Atlétika: Tóth Anna másodszor is bizonyított a világ előtt

Most már mondhatjuk: a világ U20-as korosztályának a harmadik leggyorsabb – vagy ha úgy vesszük, a legjobb nem jamaicai – 100 méteres gátfutójával, Tóth Annával beszélgettünk.

Mint azt már sokan tudjuk, a múlt hét végén Tóth Anna bronzérmet szerzett a Caliban rendezett U20-as atlétikai világbajnokság 100 méteres gátfutómezőnyében.

A DVTK 18 éves sportolója kerek 13 másodperces időeredménnyel repesztett át a célvonalon, és ezzel új U20-as magyar rekordot is beírtak a neve mellé (a legutóbbi, 13.16-ot az elődöntőben futotta). Nem kérdés, hogy a Tigyi József által edzett kazincbarcikai kiválóság élete eddigi legnagyobb sikerét érte el Kolumbiában. Az emlékezetes versenyt néhány nappal később elevenítettük fel vele. „Csodálatos élményekkel tértem haza, a világbajnokság tele volt izgalommal, és az egészet élveztem. Miután a középdöntőből a harmadik legjobb eredménnyel kerültem a döntőbe, már megfordult a fejemben, hogy a dobogóra is esélyes vagyok, de az érem nem volt elvárás magammal szemben. Csak az egyéni csúcsomon szerettem volna javítani. Persze, amikor harmadik lettem, nagyon boldog voltam. Már önmagában az is büszkévé tett, hogy sprintszámban magyarként tartanak számon az éremesélyesek között.” Anna be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, és remek futással tartotta a tempót az ötös pályán. Az egyik oldalán Alexis James, a másikon a szupertehetségnek kikiáltott Kerrica Hill nyargalt. Végül csak ez a két jamaicai sprinter tudta megelőzni a borsodi lányt. „Amikor megtudtam, hogy két jamaicai között fogok futni, akkor örültem, mert mindkettőnek jobb volt az egyénije, így azt gondoltam, ha közéjük tesznek, húzni fognak. Így is történt, és segített, hogy végig azt éreztem, le vagyok maradva. Annyira rájuk fókuszáltam, hogy először nem is láttam, hogy a harmadik lettem.”

Anna egyébként nem először lett U20-as vb-bronzérmes, hiszen ugyanezt a sikert már tavaly is elérte Nairobiban. Akkor viszont a járványhelyzet miatt több ország is távol maradt az eseménytől, ráadásul a döntőben (melyben végül csak heten álltak rajthoz), hárman is hatalmasat estek, így a magyar versenyző ölébe hullott az érem. Ezúttal viszont szó sem volt hasonló forgatókönyvről, a bronzért nagyon meg kellett dolgozni. „Igazából a legnagyobb motivációm az volt, hogy meg akartam mutatni, akkor is tudok érmet nyerni, ha nem hiányos a mezőny és nem esik el mellettem senki. Hatalmas bizonyítási vágy volt bennem, és szerencsére már a döntő rajtja előtt éreztem, hogy most ki fogom hozni magamból a legtöbbet. Sikerült, így ez az érem sokkal többet jelent nekem a tavalyinál.” Anna évek óta a sportág legígéretesebb atlétái közé tartozik. Az első, nagyobb figyelemreméltó eredményét nagyjából két éve érte el, amikor az U18-as korosztályban egy 39 évig háborítatlan magyar rekordot döntött meg a felnőtt gátmagasságon. Fejlődése azóta is folyamatos, és a begyűjtött bajnoki címei mellett mára az U20-as korosztályban is itthoni csúcstartó kint és bent egyaránt. Kitartása, szorgalma, valamint eddigi pályája példaértékű a fiatalabbak számára is. „Az eddig megtett utam teljesen álomszerűnek tűnik, de boldog vagyok, hogy úgy jönnek az eredmények, ahogyan kicsiként elképzeltem. Akkoriban még egy diákolimpiai aranyérem is óriási dolog volt, és furcsa visszagondolni, hogy mára azok a sikerek mennyire eltörpülnek a mostaniak mellett. Talán sablonszövegnek tűnik, de tényleg igaz, hogy sok munkával és áldozattal jár a sport. Én mindig úgy fogalmaztam, hogy igazi sportoló szeretnék lenni, és örülök, hogy jó irányba tartok. Akinek hasonló céljai vannak, és befekteti az összes energiáját, annak határ a csillagos ég.” További korosztályos hírek ATLÉTIKÁBAN a sportági aloldalunkon.