A hónap utánpótlásedzője: úszó-, atléta- és kézilabdatréner a júliusi díj három jelöltje
A Magyar Edzők Társasága, az Utanpotlassport.hu szerkesztősége és a Porsche Hungaria alkotta kuratórium megnevezte A hónap utánpótlásedzője díj júliusi kiírásának három jelöltjét. Az elismerésre Gellért Gábor úszó-, Juhász István atléta- és Penszki Gergely kézilabdaedző aspirál; a győztes kilétére az alapítók voksolását követően derül fény.
A hónap utánpótlásedzője díj odaítélésekor figyelembe veszik az adott időszak világversenyein, nemzetközi eseményein, legjelentősebb hazai viadalain, bajnokságain elért eredményeket, de a díjra történő jelölésnél ugyancsak döntő szempont volt a kiválasztott szakmai múltja, megfelelő edzői végzettsége, példaértékű nevelőmunkája. A díjazottakról a három alapító szervezet képviselőiből álló kuratórium hamarosan dönt; a győztes 200 ezer forintos pénzdíjazásban részesül. Íme, július hónap jelöltjei! GELLÉRT GÁBOR a Szegedi Úszó Egylet vezetőedzője, 2014 óta a nyílt vízi úszóválogatott 52 esztendős szövetségi kapitánya, akinek tréneri pályafutása 1999-ben indult Szegeden, és azóta is a klubot szolgálja vezetőedzőként. Ami az ez idő alatt elért eredményeket illeti: a felnőttmezőnyben a nyílt vízen olimpiai negyedik, kétszeres vb- és kétszeres Eb-ezüstérmes Olasz Anna, az utánpótlásban pedig a közelmúltban berobbant, és a medencében immár hatszoros ifjúsági Európa-bajnok Pádár Nikolett sikereire a legbüszkébb. Ám szó sincs arról, hogy csak két kiemelkedő képességű versenyző került volna ki a kezei alól, az elmúlt bő két évtizedben tizenkét úszója összesen 43 dobogós helyezést ért el a medencés, illetve nyílt vízi ifjúsági Eb-ken. A július eleji bukaresti ifjúsági Európa-bajnokságon 2005 után először végzett az éremtáblázat élén a magyar úszócsapat. A nagy sikerből oroszlánrészt vállalt Gellért versenyzője, Pádár Nikolett, aki 100 és 200 m gyorson, valamint a 4x200-as gyors és a 4x100-as vegyesváltó tagjaként is aranyérmet ünnepelhetett, miközben 400 m gyorson bronzérmet szerzett. A még mindig csak 16 éves, azaz elsőéves ifjúsági korú versenyző így már hatszoros korosztályos Európa-bajnoknak mondhatja magát, jelenleg pedig a felnőttek római kontinensviadalára készül. „Elsősorban az elvégzett munkában hiszek, meg abban, hogy nemzetközi szintű edzés nélkül lehetetlen kiemelkedő eredményeket elérni – mondja Gellért. – A legjobb ifjúsági korú versenyzők már elvégzik ugyanazt a munkát, amit a felnőttek, de amikor kiöregszenek az utánpótlásból, akkor nem egy, hanem mindjárt három lépcsőfokot kell ugraniuk, és ettől sokan megijednek. Erre a feladatra mentálisan is készen kell állni, elhinni magukról, hogy képesek rá. Persze ez is csak úgy működik, ha megvan a szorgalom, folyamatosan érezhető a munka iránti alázat.” Pádár Nikolett ezekkel a szavakkal méltatta mesterét: „Kiváló edzőnek tartom őt, nagyon jó a kapcsolatunk. Bármikor bármiről lehet vele beszélni, mindig odafigyel a versenyzőire. Ha kell, tud nagyon komoly lenni, de lehet vele viccelődni is, remek a humora. Érezhetően ugyanannyira akarja a sikereket, mint én, és a jó eredményeknek egyformán örülünk, mert