Ragyogóan sikerült Manner Balázs bemutatkozása az FTC-ben

Manner Balázs, a Ferencváros saját nevelésű fiatalja a Leverkusen elleni belevaló játékával levette a lábukról a Fradi-szurkolókat, ám a tizenhét éves játékos már a következő céljaira összpontosít.

Emlékezetesre sikerült az FTC saját nevelésű játékosának, Manner Balázsnak a bemutatkozása a hazai rekordbajnok felnőttcsapatában. A 17 éves móri születésű támadó középpályás tizenegy éve tartozik az egyesület kötelékébe, de

Márpedig ez történt, az U18-as válogatott ígérete pedig megtapsoltatta a Puskás Aréna közönségét: egy perccel a becserélését követően hanyag eleganciával cselezte ki őrzőjét, majd tűpontos labdával szöktette a jobb szélen megiramodó Marquinhost. 

Arra kértük, mondja el, miként élte meg a számára oly kedves El-mérkőzést. 

„Korábban csak nézőként jártam a Puskás Arénában, már az különleges élmény volt, hogy a Leverkusen elleni visszavágót megelőző napon a stadion gyepén edzhettem. Elképzeltem, milyen lesz ötvenezer emberrel a meccshangulat, a találkozó előtt pedig valóban hatása alá kerültem az elképesztő miliőnek. Váratlanul ért a becserélésem, főként az lepett meg: több mint tíz perccel a rendes játékidő vége előtt szóltak, hogy öltözzek. A készülődés közepette kissé izgatott voltam, a pályára lépés pillanatában azonban elmúlt a drukk.

Nagy löketet adott a mozdulat, mert hallottam a közönség morajlását – érdekes volt megélni, hogy a pályán szinte mindvégig kizártam a külvilágot, csak a feladataimra összpontosítottam, ám abban a néhány másodpercben hallottam a hangzavart. A cselt követő passz is pontos volt, de akkor és ott fel sem fogtam, hogy ezzel kiugrattam Marquinhost. A lefújás után az egyik szemem sírt, a másik nevetett: csalódott voltam a kettős vereség és a kiesés miatt, ugyanakkor örültem annak, hogy ilyen körülmények között mutatkozhattam be a Ferencvárosban. Rengeteg gratulációt kaptam a társaktól, jólesett a sok dicséret és biztató szó. Sztanyiszlav Csercseszov megkérdezte tőlem, ez volt-e az első meccsem a felnőttek között, s miután igennel feleltem, azt mondta, jegyezzem meg a nevét, hiszen az ő keze alatt mutatkozhattam be a klubban. Sokat jelent nekem ez, hiszen a családtagjaim mellett én is hatalmas Fradi-szurkoló voltam és vagyok.” 

Tehetségéről sokat elárul, hogy a múlt év decemberében profiszerződést kötött a zöld-fehérekkel. Mindeddig kevésbé lehetett a szurkolók szeme előtt, hiszen az U19-es keret tagjaként kezdte az évadot, az ősszel elvétve játszott az NB III-as tartalékcsapatban, a téli alapozás óta tagja a fakó keretének. Általában támadó középpályást vagy szélsőt játszik, az utóbbi időben több lehetőséget kap a vonal mellett, de az ék mögött szeret leginkább futballozni. Érdekesség, hogy a Trabzonspor elleni El-csoportmérkőzés előtt, Törökországban edzett először az FTC első csapatával. 

„Emlékszem, többeknek az indulás előtt mutatkoztam be. A magyar játékosok odafigyeltek rám, igyekeztek segíteni a beilleszkedésben. Nem akármilyen élmény volt betekinteni abba, hogy miként készülnek a profik, ösztönzőleg hatott, elleshettem néhány praktikát. Jó visszajelzésnek fogtam fel, hogy Törökországba tarthattam a csapattal, inspirált, hogy még keményebben melózzak, és úgy tűnik, az erőfeszítés kifizetődött.” 

Azóta megesik, hogy hetente többször az első kerettel gyakorol. Keménynek tartja az oszét vezetőedző edzéseit, de bírja a gyűrődést. 

„Gyors játékosnak tartom magam, bízom benne,

Talán azzal érdemeltem ki tőle az esélyt, hogy jó a munkamorálom, odateszem magam az edzéseken és a meccseken. Ha kell, odalépek bárkinek, a pályán nincs barátság. Plusz önbizalmat adott a bemutatkozás, de már kizárólag a jelenre összpontosítok. Két és féléves megállapodás köt a klubhoz, szeretnék jól teljesíteni az NB III-as együttesben, és elérni, hogy mire a szerződésem a végéhez közeledik, meghatározó kerettag legyek az első csapatban.”  

(Kiemelt kép forrása: fradi.hu)