebben anyukám volt az edzőm. Az ő keze alatt tanultam meg az alapokat és kezdetben a finomságokat. Ha kérem, vele a mai napig átbeszéljük az edzéseket, a versenyeket, és apukámtól is érkeznek a jó tanácsok. Mindenben számíthatok rájuk, ahogyan a klubomra, az UTE-re is.– Minden jel arra utal, hogy tovább gyarapszik a család érmeinek száma. Van még otthon hely az ereklyéknek? – Apának egy kis polcon őrizzük az olimpiai és egyéb érmeit. Anyának sok polca van, trófeáinak sokasága sorakozik a nappaliban. Az enyémek a szobámban kaptak helyet. Remélem, egyszer eljön a nap, amikor a gyűjtemények darabjai összeérnek.
További korosztályos hírek SPORTLÖVÉSZETBEN a sportági aloldalunkon