tudjuk, mennyi közös munka van azok mögött.” JUHÁSZ ISTVÁN, a Kecskeméti Atlétikai és Rugby Club (KARC) utánpótlásedzője 1990-ben szerzett edzői végzettséget, de trénerként dolgozni csak 27 évvel később, 2017-ben kezdett el Kiskunfélegyházán. Akkor a helyi Darvas Általános Iskolában kapott lehetőséget tanárként, és kezdte el edzeni az iskola diákjait. Az iskola csapata már az első év végén bejutott az országos diákolimpia döntőjébe, a tanítványok közül Juhász Roland pedig 300 méteren válogatott lett. Az ő sikerén felbuzdulva is jelentkeztek a tinédzserek Juhász István edzéseire, és a szakember is megpróbálta az atlétikai pályára invitálni a legígéretesebb sprinterjelölteket. Csoportja egy ideig dunakeszi színekben versenyzett, majd három évvel ezelőtt a kecskeméti klub felkérésére igazolt át a Kiskunfélegyházához közelebbi KARC-hoz. Azóta is rendszeresen járnak át tréningezni egy olyan, nyolc versenyzőt szállító kisbusszal, amelynek utasai közül már mindenki korosztályos válogatottsággal büszkélkedhet. A tanítványai közül Deák Zalán és Faragó Rómeó teljesítménye emelkedik ki. Deák tavaly a serdülő- (U16), Faragó pedig az ifjúsági (U18) mezőnyben szerzett országos bajnoki címet 100 méteren, míg az idei fedett pályás bajnokságon már az U18-asok között végeztek az első két helyen (Faragó, Deák sorrendben) 60 méteren. Juhász István egyelőre rövid edzői pályafutása alatt már 13 korosztályos magyar bajnoki címmel büszkélkedhet. A júliusban Jeruzsálemben rendezett U18-as atlétikai Európa-bajnokságon az 56 éves Juhász tanítványai közül Deák Zalán döntőbe jutott, és ott a nyolcadik helyen végzett 100 m síkon. Faragó Rómeó ugyanott az elődöntőig ért el. Ezt követően a besztercebányai európai ifjúsági olimpiai fesztiválon (EYOF) Deák Zalán a 100 méteres döntőben 10.59 másodperces egyéni csúccsal nyert aranyérmet, majd a svédváltó tagjaként ezüstéremnek örülhetett. Deák ezzel minden idők második legeredményesebb magyar atlétája lett az EYOF történetében (2013-ban Halász Bence duplázott a kalapács- és diszkoszvetés megnyerésével), teljesítménye elismeréseként a záróünnepségen ő vihette a magyar zászlót. „Három évet gépészkarra is jártam Gödöllőn, a gondolataimban a fizika és a matematika egyszerre van jelen – emlékszik vissza a kezdetekre Juhász. – Erővektorok jelennek meg a fejemben, amikor látok egy mozgást. Minden sportágnak nagyon fontos a fizikája és az élettana. Semmihez sem szabad ragaszkodni, hiszen nincs két egyforma gyerek. Mindenkinél más jön be. Olykor adott edzésen belül is változtatni kell aszerint, hogy kinek mi használ. Edzőnek lenni olyan, mint főzni. Rengeteg alapanyagunk van, és ha azokat jól válogatjuk össze, akkor a világ legfinomabb étele egyszerű összetevőkből is elkészíthető. A mesterszakácsok munkájához lehet hasonlítani azt, ha valakinek edzésen működnek a gyakorlati és elméleti elképzelései. A világ már mindent tud az edzőségről, és ez mind ott van egy nagy könyvtárban. A lényeg az, hogy mit veszünk le a polcról.” A KARC immár EYOF-győztes sprintere, Deák Zalán így látja a edzőjét: „Még csak két és fél éve kezdtem az atlétikát, és hogy ilyen rövid idő alatt az EYOF