Labdarúgás: Kerkez Milos számára mindig Magyarország volt az első

Kerkez Milos egészen fiatalon eldöntötte, hogy magyar válogatott szeretne lenni – az AZ Alkmaar 18 éves labdarúgója többek között erről is beszélt a Nemzeti Sportnak adott interjújában.

– Mindig is ennyire nyugodt típus volt? – Nem szeretem túlidegeskedni a dolgokat – felelte a Nemzeti Sport kérdésére Kerkez Milos, az AZ Alkmaar védője, aki a Németország elleni 1–0-s győzelemmel mutatkozott be, és az olaszoktól elszenvedett 2–0-s vereség alkalmával is pályán volt a magyar válogatottban. – Nem tagadom, egy nappal a lipcsei találkozó előtt volt bennem drukk, többször is „lejátszottam” a fejemben, mi várható, ám Marco Rossi és a többiek annyira megnyugtattak, hogy mire kifutottam a pályára, már semmi sem érdekelt, csak hogy győzzünk.

– Nem érdekelte, hogy éppenséggel Thomas Müller jön önnel szemben? – Sohasem érdekelt, ki az ellenfél. Jöhetett volna Zlatan Ibrahimovic is, akkor sem ijedtem volna meg. Mindig, minden körülmények között én akarok a legjobb lenni, egyszer igazi topjátékossá szeretnék válni, márpedig ezt csak így lehet elérni. Németországban is mindent kiadtam magamból, és bátran futballoztam. – Álomszerű volt a bemutatkozása? – Nehéz lenne jobbat elképzelni! Arra a napra örök életemben emlékezni fogok. Németország ellen, idegenben, kezdőként, tétmérkőzésen, ráadásul ilyen fontos kilencven percen bemutatkozni nem mindenkinek adatik meg. Felejthetetlen pillanatok voltak az egész családomnak. – Első válogatott mérkőzése tiszteletére vendégül látta a csapattársait, vagy ez még várat magára? – Kis ünneplés volt az öltözőben, a többiek egytől egyig gratuláltak, de a sűrű program miatt nem volt idő étterembe menni, még sütit sem tudtam venni nekik. De innen is üzenem: ne aggódjanak, a legközelebbi összetartást azzal kezdjük, pótolom, amit most elmulasztottam! – Milyen volt visszatérni Hollandiába magyar válogatott futballistaként? – A klubnál mindenki gratulált. Nemcsak a szakmai stáb tagjai és a csapattársaim, a klub összes dolgozója. Még a portás és a pályamunkás is külön köszöntött, nem vicc. Errefelé így szokás. – Szerbiában is téma volt, hogy végül a magyar válogatottat választotta. Sohasem volt kérdés önnek, melyik együttesben szeretne futballozni? – Mindig Magyarország volt az első! Édesapám és a magyar nagymamám is ezt szerette volna, és miután én is, így nem volt kérdés. Már egészen fiatalon, tizennégy évesen eldöntöttem, ha egyszer odáig jutok a karrieremben, magyar válogatott szeretnék lenni. Arról nem is beszélve, hogy Szerbia sohasem keresett meg, Magyarország viszont már tizenöt éves koromban. Itt tisztelnek, ahogyan a családomat is, ezt sohasem fogom elfelejteni. A teljes interjú IDE KATTINTVA olvasható. További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.