Vívás: Keszthelyi Zsombor álomszerűen búcsúzik utánpótlásévektől

A 19 éves Keszthelyi Zsombor február végén, Újvidéken Európa-, április elején, Dubaiban világbajnok lett a junior párbajtőrözők mezőnyében; a Budapesti Honvéd fiatalja ezzel a szenzációs duplázással búcsúzik az utánpótláséveitől.

Bő egy hónap kellett ahhoz, hogy mindent elérj, amit a felnőttkorosztály küszöbén, a juniorok között lehet. Mennyi időbe telik el is hinni a történteket?  A világbajnoki aranyérem gondolatával még barátkozom, de lassan kezdem felfogni. Az Eb-cím gyorsabban tudatosult bennem, és erre szükség is volt a vébé előtt. Dubaiba már úgy mentem, hogy tudtam, én vagyok az Európa-bajnok, és esélyesnek éreztem magam. Boldogsággal tölt el a győzelem, és picit meg is állok az ilyen pillanatoknál, de nem ragadok le ott, mert még sokkal nagyobb sikereket szeretnék elérni. 

Ha nem nyersz Eb-t, akkor is esélyesnek érzed magad a vébén?  Nem biztos. Az Eb-győzelem megadta azt, ami nagyon sokáig hiányzott a vívásomból: az önbizalmat. Újvidéken valahogyan sikerült átszakítanom a gátjaimat, és elhittem, hogy a szorosabb asszókat az erősebb ellenfeleimmel szemben is meg tudom nyerni. Az adottságaim megvoltak, hogy bárkit legyőzzek, de onnantól kezdve magabiztossá is váltam, és ez segített utána a világbajnoki címhez.  Az egyiptomi Mohamed Jaszen ellen 14:12-re megnyert vébédöntő volt a pályafutásod legnehezebb asszója?  Nyilván tudtam, hogy annak a csörtének mekkora tétje van. De a hatvannégy között a világranglistát vezető, a tokiói olimpián is nyolcban végzett másik egyiptomi, Elszajed ellen volt a legnehezebb. Addig nem is ment igazán jól a vívás, de ott sikerült nyernem, és megkaptam azt a löketet, amely végig kitartott.  Az Eb és a vb döntője a sportszerűségedről is emlékezetes marad. Az előbbiben 14:12-es vezetésnél, az utóbbiban 10:10-nél adta meg neked a bíró a találatot, de te egyből jelezted, hogy magadat szúrtad meg.  Természetes, hogy bemondom, mert így korrekt. Ezzel jelzem az ellenfelem és a bíró felé is a tiszteletemet, és hogy becsületesen szeretnék nyerni. Ezen nem kell gondolkodni, és nekem is zsigerből jön, hogy rögtön szóljak, ha ilyen történik. Bármekkora is legyen a tét.   És végül mindkettőből jól jöttél ki. A magabiztosság mellett mi kell ahhoz, hogy egymás után kétszer is minden ennyire klappoljon a világversenyen?   Fizikálisan, technikailag és mentálisan is a topon kell lenni. Örülök, hogy kiskorom óta olyan sportpszichológussal dolgozhatok együtt, aki jól ismer, és minden helyzetben tudja, mire van szükségem.   Az utolsó korosztályos versenyeiden jártál. Az eredményeidre tekintve úgy tűnik, hogy megkaptad azt a felkészítést az utánpótlásban, amely a hasonlóan sikeres felnőttkarrier alapja lehet. Így van?  Békéscsabán tavaly nyárig kilenc évet töltöttem el. A nevelőmesterem, Galli Zsolttól nagyon jó alapokat kaptam, és a Honvédban Dancsházy-Nagy Tamással erre tudtam rátenni egy lapáttal, még inkább megerősödtem. Az eddigi pályafutásomban végzett összes munka most bő egy hónap alatt térült meg, de én is tudom, hogy a felnőtt- és a juniorkorosztály között nagy a különbség. Nem is tervezem, hogy egyből megnyerem a felnőtt-világbajnokságot... Ha viszont lépésről lépésre haladok, akkor idővel én is odaérhetek. Szerencsére a Honvédban Siklósi Gergőtől kezdve Rédli Andrásig olyan vívópartnerekkel készülhetek, akik már letették az asztalra azt, amit én is szeretnék.  Amit viszont most tettél le – az egyéni junior-világbajnoki cím párbajtőrben –, azt legutóbb 1996-ban Boczkó Gábornak sikerült. Ő most szövetségi kapitányként ott volt a vébén. Mit szólt az aranyadhoz?  Amikor a nap elején, a csoportkörben nem ment a vívás, azt mondta, hogy nyugodjak meg, mert a csirkéket este számolják. Igaza lett! Természetesen felhívta a figyelmemet, hogy ő volt az utolsó junior-világbajnok, és sokat segített, hogy én is az lehessek. Megtiszteltetés, hogy a neve mellé íródott az enyém.  További korosztályos hírek VÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.