A PLER-rel U20-as bajnok Dévényi Róbert amerikai elitegyetemen folytatja a tanulmányait

A kézilabdapálya mellett az iskolapadban is kiválóan teljesít a 19 éves Dévényi Róbert, aki a PLER-Budapest U20-as csapatával június elején – akadémiai együttesek sorát megelőzve – országos bajnok lett, az ősztől pedig amerikai elitegyetemen tanul majd tovább.

Az U20-as élvonalbeli bajnokságban győztes PLER-Budapest remeklő kézilabdázói közül is kiemelkedett a június eleji négyes döntőben a 19 éves Dévényi Róbert, aki az alapszakaszban nyújtott teljesítményéhez méltó módon az utolsó meccseken is főszereplő volt. Az elődöntőben és a fináléban is a mérkőzés legeredményesebb játékosa lett; 11, illetve 12 góllal járult hozzá a Budai Farkasok és a NEKA felülmúlásához.

Valamivel több mint egy hete nyertétek meg az U20-as élvonal négyes döntőjét. Megemésztetted már a sikert?

Talán a csapat nevében is mondhatom, hogy igen, sikerült feldolgozni a történteket. Ettől függetlenül még most is ugyanolyan örömmel és büszkeséggel tölt el az eredmény, mint a döntő utáni napon.

Megérdemelt a siker, amit teljesen a magunkénak érzünk. A pályafutásomból nem emlékszem hasonló sorozatra; olyanra, hogy a csapat összes tagja ennyire koncentráltan és magas szinten teljesítsen.

Több kulcsfontosságú tényezőt is ki lehetne emelni, aminek köszönhető a négyes döntőben aratott siker, de kívülről a magabiztos, nyugodt játék volt a legszembetűnőbb.

Belülről is így érződött, nem idegeskedtünk, csak magunkra összpontosítottunk. A nyugalom alapja a tavalyi Final Four-élményünk volt, ami annak ellenére is pozitív nyomot hagyott, hogy az utolsó másodpercben kaptuk a mindent eldöntő gólt. Az akkor szerzett sok-sok tapasztalatot az idén felhasználtuk, és ez a támadójátékunkon látszott meg a leginkább.

Neked ráadásul még különlegesebb volt a NEKA elleni mérkőzés, hiszen azon léptél pályára utoljára a nevelőegyesületed, a PLER színeiben. Tizenhárom év után búcsúztál el a klubtól…

Nem gondolkoztam ezen, kizárólag a két meccs járt a fejemben, illetve az, hogy higgadtan játsszak. Persze tudtam, hogy aranyéremmel lenne a legédesebb búcsúzni. Nem vagyok érzelmes típus, de a döntő után azért hatalmába kerített az önfeledt öröm és boldogság, ugyanakkor azt még nem teljesen dolgoztam fel, hogy túlvagyok az utolsó itteni meccsemen. A nyáron sokat találkozom majd a csapattársakkal, lesznek közös programjaink, az ősszel viszont Észak-Amerikába költözöm, mert felvettek a pittsburgh-i Carnegie Mellon egyetem informatika szakára. Erre nagyon büszke vagyok, hiszen

Egészen kiskorom óta szeretem a matematikát, országos versenyeken is eredményes voltam, ma pedig már az informatikával is hasonló szinten foglalkozom. Nemrégiben például részt vettem a BME-n műholdfejlesztési projektekben is. Azt hozzá kell tennem, hogy a felvételben a tudományos munkáim mellett a sportnak nagy szerepe volt, hiszen Amerikában előnyt jelent a sokszínűség.

Mi lesz így a kézilabdázással? Azért az meglehetősen ritka, hogy egy utánpótlás-bajnokcsapat vezére a döntő után visszavonuljon…

Eddig a pontig az iskola és a kézilabda fej-fej mellett haladt az életemben, de a jövőben várhatóan a tanulás lesz az elsődleges. Több célom is van, szeretnék kutatásokat végezni a mesterséges intelligencia területén, saját technológiai céget alapítani, startupokban részt venni, szoftverfejlesztőként dolgozni. Persze a kézilabdázást sem akarom elengedni: Amerikában még gyerekcipőben jár a sportág, szeretném majd népszerűsíteni azt játékosként, később pedig akár edzőként is.

(Kiemelt képünkön: Dévényi Róbert Fotó: Polacsek Eszter)