Túl nagy tanulópénzt fizetett a csoportkörből kieső U17-es válogatott a hazai rendezésű Eb-n

Belvon Attila szövetségi edző szerint az U17-es válogatott nagy árat fizetett a gyermeteg hibákért, nem tudta azt a teljesítményt nyújtani Írország ellen, amire képes, és a második kapott gól olyan mélyre lökte az Eb-csoportja harmadik helyén végző együttest, ahonnan már nem tudott felállni.

Fájdalmas kiesésen van túl az U17-es magyar válogotott, ugyanis nem érte el a célját a hazai rendezésű korosztályos Európa-bajnokságon, nem sikerült a nyolc közé jutnia. A csoportja harmadik helyén végző nemzeti csapat lelkesedésével nem volt gond, ám nem tudta kompenzálni hiányosságait, az utolsó, Írország elleni mérkőzésén 4–2-es vereséget szenvedett – mindez azért is fájó, mert a döntetlen is elegendő lett volna a negyeddöntőbe kerüléshez.

A találkozó után Belvon Attila állt a sajtó rendelkezésére, a szövetségi edző eképpen értékelte az összecsapást:

„Az első, hirtelen jött gól után felálltunk, bíztam benne, hogy ez újabb lendületet ad a válogatottnak, azonban a második, hibánkból adódó gól olyan mélyre lökte a csapatot, honnan alig-alig tudott kimászni, időnként sikerült csak, de nem tudtuk azt a teljesítményt nyújtani, amire képesek vagyunk.

A szépítés nagyon csekély vigasz, az írek sokkal határozottabbak voltak a kapu előtt, mi pedig gyermeteg védekezései hibákat vétettünk, nem volt elég önbizalmunk ahhoz, hogy az egy az egyeket bátran megvívjuk. Nem tudom, mi járhatott a fejekben, de a hiba hibát szült és nagy árat fizettünk ezért."

Az 52 éves szakember szerint meglehet, játékosai valamelyest elfáradtak utolsó csoportmérkőzésükre, ám nem ebben keresi az írek elleni vereség okait. 

„Hasznos tapasztalatot jelent, ha egy csapat selejtezőn és elitkörön keresztül jut el az Európa-bajnokságra. A tétmérkőzések élménye nekünk ezúttal hiányzott, lehet, hogy ez volt az a pici plusz, amivel az írek előttünk jártak. Természetesen a négy kapott gólra nincs mentség, egyértelmű, hogy az ellenfelünk többet mutatott támadójátékban, mi nem tudtuk kihasználni a lehetőségeket."

A magyar csapat mindárom mérkőzését rosszul kezdte, Lengyelország (3–5) és Írország ellen is néhány percen belül hátrányba került, és Wales ellen (3–0) is kellett némi szerencse ahhoz, hogy vezetés birtokában vonuljon félidei pihenőre. 

„Ha visszatekintek a meccsekre, mindháromban voltak hullámvölgyeink. Wales ellen a második félidőben mozgósítottunk plusz energiákat, ahogyan Lengyelország ellen is, csak ellene az első játékrészben óriási hátrányba kerültünk, rohantunk az eredmény után. Írország is az első negyvenöt percben játszott nálunk lényegesen jobban, a tudásunkhoz képest alulteljesítettünk. Túl nagy tanulópénzt fizettünk, de a játékosok többek lettek, még akkor is, ha nagyon fájó a kudarc. Nekünk, edzőknek is sok mindent kell átértékelnünk annak kapcsán, hogyan tudunk még jobban figyelni a játékosokra, hogyan tudjuk még jobban építeni őket és milyen szegmensek vannak, amelyek hozzátehetők a fejlődésükhöz, játékukhoz. Most biztosan mindenki azt mondja majd, hogy miket beszél ez az edző, de hiszem, hogy

Nehéz megélni ezt az időszakot, de remélem, hogy a játékosok emelt fővel viselik a történteket. Van köztük olyan, aki a későbbiekben a magyar futballban eredményeket érhet el, NB I-es vagy válogatott futballista lehet. A srácok megtapasztaltak valamit a profi labdarúgás ifjúsági színterén, rájöhettek, hogy ezen a porondon nem elég a technikai tudás, fizikai és mentális pluszok is szükségesek az érvényesüléshez. Megtapasztalhatták, milyen a nemzetközi ritmus és tempó, hogy egyetlen kihagyásnak és figyelemvesztésnek milyen súlyos következménye lehet, s mennyit kell dolgozni a megingások kijavításáért. A játékosoknak meg kell érniük, de nekem meggyőződésem, hogy három-négyen magas szintre juthatnak."

(Kiemelt képünkön: Varga Zétény nem tudott boldogulni Írország ellen Forrás: MTI)