Asztalitenisz: Barcsai Sophie az Angliában élő csiszolatlan gyémánt, akit világszinten is nagy tehetségnek tartanak

Az újonckorú leány asztaliteniszezők legtehetségesebb képviselője, a 12 éves Barcsai Sophie korántsem mindennapi karrierívet járt be. Játszott már walesi és angol színekben egyaránt, de immáron két éve a magyar válogatottat erősíti, és jelenleg is folyamatosan ingázik az Angliában élő családja és Magyarország között.

A Statisztika Utánpótlás Asztalitenisz Akadémia 12 éves játékosa, Barcsai Sophie mostanra hazai és nemzetközi porondon is szállítja a szebbnél szebb eredményeket, azonban az életútja egyáltalán nem mondható tipikusnak. Családja 15 évvel ezelőtt Nagy-Britanniába költözött, ennél fogva Sophie már ott, Walesben született. Barcsaiék jelenleg az angliai Poole-ban élnek, amely az ország dél-nyugati részén, Dorset megyében található, és a környék legnagyobb városa – a világszerte ismert labdarúgócsapattal is büszkélkedő – Bournemouth. Miután Poole-ban nincs asztaliteniszklub, így Barcsai a tíz kilométerre fekvő Bournemouth-ban készül a mindennapokban a 87 éves edző, Rowden Fullen irányításával.

„Hatévesen kezdtem el pingpongozni, és viszonylag gyorsan ráéreztem arra, hogy jó lehetek benne, mivel az első sikerek is viszonylag már korán jöttek, nyolcévesen az U11-ben és U13-ban is walesi bajnoki címet szereztem – kezdte az Utánpótlássportnak Sophie, akit édesapjával, Barcsai Lászlóval együtt Angliában értünk el, és utóbbi rögtön közbevetett. – Azonban ahogy bontogatni kezdte a szárnyait a walesi versenyeken, az angol szövetség is megkeresett minket, szerették volna, ha inkább az ő színeikben indulna, amihez angol útlevélre volt szükség. Aminek a megszerzéséhez egy hosszú procedúrát végig kellett járnunk, amely ráadásul igencsak sokba került nekünk, emiatt ez nem ment gyorsan egyik napról a másikra.” Majd Sophie nem sokkal később már a magyar „színpadon” is letette a névjegyét. „Eközben Türei Ferenctől meghívást kapunk 2019 januárjában a minden évben hagyományos megrendezendő magyar újonc nemzetközi bajnokságra, ahol Zsófi (szerk: édesapja csak így szólítja) angolként remekül szerepelt, többek között a francia bajnokot is legyőzte, így a harmadik helyen zárt. Ezt követően megkeresett minket a magyar szövetség, hogy játsszon otthon, Magyarországon. Majd rövid gondolkodás után beláttuk, a fejlődéséhez jobbak a feltételek a magyar utánpótlásban, így bevállaltuk, hogy folyamatosan haza visszük őt a versenyekre, amelyeken gyűjtheti a ranglistapontokat a Statisztika színeiben, illetve a válogatottban is szerepelhet… Úgy álltunk hozzá, valahol mégiscsak magyar vér folyik az ereiben.”

Így következhetett a kétlaki élet a fiatalnak. „Havonta járok haza edzeni, illetve a versenyekre – meséli a balkezes játékos. – Amikor Magyarországra utazom, akkor általában a nagymamámnál szoktam lenni Üllőn, vagy bent alszom éppen a Statisztikában, ha úgy praktikusabb. De például nyáron közel másfél hónapot itthon voltam, és ez idő alatt akár egy-két hetet egyhuzamban lehúztam az Ormai-csarnokban, majd haza mentem Üllőre.” László szerint nagyon komoly szervezőmunkát igényel az iskola és sport összehangolása is. „Zsófi ilyen szempontból nagyon gyorsan önállósodott, gyakorlatilag már mindent intéz magának. Nyilván, még vele repülünk, de a reptéren már jobban ismeri a járást, mint mi. A rengeteg utazgatás miatt sokszor órára ki kell számolnunk a menetrendjét előre. Most például a héten úgy néz ki a tervünk, hogy kedden még Southamptonban játszik bajnokit, majd szerdán repül Budapestre a hét végi serdülő MOATSZ-kupára és országos csapatbajnokságra. Ahogy annak vége, hétfő reggel pedig repül tovább Jordániába, ugyanis meghívást kapott az ITTF edzőtáborába, ahol a korosztályának húsz legtehetségesebb játékosa vesz részt a világ minden tájáról.”

Fiatal kora ellenére már négy egyéni és egy csapat magyar bajnoki címmel büszkélkedhet. Jelenleg a hazai újonc ranglista éllovasa, ráadásul még jövőre is ezt a korosztályt erősíti, eközben a serdülőben (U15) már az ötödik helyen áll. Továbbá már a nemzetközi porondon is bizonyít: nemrégiben az olaszországi Lignanóban rendezett nemzetközi versenyen bronzérmet szerzett az U13-asok mezőnyében. „A jövőt illetően egyelőre slamasztikában vagyunk, mivel a Statisztika jövő nyártól ténylegesen elindítja az akadémiai képzését, amelyhez viszont Zsófinak minden nap ott kellene edzenie, és ehhez az egész családunknak muszáj lenne haza költöznie, feladva az itteni életünket és egzisztenciánkat – magyarázza az édesapa. – Ráadásul az angliai nevelőedzőjével él egy becsületbeli megállapodásunk arról, hogy ameddig ő bírja, mi itt maradunk vele. Úgy érezzük, tartozunk neki ennyivel azután, hogy felfedezte őt, és eddig egyengette a pályáját. Szóval ez igencsak bonyolult kérdés, egyelőre még nem jutottunk vele dűlőre.” További korosztályos hírek ASZTALITENISZBEN a sportági aloldalunkon.