Van még min csiszolni az U17-es Európa-bajnokság előtt

A hazai rendezésű U17-es Európa-bajnokságra készülő korosztályos magyar válogatott felkészüléséről, a fejlődésre szoruló területekről, a célokról és a sikeresség fokmérőjéről beszélt Belvon Attila szövetségi edző.

Egyre közeleg a május 17-én kezdődő, hazai rendezésű U17-es labdarúgó-Európa-bajnokság, melyre hazánk korosztályos válogatottja automatikusan kvalifikált. Belvon Attila szövetségi edző együttese az előző évben előkészületi mérkőzésekkel készült a kontinenstornára, az idén pedig a felkészülés jegyében két összetartáson és egy edzőtáborozáson vett részt. A csapat a 2023-as naptári évben négy tesztmeccset játszott elitkörös ellenfelekkel: a spanyolországi San Pedro del Pinatar városában előbb 1–0-ra kikapott, majd gól nélküli döntetlent játszott az írekkel, aztán a skótokat múlta felül 1–0-ra, a múlt héten pedig Norvégiától kapott ki 1–0-ra Tatabányán.

„Az év elején rövid, háromnapos összetartást vezényeltünk Telkiben annak érdekében, hogy kicsit együtt gyakoroljuk a taktikai elemeket, mert a spanyolországi edzőtáborban nem volt sok időnk edzeni, inkább mérkőzéseket játszottunk – nyilatkozott Belvon Attila. – Roppant hasznos volt az ott töltött idő, szépen kirajzolódott, hogyan léptünk előre kilenc nap alatt játékfelfogásban, taktikailag és dinamikában: az utolsó, skótok elleni győztes meccsen már remek passzban és ritmusban futballoztunk, amit jó volt látni. A múlt héten három edzést tartottunk, abból az egyik lazább volt, a harmadik napon pedig Norvégiával csaptunk össze. Nagyobb odafigyeléssel jobb eredményt érhettünk volna el, de a meccs újranézésekor nem találtam olyan hibát, amit ne lehetne a következő alkalommal kijavítani. Minden azon múlik, hogy a játékosok milyen állapotban érkeznek a válogatotthoz. Azt sajnos ezúttal is láthattuk, hogy ellenfelünk fizikai paraméterekben előttünk jár, de ezt a lemaradást csapategységgel és szervezettséggel kompenzáltuk. A norvégok elleni meccs után azzal köszöntem el a srácoktól, látniuk, tudniuk kell, mi kell ahhoz, hogy egyénileg jobbak legyenek, ennek megfelelően készüljenek a következő találkozásunkig. Arra kértem őket, tegyenek meg mindent a sikeres Eb-szereplés, valamint a saját fejlődésük érdekében, hiszen ezáltal kerülhetnek minél hamarabb a felnőttfutballba. A tehetség megvan bennük, csak rajtuk múlik, mit hoznak ki magukból, a belső motivációjuk viheti őket előre a pályafutásukban – remélem, megfogadják a tanácsomat és még több munkát tesznek a futballba a jövőben.”

Az 53 éves szakember úgy érzi, stábjával megtalálta a csapat gerincét, amire építeni lehet, ám ha jobb formában futballozik egy játékos, akit beilleszthetőnek tart, és minőségileg is magasabb szintet üt meg, mint a jelenlegi kerettagok valamelyike, még lehet változás a keret összetételében.

Bár a korosztályos együttes nem kap sok gólt – az idén átlagban kevesebb mint egyszer kapitulált meccsenként –, támadásban lehet hiányérzete a szövetségi edzőnek: a csapat legutóbbi öt meccsén mindössze egy gólt szerzett, ami aggasztó lehet az Eb előtt.

„Míg a korábbi mérkőzéseken kétszer-háromszor is a hálóba találtunk, most adósak vagyunk a gólszerzéssel, nem működik hatékonyan a támadójátékunk, ezért alighanem hangolnunk kell rajta. Bízom benne, ha teljes lesz a keretünk, mindenki hozzá tud tenni valamennyi pluszt az előrejátékhoz. Sajnos eddig nem volt olyan összetartásunk, amelyre minden meghívott el tudott volna jönni, de ez a helyzet jellemző, hiszen egyre közelítenek felnőttfutball felé.

Védekezésben szeretném, ha még egységesebbek lennénk és labdaszerzés után a lehető leghatékonyabban törnénk az ellenfél kapujára. Ez erőssége lehet a csapatnak. A játéképítésben pedig azon gondolkodunk, hogyan tudnánk a középpályásokkal úgy szervezni az akcióinkat, hogy rajtuk keresztül forgassuk a játékot a szélek felé, és ott létszámfölényes helyzeteket teremtsünk. Remélem, az utolsó, áprilisi összetartás, illetve az Eb-t megelőző néhány nap lehetőséget nyújt arra, hogy javítsunk a hibáinkon.”

Feltehetően fokozott sajtóérdeklődés övezi majd az Eb-t, a szervezők sok nézőt várnak a magyar válogatott összecsapásaira. A zömében 2006-os születésű játékosok új helyzetbe csöppennek, meg kell birkózzanak azzal a körülménnyel, hogy teljesítményüket sokkal több érdeklődő szempár követi majd, mint korábban bármikor.

„Természetesen vannak elvárásaink, és a játékosoknak is vannak önmagukkal szemben támasztottak igényeik, de mi igyekszünk levenni róluk a terhet, amit a hazai rendezés jelent. Központi cél, hogy a magyar válogatott kezdeményező futballt játsszon bármelyik ellenfelével szemben, és az is, hogy ne kerüljön alárendelt szerepbe a mérkőzéseken. Ehhez szervezetten, mentálisan megfelelően felkészítve kell futballoznunk.

Természetes, hogy a játékosok olykor a novemberi, perui korosztályos világbajnokságra kijutásról is beszélgetnek, ami ambiciózus végcél, hiszen ahhoz az első ötben kell végezni. Rengeteget kell dolgozniuk azért, hogy az álmuk valóra váljon, muszáj még többet áldozniuk a futballért, ha valóban el szeretnének jutni a dél-amerikai tornára.”

(Kiemelt kép: az U17-es válogatott vereséget szenvedett Norvégiától tesztmeccsen Forrás: Nemzeti Sport)