Kézilabda: „Minden percét élveztem” – ifj. Kiss Szilárd az általa vezetett sikergyáros korosztályról

Példátlanul sikeres periódust zárt le nyáron a junior női kézilabda-válogatott élén a korosztály szövetségi edzője, ifj. Kiss Szilárd, aki a 2002-es és 2003-as születésű játékosokból álló garnitúrát öt év alatt három korosztályos Eb-győzelemig, idén nyáron pedig vb-ezüstig vezette, a világversenyeken 30-ból 29 mérkőzést megnyerve. A szakember az Utánpótlássportnak adott interjút, amelyben visszatekintett a csodás időszakra.

Páratlan mutatókkal köszöntek el a 2002-es és 2003-as születésű női kézilabdázók az idén nyáron az utánpótlásévektől, olyan eredménysorral, amit felsorolni sem könnyű. Van olyan siker a listán, ami valamilyen okból kedvesebb, mint többi, esetleg speciális helyet foglal el a szívében? Nem választanám külön ezeket a tornákat, inkább egy egészként tekintek rá; az a boldogság, amit ilyenkor az ember érez, egyesíti ezeket az élményeket. Ám vannak olyan pillanatok, melyek a felejthetetlen jelzőtől is többet érdemelnek. Az ifjúsági Európa-bajnokság megnyerése után közös vacsorán vettünk részt a többi résztvevővel, akik az érkezésünkkor álló tapssal fogadtak minket. Életem egyik meghatározó pillanataként tekintek erre.

Melyik pillanatból, mérkőzésből, tornából tanulták a legtöbbet a játékosok? Minden egyes nemzetközi meccs fejleszti a fiatalokat, hazai környezetben talán a bajnoki döntőt jelölném meg hasonlókként. Akik felnőttszinten válogatottak szeretnének lenni, meg kell tanulniuk két héten keresztül csúcsformában lenni – erre tökéletes alkalmak a korosztályos világversenyek. Ami elsőként eszembe jut, az a serdülő Eb-döntő végjátéka: a franciák ellen már kilenc góllal is vezettünk, ám döntetlen lett a vége, jöhetett a kétszer ötperces hosszabbítás. A ráadás első felét ők nyerték 2–0-ra, míg a másodikban mi szereztünk három találatot; a korosztály első komoly sikere volt ez, amely a csapatmunkának köszönhetően jött létre. A hullámvasútszerű finálé remek tanulópénz volt nekünk. Hasonló sikerek követték volna a serdülő Eb-t, ha a hajrában nem sikerül a fordítás? Szerintem most világbajnokok lennénk, ha akkor – vagy korábban az elmúlt évek során bármikor – kikapunk. A győzelmekből is lehet építkezni, a vereségekből viszont néha még jobban. A Norvégok elleni vb-finálé egy sikeres korszak lezárása volt. Ez sajnos a lányok fejében is ott volt, akik nem csak egy sima döntőként fogták fel a meccset. Mindenáron bizonyítani akartak: harmincadik összecsapás, addig hibátlan mérleg – nem tudtuk jól kezelni, túl sok érzelem dolgozott a pályán. Ennél racionálisabb hozzáállásra lett volna szükség, ettől függetlenül csodálatos öt évről beszélünk. Az eredményességet utánpótláskorban a helyén kell kezelni, nem szabad túlértékelni, viszont kétségtelen, hogy megfelelő körülmények között a siker is fejleszti a fiatalokat. Lehet, hogy meglepő, de a legnagyobb eredményünknek nem az érmeket vagy a huszonkilenc győzelmet tartom, hanem például azt, hogy a junior-vb-t mi fejeztük be a legjobb gólaránnyal és a legkevesebb technikai hibával – amit elterveztünk, felvittük a pályára. Hangsúlyozom a teljes stáb érdemeit is, a tagoknak köszönöm a segítséget; minden szakember tudta a feladatát, remek volt az együttműködés, minden percét élveztem. A válogatott sikerei mellett klubszinten sem kerülik el az eredmények, májusban a NEKA serdülő leánycsapatával nyert országos bajnoki címet. Össze lehet hasonlítani ezeket a diadalokat? Hazudnék, ha azt mondanám, nincs különbség közöttük, de szerintem nem érdemes a kettőt párhuzamba állítani. Egy biztos: az örömérzés azonos. Ennek viszont nincs feltétlenül köze az aranyéremhez; volt olyan évad, amikor az jelentette a legnagyobb boldogságot, hogy harmadikak lettünk, hiszen úgy éreztem, abban a szezonban fejlődtek a legtöbbet a játékosaim. A legfontosabb, hogy sok-sok tétmérkőzést játsszanak a fiatalok, hiszen így lépnek előre a legkönnyebben. További korosztályos híreink KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.