Elszántan várja az Európa-bajnokságot az ifjúsági fiúválogatott
A következő két hétben a fővárosi Madárfészekben edzőtáborozik az ifjúsági fiú ökölvívó-válogatott, amelynek tagjai motiváltan várják a kontinensviadal április végi kezdetét.
Sűrű, versenyekkel teli programot zárt le a múlt hét végén az ifjúsági fiú ökölvívó-válogatott, amely egy hónapon belül az Énekes István-emlékversenyen, a Tóth Ákos-emlékversenyen és a szerbiai Greatest Openen is ringbe léphetett – utóbbi kettőn nemzetközi ellenfelekkel is összecsaphattak a fiatalok.
A 2005-2006-os születésű magyar bokszolók közül többen is eredményes időszakot zártak, legutóbb a szerbiai eseményen Oláh Levente (60 kg), Zsigó Csaba (48 kg) és Kiss Milán (86 kg) is aranyérmet szerzett, utóbbi két versenyző az Utánpótlássportnak nyilatkozott a fővárosi Madárfészekben zajló edzőtábor elején, ahol Ács József vezetőedző irányításával készülnek a fiúk.
„Az év első versenyén, a romániai Dracula Openen sajnos betegség miatt nem tudtam elindulni, de hamar összekaptam magamat, a Tóth Ákos-emlékversenyen pedig már ír ellenféllel is összemérhettem a tudásomat, aki négyszeres bajnok a hazájában – mondja Zsigó. – Nagyon ügyes srác volt, akivel jót bunyóztunk; az első meccsünket ő, a másodikat én nyertem megosztott pontozással. Szerbiából aranyéremmel térhettem haza, a döntőben kőkemény bolgár ellenfelet legyőzve. Még bőven lehet a formát élesíteni, ám magabiztosan vágtam neki a felkészülés utolsó szakaszának;
„Bolgár és horvát srác ellen is bokszolhattam Szerbiában, mindkétszer én győztem, így aranyérmes lettem – veszi át a szót Kiss. – Jó meccseket vívtam, erősnek éreztem magamat, emellett a taktikát is sikerült betartani. Nagyjából nyolcvanszázalékos formában érzem most magamat, de azon leszek, hogy az Eb-re a lehető legjobb állapotban legyek.
Szerencsére felhúzzuk egymást a többiekkel; mindenki egyért, egy mindenkiért!”
Az elsőéves ifjúsági versenyzők sem jöttek zavarba a korosztályváltás után, a KSI-s Frank Dániel például nem talált legyőzőre az Énekes-emlékversenyen.
„Nagyon vártam, hogy végre az ifik között dolgozhassak, persze izgalom is volt bennem – magyarázza Frank. – Egészen jól sikerültek az eddigi versenyek, ha ki is kaptam, mindig olyan külföldi versenyzőtől, aki világversenyeken is eredményes tudott lenni korábban; ezek a meccsek is építettek engem.
(Kiemelt képünkön: Frank Dániel keze a magasba lendül az Énekes-emlékversenyen Forrás: MÖSZ)
