Labdarúgás: az Empoli felnőttcsapatával is edz Dragóner Áron
B. L.
Az U19-es válogatott csapatkapitánya, Dragóner Áron szerint jó helyen van a fiataloknak az első csapatban is lehetőséget adó Empoliban, a védőképzés miatt megérte Olaszországba szerződnie, és örül annak, hogy egy olyan közegben is megállja a helyét, ahol nem ismerik az édesapját.
Dragóner Attila csapatkapitányként vezére volt az U19-es Eb-n a korosztályos válogatottnak Forrás: mlsz.hu
Az Európa-bajnoki selejtezőkön csoportja második helyén végző, ennek eredményeként elitkörbe jutó magyar U19-es válogatottban a Wales (0–0), a Gibraltár (8–0) és az Írország (0–1) elleni mérkőzésen is csapatkapitányként lépett pályára Dragóner Áron. Vezetékneve a magyar futballkedvelők számára ismerős lehet, s nem lő mellé az, aki rokoni szált sejt a 18 éves fiatal és az egykori kiváló belső védő, Dragóner Attila között, az FTC egykori kiváló bekkje ugyanis a tehetséges futballista édesapja. Bár az édesapa nem erőltette, hogy kisebbik fiából futballista legyen, bátorította, hogy minél több sportágat kipróbáljon, Áron a labdarúgásra tette fel életét, pályája pedig ígéretesnek tűnik, ugyanis a Serie A-ban szereplő Empoli utánpótlásában nevelkedik.
„Öttől tizenhét éves koromig végigjártam a Ferencváros különböző korosztályait, illetve futsaloztam is néhány évet, ami azt gondolom, sokat tett hozzá a játékomhoz, de sokat köszönhetek annak is, hogy az utánpótlás-válogatottakban megmutathattam magam – nyilatkozta az Utánpótlássportnak Dragóner Áron, aki édesapjához hasonlóan középhátvéd. – Bár az U17-es Európa-bajnokság elmaradt, sok barátságos meccset játszottunk, s az egyiken egy olasz menedzseriroda kiszúrt. A cég az Empolival állt együttműködésben, a csapatnak szüksége volt belső védőre, ezért megkerestek engem és apámat. Mindez kapóra jött, az volt a célom ugyanis, hogy külföldre kerüljek, s egyszer topligában játszhassak. Tizenhét évesen jött a lehetőség, szerettem volna elszakadni a magyar közegből, mert mindenki tudta, ki az édesapám. Elismerésnek vettem, ha hozzá hasonlítottak, mert példaként tekintek rá, ám szerettem volna megméretni egy olyan futballkultúrában, ahol nem tudják, ki vagyok, sokszor megkaptam ugyanis, hogy a nevemnek köszönhetem az előmenetelemet, s mindent, amit elértem. Jót tett a váltás, sokat tesz hozzá a felnőtté válásomhoz, s úgy érzem, sikerült bizonyítanom az Empoliban.”
A tavaly nyári klubváltás persze nem volt zökkenőmentes, hiszen a fiatal játékos nem beszélt olaszul, ám hamar megtanulta a nyelvet, ami sokat segített neki a beilleszkedésben. Edzőinek és csapattársainak korán feltűnt játék iránti alázata, ami kivívta az elismerésüket.
„Kellett némi idő, hogy beilleszkedjek, de élveztem, hogy minden az újdonság erejével hat. Hamar kiderült, taktikai téren fejlődnöm kell, ezért külön is foglalkoztak velem. Az edzések intenzitása miatt eleinte hosszabbnak tűntek a tréningek, aminek az volt az oka, hogy pörgősebbek voltak annál, amihez korábban hozzászoktam. Otthon is edzettem ugyanolyan képességű játékosokkal, mint az Empoliban, de itt tetten érhető a nyomás, hogyha nem edzel megfelelően, akad egy ugyanolyan tehetséges srác, aki liheg a füledbe, megy mint a rakéta és bekerül helyetted a csapatba. Az én posztomon öten vagyunk, nagy a versenyhelyzet, mert az első csapathoz hasonlóan négyvédős felállásban játsszuk, csak két kiadó hely van. Ösztönöz az itteni közeg, úgy vélem, taktikailag érettebb lettem, jobban helyezkedek és a labdával is biztosabban bánok.”
Jó visszajelzés, hogy 18 éves kora ellenére rendre felviszik a felnőttek edzésére, ha egy védő sérülés miatt kidől.
„Ilyenkor szlovén, albán és román válogatottakkal, valamint rutinos Serie A-játékosokkal készülhetek, ami rengeteget ad. Azzal lehet kitűnni, ha őrültként hajtok az edzésen, mert ezen a szinten remekül futballoznak, egyérintőzés során sem adják el a labdát a társak. Emlékszem, amikor először vittek fel, az edzőközpontban megláttam az autóikat és feltettem magamban a kérdést, mire megyek majd a nagyok között, de nagyon rendesek voltak velem, folyamatosan bátorítottak. Nagyon motivál minden egyes gyakorlás, amit a Serie A-csapatnál végezhetek, főleg, hogy jól is megy a tréningen.”
Kérdés azonban, mire viheti Olaszországban. A felnőttválogatottban bemutatkozó Kerkez Milos példája mutatja, jó irány lehet, ha valaki fiatalon Serie A-csapathoz szerződik, ám lényegesen több olyan játékost tudunk felsorolni, aki nem tudott megragadni azon a szinten, és hazatért: a nyáron a Torinál létszámfelettivé vált Horváth Krisztofer került kölcsönbe a Debrecenhez, Csinger Márk a Spalból szerződött Győrbe, míg tavaly Kosznovszky Márk tért haza Parmából az MTK-hoz. Az olasz szerződés nem jelent tehát biztos garanciát a jövőre nézve, Dragóner Áron azonban úgy érzi, jó helyen van az Empoliban.
„Sokan mondták, Olaszország a magyar fiatalok számára zsákutca, de úgy ítélem meg, védőképzés terén kiválóak az itteni klubok. A szerződés aláírásánál szempont volt, hogy az itt tanultakat sok helyen tudom kamatoztatni, és az sem mellékes, hogy az Empolié az egyik legfiatalabb átlagéletkorú keret a Serie A-ban, a belső védő posztján is huszonévesek futballoznak. Tulajdonosi elvárás a tehetségek bevetése, piacképes futballistákat akarnak nevelni a klubnál. Jó példa lehet számomra is a 2002-es születésű Kristjan Asllani útja, aki az előző idényt még velünk kezdte a Primaverában, huszonhárom meccset játszott az első osztályban, majd az Internazionale szerezte meg kölcsönben, játszik is a milánóiaknál, ő lehet Marcelo Brozovic utódja. Az Empoli utánpótlásából sokakat felvisznek ez első kerethez, kiélezett helyzetben is bedobják a fiatalokat a mély vízbe, emiatt úgy érzem, jó helyen vagyok, van jövőkép a klubnál. Az a célom, hogy egy teljes idényt végigjátszak a korosztályos élvonalban, utána pedig előrelépjek.”
További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.
