Sakkolimpia: a 15 éves Gaál Zsóka feszült percekben is remekelt

Az indiai sakkolimpián nemrégiben a 11. helyen végző női válogatott legfiatalabb játékosa, a 15 éves Gaál Zsóka beszélt a Chennaiban szerzett élményeiről.

Mint arról nemrégiben beszámoltunk, a 15 éves Gaál Zsóka nyolc győzelemmel segítette a végül 11. helyen záró női válogatottat az indiai sakkolimpián; az ajkai tinédzser teljesítményét Papp Gábor szövetségi kapitány is lenyűgözőnek nevezte.

A korosztályos Európa- és világbajnok reménység a sakkolimpia után megosztotta gondolatait élete eddig legnagyobb tornájáról. „Amikor felkért a női szövetségi kapitány, hogy legyek a válogatott tagja, hihetetlen boldogságot éreztem. Az elmúlt években ezért is dolgoztam. Szerettem volna minél hamarabb ezt elérni. Tavaly és idén is a Mitropa-kupán már voltam csapattag, de egy olimpia azért mégis csak más! Ott a világ országainak legjobb játékosai képviselik hazájukat. Komoly felkészülés következett. Tudtam, hogy az olimpián csak úgy teljesíthetek jól a saját táblámon, hogy fizikálisan, mentálisan és szakmailag is maximálisan felkészült vagyok. Minden nap sportoltam. A kondíciónak óriási szerepe van, hiszen öt-hat órát ülünk a sakktáblánál és gondolkodunk. Ezt a kilenc-tizenegyedik versenynapon csak akkor lehet bírni, ha megfelelő a fizikális felkészültségünk." Zsóka kiemelte, hogy sikerében nagy szerepe van sportpszichológusának, dr. Harsányi Szabolcs Gergőnek, főedzőjének, Papp Gábor nagymesternek, továbbá Prohászka Péter és Bánusz Tamás nagymestereknek, valamint nem utolsó sorban Polgár Juditnak.

„A szakmai felkészülést jelenti a megfelelő versenyek kiválasztása is. Én az utóbbi egy évben nem játszom ifjúsági és női mezőnyben az osztrák és német Bundesliga-csapataimat leszámítva. Tudatosan versenyzem férfiak között, ahogy azt példaképem, Polgár Judit és testvérei tették. A férfiak között versenyezni nehezebb út, de kifizetődőbb. Egyik nagymester versenyemet például úgy játszottam le, hogy beteg lettem, de az olimpia miatt kellett a játék. Nem is merült fel bennem, hogy kihagyom, hisz ez is egy újfajta megméretés önmagammal szemben. A sakkolimpián magam felé az elvárásom az volt, hogy jól játsszak és a tíz közé kerüljön csapatunk. Az országok játékosainak többsége nem a beírt Élő-pontjuknak megfelelő tudásuk szerint játszik. Ez különösen érvényes az ázsiai országokra. A megterheltség háromszorosa egy mindennapi versenynek, és tízszer akkora a feszültség.  Az utolsó forduló igazán emlékezetes marad. Csapatunk 1,5–1,5-re állt, és már csak én játszottam. Tudtam, hogy rajtam múlik a csapateredmény, és hogy az állásom egyenlő. Arra gondoltam, ezt meg kell nyernem. Sikerült! Mikor a partinak vége lett, nagyon sok számomra kedves ember volt ott, akikkel együtt örültünk a csapatgyőzelemnek. Abban a pillanatban nagyon boldog voltam. Első olimpiámon tíz partit játszhattam, abból nyolcszor nyertem. Örülök, hogy hozzá tudtam járulni a magyar női csapat sikeréhez." További korosztályos hírek SAKKBAN a sportági aloldalunkon.