„Ha ilyen lehetőség jön, azzal élni kell!” – Terjék Roland a Montpellier-ről

A nyártól a kétszeres Bajnokok Ligája-győztes, francia Montpellier-ben folytatja pályafutását a Nemzeti Kézilabda Akadémia 17 éves, korosztályos válogatott jobbszélsője, Terjék Roland. Őt kérdeztük.

Múlt csütörtökön jelentette be a Nemzeti Kézilabda Akadémia, illetve a kétszeres Bajnokok Ligája-győztes Montpellier, hogy a 17 esztendős Terjék Roland a nyártól a francia sztárcsapatban folytatja pályafutását, amellyel három éves szerződést kötött. A magyar játékosoktól nem megszokott, hogy már ilyen fiatalon légiósnak álljanak, az ifjúsági válogatott jobbszélsője mégis belevág a külföldi kalandba.

– Mire gondol az ember 17 évesen, amikor megtudja, hogy hívja a kétszeres BL-győztes Montpellier? – Először is nagyon meglepődtem, hogy pont én voltam a kiválasztott, egy serdülőválogatott tornán figyeltek fel rám. Örültem és még a korábbiaknál is sokkal lelkesebb lettem. Egyre több különmunkát végzek azóta is, úgy gondoltam, muszáj rengeteg pluszmunkát beletennem, ha már egy ekkora klubban számítanak rám. – A múlt év végén egyszer már jártál kint a csapatnál Franciaországban. Onnan milyen tapasztalatokkal tértél haza? – Így van az őszi szünetben utaztam Montpellier-be edzőmmel, Kopornyik Zsolttal. Úgy kezeltek, mint egy profi játékost, a vendégszeretet és az ellátásunk is tökéletes volt. Az U21-es csapattal edzettem, mert a felnőttek akkor éppen Bajnokok Ligája-mérkőzésre készültek. – A nyártól melyik csapatban folytatod Montpellier-ben? Irány azonnal a felnőttgárda? – Nem, első körben az U21-es csapatba kerülök, ott szeretném felépíteni magamat. Az első szezon biztosan jó lesz arra, hogy beilleszkedjek, és megtanuljam a francia nyelvet. Három éves szerződést kötöttem az egyesülettel, természetesen az a célom, hogy minél hamarabb bejátsszam magam a nagyok közé.

– Mit tartasz a legfőbb erősségednek? Illetve mi az, amiben a következő három évben feltétlenül fejlődnöd kell? – Az erősségem mindenképpen a dobótechnika, ezt egyébként már kint is megdicsérték. Jól tudom megválasztani és variálni a különböző lövéseket. Az erőnléti állapotomon, a dinamikámon és a mozgáskoordinációmon viszont javítanom kell, erre is tökéletes lesz a következő három idény. – A magyar kézilabdában nem szokványos, hogy valaki már 17 évesen légiósnak áll. Benned vagy esetleg a környezetben nem merültek fel kétségek? – Én már első körben igent mondtam volna, még azelőtt, hogy kimentem volna megnézni a körülményeket, hiszen ilyen esély nem minden nap jön szembe. Anyukám eleinte kicsit tartott tőle, apukám jobban támogatta, mert ő is egyedül lakott és dolgozott ilyen fiatalon. Sokat lendített az átigazoláson, hogy az iskolától is minden támogatást megkapok az érettségi előtti utolsó tanévben. Lehet különbözöm kicsit a többi magyar fiataltól, aki esetleg ilyen kihívásba kevésbé akarna belevágni. Nekem mindig is az volt a tervem, hogy a lehető legmagasabb szinten szerepelhessek, ezért azt gondolom, hogy ha ilyen lehetőség jön azzal élni kell – függetlenül attól, hogy tizenhat, tizenhét vagy éppen tizennyolc éves az ember. További korosztályos híreink KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.