Ökölvívás: Kiss Leventének megérte a sok fekvőtámasz

Decemberben már a második felnőtt magyar bajnoki címét szerezte a még mindig csak 19 éves Kiss Levente, vagyis remekül hangolt az idei szezonra, amelyben a tavalyi bronzokat aranyra cserélné. A Madárfészek Akadémia-UTE versenyzőjével, Erdei Zsolt tanítványával beszélgettünk.

Már egy évvel ezelőtt sem volt kérdéses, hogy a hazai ökölvívósport legnagyobb ígéreteinek egyike Kiss Levente. Kétezer-huszonegy elején is felnőtt magyar bajnoknak mondhatta magát, azt pedig még megfejelte az ifjúsági világbajnoki és az U22-es Európa-bajnoki bronzéremmel. S bár az őszi, belgrádi felnőttvébéről sérülése miatt lemaradt, nem véletlenül mondta vele kapcsolatban Bertók Róbert szövetségi kapitány, hogy a Madárfészek-UTE fiatalja a magyar csapat egyik legnagyobb erőssége lehet a 2024-es, párizsi olimpián. A legutóbbi szép siker a győri felnőtt országos bajnokságon született, amikor a szupernehézsúly (+92 kg) döntőjében sokak szerint az év legjobb hazai meccsén felülmúlta a döntőben Fehér Koppányt. „Már 2020 végén is nyertem magyar bajnokságot, de most természetesen sokkal rutinosabbnak számítottam – kezdte a decemberi verseny értékelését Kiss Levente. – Ezért edzőmmel, Erdei Zsolttal úgy voltunk vele, hogy ezt a versenyt is hozni kell. A döntő tényleg nagyon jó meccs volt, ennek örültem, mert sok ilyen bunyóra van szükségem a fejlődéshez.”

A legnagyobb sikerének viszont nem az ob-t, hanem sokkal inkább a korosztályos világversenyeken szerzett két bronzérmet tartja. Még ha maradt is benne hiányérzet… „Persze, jól sikerült a legutóbbi szezon, nem is vagyok vele elégedetlen, hiszen minden versenyen, amin elindultam, szereztem érmet. De közben azt is érzem, hogy a bokasérülésem miatt nem tudtam kihozni magamból a száz százalékot, a lábmunkám nem volt a legjobb, és ez hátráltatott a fontos pillanatokban. Pedig mind az ifjúsági vb-n, mind pedig az U23-as Eb-n ott voltam a célegyenesben. De sajnos a teljesítményem egyelőre kevés volt a győzelemhez.” Sérülés miatt lemaradt a felnőttvébéről, pedig ott is nagyon szeretett volna szorítóba lépni. „Természetesen bántam, de inkább nem kockáztattunk. Úgy érzem, igazán nagy élménytől estem el, és tekintve, hogy az olasz srác, akivel egy hónappal korábban kiélezett meccset vívtam, második lett, akár még valami szép eredmény is kisülhetett volna belőle.” Kiss a múlt év eleje óta dolgozik a korábbi klasszis, Erdei Zsolt irányítása alatt, aki akkor az ukrán Anatolij Gavrilovtól vette át az ígéretes sportoló felkészítését. „Bevallom, az elején kicsit megszenvedtem, mert sokkal keményebb tréner, mint a korábbi edzőm volt. Meg sem tudom számolni, hány fekvőtámaszt nyomatott velem a nagy szám miatt. De rövid idő alatt összekovácsolódtunk, nagyszerű embert ismertem meg Zsolti bában, tényleg bármiben számíthatok rá, igazából úgy is mondhatnám, hogy mentorszerepet tölt be az életemben. És ami szintén nagyon fontos: a ringben is remekül megértjük egymást.” Ami az idei évet illeti, elmondta, februárban kihagyja a Bocskai-emlékversenyt, mivel százszázalékosan a márciusi, poreci U22-es Európa-bajnokságra akar összpontosítani, és a tavalyinál jobb eredményt elérni, ami ugye minimum ezüstérmet jelentene. Az év második felében pedig a felnőtt Eb-n is rész venne, amelyen jó sorsolásban, és adott esetben szintén dobogós helyezésben bízik. További korosztályos hírek ÖKÖLVÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.