„Hazai tornák nélkül nem lehet előrébb lépni" – Károlyi Andrea a 3x3-as U18-as vb után

Vasárnap este a lányok között az Egyesült Államok győzelmével zárult a debreceni U18-as 3×3-as kosárlabda-világbajnokság. Az Albert Szidónia, Tózer-Nemes Boglárka, Varga Napsugár, Vladár Róza alkotta magyar válogatott a 16. helyen zárt a hazai vb-n. Károlyi Andrea szövetségi edző a wbasket.hu-nak értékelte a tornát.

– Ha búcsúzni kell a csoportkör után a hazai rendezésű világbajnokságtól, akkor valahogy úgy kell megtenni, ahogy nektek sikerült. Szép és jó hangulatú zárása lett a nyárnak Brazília legyőzése és a későbbi győztes USA-val játszott szoros mérkőzés.

– Nem jutottunk tovább a csoportból, és a papírforma szerint alakultak az eredmények, de az első és a második nap között fényévnyi különbséget láttunk.

Nyilván szerencsétlenül jött ki, hogy amikor szerdán este telt házas pályán játszhattunk volna, leszakadt az eső. Másnap a délelőtti programba kerültük, hűvös időben, nézők nélkül. Természetesen ez az ellenfeleket is hátráltatta. Ugyanakkor, ha nem rutinos csapatról beszélünk, akkor minden ilyen behatás érzékenyen érinti és rányomhatja a bélyegét a játékra. Sok összetevős volt ez a két játéknap. A francia és a német meccs is megmutatta, hogy amíg el nem fáradtak a játékosok, versenyben voltunk. Adódik a kérdés, hogy miért fáradtak el? Azért, mert ilyen meccsszituációt edzésen nem lehet szimulálni. Ha játszanának több mérkőzést, akkor meglenne a 3×3-hoz elengedhetetlen rutinjuk a lányoknak. Lehet, hogy a rengeteg torna egy-egy nemzetnél nem minden esetben valós és elsősorban a világranglista pozíció kozmetikázására szolgál. Így mondhatjuk azt, hogy „kamu tornán senki nem lesz jobb játékos”, de ha csak a fele valós a berögzített tornáknak, akkor nem 129, hanem 65 lejátszott mérkőzése van az ellenfélnek. Az is 63-mal több, mint a magyar játékosoknak, ami így is óriási különbség.

– Érdekes kettősség ez, mert 1/3-as mérleget és 16. helyet kell értékelni, de számomra a pénteki szereplés azt mutatta, hogy az akkor látott energiaszinttel, önbizalommal és távoli dobásokkal a versenyképesség még mindig megteremthető.

– Hasonlóan láttam én is. Sőt, ha a pénteki állapotunkban találkozunk a németekkel, őket is legyőzhettük volna. Igaz viszont az is, hogy „volna” és „ha” nincs a sportban.

Ha van önbizalom, akkor bátrabban elvállalják a játékosok a dobóhelyzeteket. Még így is lehetett volna sokkal több külső dobásunk, de közben azt is látni kell, hogy az amerikai, francia játékosok könnyedebb mozdulattal vállalják el a triplákat – 3×3-ban duplákat – mint a mieink. Ezek pedig már túlmutatnak a világbajnoki szereplésen, nem a válogatott összetartás alatt javítható tulajdonságok.

A teljes interjú ITT olvasható.

(Kiemelt kép forrása: FIBA.Basketball)