„Az unokám tehetségesebb, mint én voltam” – Kenéz György

Az olimpiai bajnok vízilabdázó, Kenéz György 14 éves unokája, Kincső már a női élvonalban is megállja a helyét.

A női vízilabda-bajnokság legfiatalabb játékosa, egyben legifjabb gólszerzője a mindössze 14 éves Kenéz Kincső, aki az ob I-ben a Szeged csapatában kap lehetőséget hétről hétre. 

A vezetéknév nem véletlenül cseng ismerősen, az ígéret az 1976-os montréali olimpián a pólóválogatottal bajnoki címet nyert Kenéz György unokája. 

Kincső korábban úszott és kézilabdázott, majd a kettőt ötvözve, a családi hagymányokhoz híven a vízilabdában igyekszik kiteljesedni. Ebben a szülei támogatását is élvezi, hiszen édesapja, ifj. Kenéz György is élvonalbeli vízilabdázó, édesanyja, Gogola Anita pedig válogatott úszó volt.  

„De senki nem erőltette a vízilabdát, én szerettem volna ezt csinálni” – oszlatja el a kételyeket Kincső, aki jelenleg a korosztályos bajnokságokban az UVSE-t, a női ob I-ben pedig kettős játékengedéllyel az említett Szegedet erősíti. 

Utóbbi együttest a kétszeres olimpiai bajnok Varga Tamás irányítja, aki nem félti a mély víztől Kincsőt, a reménység pedig egyre érettebb játékkal hálálja meg a bizalmat. 

„Az UVSE-ben és a Szegedben is kedvesek a társak, jól érzem magam, és sok segítséget kapok az edzőktől. Mivel nem vagyok magas játékos, az ob I-ben ezt agresszióval, gyorsasággal és ügyességgel kell kompenzálnom, és ez nem menne, ha nem hajtanék teljes erőből minden edzésen. A szüleimre is mindenben számíthatok. Például szünetekben ők segítenek az edzésekben.

Ezért ha tudok, előbb megyek edzésre, hogy gyakorolhassak.” 

A gyakorlásnak megvan az eredménye, a pólóslány fejlődése folyamatos. Kincső tavaly még a III. Kerületi TVE színeiben

„A mai napig büszke vagyok az első ob I-es gólomra, amit ráadásul a magyar bajnok, válogatottakkal teli UVSE ellen szereztem. Emlékszem, a meccs előtt már gólpasszal vagy kiállítás kiharcolásával is megelégedtem volna, de a gólom emlékezetessé tette a napot. Az egriek talán úgy gondolták, hogy túl fiatal vagyok, ezért ott hagytak lőni, én meg lőttem. A visszavágón már nem hagytak ott. Nagy élmény volt, mert a másik oldalon olyan játékosok szerepeltek, mint Szilágyi Dorottya, Rebecca Parkes vagy Czigány Dóra. Az ilyen meccsek jó visszajelzések, hogy megéri dolgozni. A gyermekbajnokságban pedig valóban az a fontos számomra, hogy minél több gólt lőjek, minél kevesebb lövésből. Sokkal másabb a korosztályomban játszani, mert természetesen ott nem olyan alkatú ellenfelek vannak, mint az ob I-ben, így arra is figyelnem kell, hogy ne olyan nagy erővel lökjem el a másikat, vagy körültekintőbben induljak el. Egyébként sokat köszönhetek a csapattársaimnak, mert ők juttatják el hozzám a labdát, amit nekem csak be kell lőnöm. A Szegedben pedig az a legfontosabb, hogy tapasztalatot gyűjtsek a felnőttek között. Persze, ott kevesebb sikerélmény ér, de a vereséget ugyanúgy meg kell emészteni, mint a sorozatos győzelmet. Ha nyerünk, örülök, de ha kikapunk, az is lehet pozitív, mert a vereség rávilágít a hibáinkra, amelyeket a következő meccsre ki kell javítanunk.”

Kincső az UVSE-ben játszik a gyermek-, serdülő-, az ifi és az ob I/B-s csapatban is, és úgy érzi, kiváló helyen van Áts Bertalan és Csicsáky Vince szakmai felügyelete alatt. A korosztályos bajnoki címek prioritást élveznek a tervei között, de ennél sokkal nagyobb álmokat is szövöget. 

„Jövőre a korosztályomnak Európa-bajnokságot rendeznek, amelyen szeretnék ott lenni, és aranyérmet nyerni. Aztán később szeretnék eljutni minél több világversenyre, és pont húszéves leszek a 2028-as Los Angeles-i olimpia idején. Ott akarok lenni a válogatottban.

Az ő sikere kicsit sem feszélyez, sokkal inkább motivál! A nyolcas sapkát is miatta választottam, hiszen ő is nyolcasban nyert olimpiát.” 

„Úgy látom, hogy már rég túlnőtte a korosztályát, sőt, már a serdülőket is – mondja unokájáról Kenéz György. – Gyors, remek az állóképessége és a technikai felkészültsége. Szerencsére örökölte a géneket, hiszen én is nagyon jól úsztam. Bár szükség is volt rá, mert akkor elég keményen játszottak a fiúk, és menekülni kellett a pofonok elől. Én is szorgalmas voltam, ő is az.

Ha ott tudok lenni egy-egy meccsén, szívesen adok neki tanácsokat, és ő szívesen is fogadja azokat. Nagyon céltudatos kislány, drukkolok neki, hogy elérje azt, amit szeretne.” 

(Kiemelt képen: Kenéz Kincső Forrás: Szegedi NVE)