Labdarúgás: „Egy évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy itt fogok tartani” – Vancsa Zalán
Nagyot fordult a világ egy év alatt a 17 esztendős Vancsa Zalánnal, aki a 2021-2022-es évadban az MTK Budapest színeiben megszerezte az első NB I-es gólját, debütált a felnőttválogatottban, jelenleg pedig már a City Football Grouphoz tartozó belga másodosztályú csapattal, a Lommellel készül. A fiatal a mérföldkövekkel kapcsolatban az Utánpótlássportnak nyilatkozott.
A magyar futball legnagyobb reménységei közé tartozik Vancsa Zalán, aki a fiatal kora ellenére több komoly mérföldkőhöz is elérkezett a legutóbbi évad során. Az MTK Budapest NB I-es csapatában már 2021 tavaszán bemutatkozó támadó a legutóbbi kiírásban az első – ráadásul győztes – találatát is megszerezte az első osztályban. A teljesítményének köszönhetően 17 éves létére az U19-es nemzeti együttesben az Eb-selejtező elitkörében játszhatott, májusban pedig a felnőttválogatottba is meghívót kapott. Az Olaszország elleni Nemzetek Ligája-összecsapáson debütált – nála fiatalabb újonc legutóbb 104 éve lépett pályára a nagyok között. A hazai sportsajtó kereszttüzébe azonban már januárban bekerült, amikor a Manchester Cityt is működtető City Football Group megvásárolta a játékjogát, és eldőlt: az utolsó MTK-s féléve után nyártól a belga másodosztályban szereplő Lommel együttesét fogja erősíteni. A fiatal alig több mint két hete csatlakozott az új klubjához. A tavaly nyári Zalán számított arra, hogy ekkora utat jár be egy év alatt? – Majdnem napra pontosan egy éve, hogy az MTK felnőttcsapatával megkezdtem a felkészülést – emlékszik vissza Vancsa. – Nem gondoltam, hogy ekkorát fog velem fordulni a világ; sosem álmodtam igazán nagyot, mindig az éppen előttem álló feladaton jár az eszem. Elsősorban az NB I-es játékperceimet szerettem volna az évad során gyarapítani, ami szerencsére sikerült is, egyre jobban ment a játék a nagyok között. Meg akartam mutatni magamat, de arra én sem számítottam, hogy ez ilyen szinteken sikerül. A DVSC ellen játszottad az utolsó mérkőzésedet az MTK Budapest csapatában. Milyen érzések kavarogtak benned a pályán, hiszen a búcsúd mellett komoly tétje volt a mérkőzésnek is. – A tavaszi szezon folyamán már mindenki tudta, hogy nyáron váltani fogok, én viszont arra törekedtem, hogy ne ez álljon a középpontban. A csapatra koncentráltam, hiszen komoly feladatok álltak előttünk, az volt a legfontosabb, hogy megőrizzük a bennmaradást. Az utolsó meccs vége nem volt könnyű számomra, hiszen a győzelem ellenére kiestünk, ráadásul ez volt a búcsúmeccsem is. Átfutott az agyamon, hogy mennyit köszönhetek a klubnak, a rengeteg meccs, az élmények, a barátságok… Nem volt könnyű pillanat. Végigjártam a ranglétrát, és eljött a váltás pillanata, ami örömteli, ennek ellenére azért szomorúság is volt bennem. Térjünk át a válogatottra, hiszen tavasszal már az U19-eseknél is idősebbek között szerepeltél, a felnőttcsapatban pedig több mint 100 éve, hogy ennyire fiatal debütánst láthatott a közönség. Mekkora nehézséget okozott a beilleszkedés, akár a pályán vagy azon kívül? – Akadályok mindig vannak, de nincs mese, le kell őket küzdeni. Az U19-es futball nem volt ismeretlen számomra, nemzetközi szinten már tavaly ősszel is ismerkedhettem vele az ifi BL-ben (az UEFA Ifjúsági Liga bajnoki ágának egyik legeredményesebb játékosa lett, négy mérkőzésen öt szerzett góllal – A szerk.), a felnőttválogatott viszont értelemszerűen más kávéház, nem lehet az utánpótlással összehasonlítani. Úgy érzem, hogy könnyedén tudok alkalmazkodni az új helyzetekhez, és ezt a nagyok között is kamatoztatni tudtam. Persze kellett neki idő, hogy felvegyem a tempót, de a csapattársakról csak pozitívan tudok nyilatkozni. Nem vagyok izgulós, inkább kíváncsi típusként jellemezném magamat, nagyon vártam, hogy találkozzak a többiekkel. Szerencsére mindenki partnerként kezelt, ami rengeteget jelentett, és megkönnyítette az én dolgomat is. Az olaszok ellen néhány perc erejéig világsztárok ellen teljesíthettél. – Nehéz leírni szavakkal azt az élményt, eksztázisban voltam… A pályán még rövidebbnek tűnt a kapott idő. Végtelen boldogság és büszkeség, amit érzek. Még keményebben kell folytatnom a munkát, hogy a jövőben is lehetőséget kapjak, de mi lehet ennél nagyobb motiváció? Most pedig már a belga Lommel csapatával készülsz. Milyenek az első benyomások, hogy megy a beilleszkedés kezdő légiósként? – Valamivel több mint két hete érkeztem meg, és rögtön becsatlakoztam a felkészülésbe. Hasonlóan a felnőttválogatotthoz, itt is nagyon jól fogadtak, hamar megtaláltam a közös hangot a többiekkel. Napi két edzésünk van, kemény munka folyik, de ehhez már az MTK-nál hozzászoktam. Érdekesség, de annak ellenére, hogy felnőttcsapatról beszélünk, nem én vagyok a legifjabb a keretben. Rendkívül motivált a gárda, sok a fiatal, akik meg akarják mutatni a tudásukat; ez engem is arra sarkall, hogy a lehető legkeményebben dolgozzak. Azonban ilyen helyzetben nem csak a pályán, azon kívül is meg kell találnom a helyemet, ami ilyen mértékű környezetváltozásnál nehéz. Sokszor megkapod a kérdést, hogy mik a legfőbb céljaid a futballban. Az elmúlt időszak mesébe illő volt számodra; jelenleg mi áll a fókuszodban? – Meghatározó játékos szeretnék lenni a Lommelben, sok játékperccel, amit minőségi teljesítménnyel akarok megtölteni. Egyelőre csak ez jár a fejemben, távolabbra hiba lenne tekinteni. További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.