Már nem csak a klubokban remekelnek a tini lányok

Több utánpótláskorú játékos is kiemelkedő teljesítményt nyújt a női vízilabda-válogatottban; Bíró Attila szövetségi kapitányt kérdeztük a fiatalokról.

Mint arról beszámoltunk, a női pólóválogatott világkupa-selejtezőjének második, athéni körére öt olyan játékost is magával vitt Bíró Attila szövetségi kapitány, aki az idén még korosztályos világeseményen szerepelhet. Az utánpótlást képviselők közül Neszmély Boglárka, Dömsödi Dalma, Szegedi Panni és Hajdú Kata már korábban is bemutatkozhatott a felnőtt nemzeti együttesben, a csupán 15 éves Tiba Panna számára pedig a görög fővárosban jött el a debütálás ideje. A magyarok az amerikaiak elleni összecsapást 10–8-ra elveszítették, de aztán 12–11-re legyőzték a hollandokat, majd 13–3-ra lelépték az olaszokat. Bíró Attilával a fiatalokról beszélgettünk. 

– Bizonyítottak a tinédzserek? 

– Fantasztikusan játszottak! A tizenhét éves Hajdú Kata az olaszok ellen a három gólja mellett különösen remek teljesítményt nyújtott. Nem véletlenül lett a meccs legjobb játékosa. Neszmély Bogi pedig nagyon jól védett. Tiba Panna, aki még csak tizenöt, mindhárom mérkőzésen lehetőséget kapott. Ő a mély vízben találta magát, mert élete első válogatott mérkőzését az olimpiai és világbajnok amerikaiak ellen játszotta. Szépen helytállt, sőt gólt is lőtt. 

– Erre számított? 

– Hiszek abban, hogy a fiatalok jó versenyhelyzetet teremtenek, és a lendületük pozitív hatással lesz a többiekre. A szereplésük sem most, sem korábban nem lepett meg, hiszen komoly személyiségfejlesztő cég elemzi őket, így tudom, hogy mire számíthatok tőlük. Kicsit sem voltak megijedve, nem látszott rajtuk, hogy egyébként fontos tétmeccseken játszanak. 

– A rutintalanság sem mutatkozott meg? 

– Az benne van a játékban, hogy olykor hibáznak. De ez a tapasztaltabbakkal is előfordul. Akik lehetőséget kaptak, nem okoztak csalódást. 

– Mit kell tudnia annak a tizenöt éves játékosnak, aki meghívót kap a felnőttválogatottba? 

– Tiba Panna fizikuma és a játékintelligenciája is adott ahhoz, hogy a válogatottban szerepeljen. Gondolhatnánk, hogy ő még túl fiatal ehhez a szinthez, de nem így van. A tokiói olimpián ezüstérmes spanyoloknál tizenhét éves lány is játszott, de korábban Rióban és Londonban ugyanúgy voltak húsz év alattiak az olimpiai bajnok amerikai együttesben is.  

– A válogatott „nagyjai” hogyan fogadják a „kicsiket”? 

– Ha kell, a szárnyaik alá veszik őket, de egyébként a fiatalok nem igényelnek különösebb pátyolgatást. Lehet, hogy a parton megszeppent kislánynak tűnnek, a vízben viszont nagyon vagányak. A csapatkapitányunk, Keszthelyi Rita tudja, hogy milyen helyzetben vannak, hiszen ő is tizenhat évesen debütált. De nemcsak ő, hanem az összes játékos támogatja az újoncokat. 

– A többi csapatsportágban is találunk néhány felnőttszinten is érvényesülni képes tizenévest. A női vízilabdában azonban az utóbbi időben megnőtt ezeknek a játékosoknak a száma. Miért? 

– Az nem újdonság, hogy a lányok egy-két évvel hamarabb érnek a fiúknál, és ennyivel korábban be is lehet őket tenni a felnőttcsapatba. De egy másik okot keresve sem kell különösebb varázslatra gondolni. Ez a nyolcadik évem szövetségi kapitányként, és már a kezdeti időszakban is azt tartottam az egyik legfontosabb feladatunknak, hogy csökkentsük a külföldi játékosok számát a magyar bajnokságban. Volt idő, amikor ezt nem korlátozták, volt, amikor négy légiós lehetett, aztán három, most pedig kettő a külföldiek maximális száma. Így a jelenlegi fiatalok sokkal nagyobb szerepet, több játéklehetőséget kapnak az ob I-ben és az európai kupákban. Vagyis a mostani felnőttválogatott utánpótláskorú pólósai öt-hat évvel ezelőtt nem játszottak volna ennyit a klubjukban. Márpedig, ha húszéves korukig a kispadon ülnek, mitől fejlődnének? Ebben a tekintetben az UVSE kiemelkedő nevelőmunkát végez, de említhetem a Dunaújvárost és a Szentest is. A kisebb játékerőt képviselő csapatok közül pedig a Tatabányából és a Győrből ugyancsak ígéretes játékosok kerülnek ki. Utóbbiból a tizenhat éves kapus, Torma Luca is tagja a felnőttválogatott keretének. 

– Egyáltalán nem hiányzik idehaza a külföldi játékos? 

– Ezt nem mondhanám, mert amikor a világ egyik legjobbja, az amerikaiakkal minden létező címet megszerző Maggie Stephens pólózott az UVSE-ben, annak nyilván volt hozadéka. Nyolc évet én is játszottam külföldön, tudom, hogy milyenek az ideális elvárások a légiósokkal szemben. Az semmiképpen nem szerencsés, ha a külföldi csak tölteléknek érkezik egy csapatba. 

(Kiemelt képünkön: Tiba Panna Fotó: IntimeSports)