Cselgáncs: Igaz Laura a mentális erejének köszönheti az ifjúsági Európa-bajnok címet

A magyar válogatott egyetlen aranyérmét a Budapesti Honvéd cselgáncsozója, Igaz Laura szerezte a vasárnap véget ért poreci ifjúsági Európa-bajnokságon. Az 52 kilósok mezőnyében diadalmaskodó fiatal ihletett formában versenyzett Horvátországban, és elmondása szerint elsősorban fejben nőtt riválisai fölé.

Ahogyan arról beszámoltunk, nyolc éremmel zárt a magyar csapat a Porecben rendezett ifjúsági cselgáncs Európa-bajnokságon. A mieink egy arannyal, három ezüsttel és két bronzzal tértek haza az Adria-tenger partjáról – az egyetlen kontinensbajnoki cím Igaz Laura nevéhez fűződik, aki a 52 kilósok súlycsoportjában állhatott fel a dobogó tetejére. A Budapesti Honvéd versenyzője éremesélyesként várhatta az Eb-t, hiszen három Európa-kupa-viadalon (Bielsko Biala, Teplice és Zágráb) is bronzérmes lett, ennek köszönhetően pedig ötödik kiemeltként vágott neki a küzdelmeknek. „Az Európa-bajnokságot egyhetes edzőtábor előzte meg már a verseny helyszínén, Porecben. Jó formában dzsúdóztam az edzéseken, fizikailag és mentálisan is éreztem magamban az erőt, szóval a jelek abszolút bizakodásra adtak okot előzetesen" – kezdte a 17 éves Igaz az Utánpótlássportnak.

Akinek nem nyomta a vállát a teher, végig felszabadultan, ugyanakkor rendkívül összeszedetten versenyzett. „Nem úgy indultam neki az Eb-nek, hogy mindenképpen meg kell nyerjem a versenyt, hanem sokkal inkább azt sulykoltam: képes vagyok rá, hogy elhozzam az aranyérmet. Ez a másfajta megközelítés pedig remekül működött. Nem tettem magamra plusz terhet, nem stresszeltem annyit, mint esetleg korábban a nagy versenyek előtt előfordult. Eközben a riválisaimon viszont azt láttam, hogy nem tudnak megküzdeni azzal a nyomással, amit egy Európa-bajnokság jelent, én pedig nagyon egyben voltam, mentálisan még soha nem voltam ilyen jó állapotban, mint most Porecben. Az említettek miatt borult is a papírforma, és az egyik nagy esélyes lengyel lány, akivel a negyeddöntőben találkozhattam volna, nagy meglepetésre idő előtt kiesett – fogalmazott Laura, majd felidézte az első meccs élményét is. – Lépésről lépésre haladtam, a verseny előtt nem is néztem meg a teljes sorsolást. Az első meccs általában vízválasztó nekem, rögtön érzem, hogy jó vagy rossz napom van, emiatt most is kicsit tartottam a nyitó mérkőzéstől, de szerencsére ezúttal remekül sikerült a rajt, és ez megadta az alaphangot." A boszniai Sandra Popovics legyőzése után az azeri Vusala Hajiyeva és a belga Line Martens sem jelentett akadályt a legjobb négy közé kerülésig vezető úton. Majd következett a maratoni, 9 perc és 37 másodpercig tartó csata az elődöntőben, a holland Emma Van Leeuwen ellen.

„Nem kérdés, hogy az elődöntő volt a legnehezebb feladat. A holland lány nagyon kellemetlen ellenfélnek bizonyult. Hihetetlen állóképességgel küzdött, egyszerűen nem akart elfáradni, eközben pedig minden dobásomról »lemászott«, karfeszítést sem tudtam rajta végrehajtani, mert gyakorlatilag »gumikarja« van, olyan laza a könyökízülete, hogy bármivel próbálkoztam, nem sikerült arra kényszeríteni, hogy lekopogja. Emellett szerintem a bíró vezethette volna jobban is a találkozót, ugyanis a holland nagyon hosszú ideig két intéssel állt, szinte végig én támadtam többet, de nem léptették le az ellenfelem. Minden erőtartalékomat elő kellett szedni a győzelemhez. Kijelenhetem, hogy ez volt életem legfárasztóbb meccse, teljesen kimerültem, majdnem elájultam a végére." Az embert próbáló után elődöntőt követően végül a román Luciana Catana sem tudta megállítani a magyar lányt. „Az elődöntő olyan sokat kivett belőlem, hogy azt hittem a döntőre nem tudok megfelelően regenerálódni, egyszerűen már nem marad energiám. A finálé előtti bemelegítéskor kifejezetten gyengének, lassúnak éreztem magam, de amikor felléptem a tatamira az arénában, mintha mindez varázsütésre elszállt volna, és csak a cél lebegett a szemem előtt. Szóval utólag engem is meglepett, hogy ilyen jól bírtam a döntőt, mi több képes voltam irányítani a meccset. Nagyon örültem, hogy a fojtással sikerült viszonylag hamar befejeznem – nyilatkozta, majd elmondta: még most is csak emésztgeti az elért óriási sikert. – Ugyan már néhány nap eltelt a győzelmem óta, viszont még mindig barátkoznom kell a gondolattal, hogy Európa-bajnoknak mondhatom magamat." További korosztályos hírek CSELGÁNCSBAN a sportági aloldalunkon.