megnyeréséig jutottam, az a legnagyobb mértékben Pista bácsinak köszönhető. Olyan edző, aki mindig próbálja magát fejleszteni és törekszik az új dolgok tanulására. Nagyon karizmatikus személyiség, igazi egyéniség. Ha valami nem tetszik neki edzésen, azt egyből szóvá is teszi, és ekkor igyekszünk kijavítani a hibáinkat. Elég szókimondó, de talán ez is kell ahhoz, hogy közvetlen legyen a kapcsolatunk ,és ennyire jó hangulatban teljenek az edzésekhez.” PENSZKI GERGELY, a leány serdülő kézilabda-válogatott szövetségi edzője, a Vasas női felnőttcsapatának vezetőedzője 2004-ben a Dunaharaszti MTK ifjúsági fiúcsapatánál kezdte el tréneri karrierjét, azt követően dolgozott a Ferencváros a serdülő és ifjúsági leánycsapatával, valamint irányította a KSI korosztályos leánycsapatát, e két állomáshelyén bajnokságot is nyert. A Budapest Honvéd és a PLER kötelekében megfordult a fiúutánpótlásban is. Irányította a Csepel női felnőttalakulatát, jelenleg pedig a Vasas vezetőedzője. Szeptemberben már a negyedik szezonját kezdi a piros-kékekkel, akikkel megjárta az NB I-et is. Öt évig volt a fiú ifjúsági strandkézilabda-válogatott szövetségi edzője, amellyel két Eb-ezüstérem, illetve ifjúsági olimpiai ötödik hely a mérlege. A múlt év elején nevezték ki a leány serdülőválogatott szövetségi edzőjének. A 41 esztendős Penszkivel a július végi, besztercebányai EYOF-on az első nagy korosztályos tornáján szerepelt a jelenlegi serdülőválogatott. A lányok a csoportkörben hibátlanul vették az akadályokat a szlovákok, a dánok és a románok ellen, az elődöntőben hosszabbításban győzték le a norvégokat, a fináléban pedig simán felülmúlták a dánokat. Így a sportág történetének második magyar EYOF-aranyérmét hozhatták haza; a címet 2017 után sikerült újra elhódítani. „Úgy gondolom, elsősorban nem csak sportolókat, hanem embereket is kell nevelnünk – beszél hitvallásáról Penszki . – Számomra mindig az az első, hogy ki milyen személyiség, és csak azt követik a sportolói kvalitások. Csapatsportág lévén nálunk alapelv, hogy nem hagyunk hátra senkit, az egységességet utánpótlásban is kulcsfontosságú megteremteni. Szakmailag nem teszek különbséget a felnőtt- és az utánpótlás-játékosok között; talán annyi a differencia, hogy a fiatalok még könnyebben formálhatók. Nagyon nehéz, de meg kell találni az egyensúlyt az eredményesség és a tizenévesek fejlődése között. Ez nagyon vékony jég, hiszen mindenki szeret nyerni, de mindenkit meg is kell tanítani nyerni. Az edzéseken vagy a kispadon ülve ezt sosem sajátíthatják el, a játékosoknak éles helyzetekben kell magukévá tenni a győzni tudás képességét.” Az EYOF-aranyérmes serdülőválogatott játékosa, Menczer Lili így vélekedik a trénerről: „Felemelő élmény volt az EYOF-on együtt dolgozni vele. Végig higgadt maradt, és akármi történt, biztatta a csapatot. A videózásain rengeteg taktikai elem szóba került, remekül felkészített minket az összes mérkőzésre. Nagyon figyel a játékosaira, bármikor lehet hozzá fordulni tanácsért. A döntő előtt leültünk beszélgetni, hallgattam őt, és úgy mentem fel a pályára, hogy egyáltalán nem izgultam, mert tudtam, végig ott lesz velünk, és segíteni fog.”