„Sok játékost tett tönkre a fiatalszabály” – Révész Attila

Az elmúlt hetekben ismét napirenden volt a labdarúgó NB I-ben alkalmazott fiatalszabály kérdése. A Kisvárda sportigazgatója, Révész Attila elemezte az Utánpótlássportnak, hogy milyen káros következményei vannak a rendszernek, valamint elmondta, min változtatna és miért hisz jobban a fiatalok fokozatos beépítésben az erőltetés helyett.

A hazai élvonalbeli labdarúgó-bajnokság tizennegyedik fordulójában nem mindennapi jelenetet láthattak azok, akik követték a Paks–Diósgyőr találkozót. Bognár György a tolnaiak vezetőedzője 3–0-s vezetésnél becserélte a 18 éves Horváth Kevint, majd a vele egykorú Pesti Zoltánt 4–1-nél – eddig semmi meglepő –, azonban utóbbi mellett a 19 éves Simon Barnabást, a cserekapust is pályára küldte Szappanos Péter helyett. A kapuscserét látszólag nem indokolta semmi, viszont a meccset követő nyilatkozatában Bognár elárulta a M4 Sportnak, mi vezérelte:

A Magyar Labdarúgó Szövetség által alkalmazott, a köznyelvben csak fiatalszabályként emlegetett finanszírozási rendszerrel szemben egyre gyakrabban fogalmaznak meg kritikát egyes edzők és klubvezetők. A szabályozás lényege, hogy a szövetség évente 325 millió forintot ad azoknak az NB I-es kluboknak, amelyek megfelelő számú játékpercet biztosítanak a kedvezményezett korosztályba tartozó – a 2023/24-es évadban éppen 2003-ban vagy annál később született – játékosoknak. (Az NB I fiatalperceiről az Utánpótlássport minden fordulót követően beszámol.)

Természetesen szerettük volna bővebben is kikérni Bognár György véleményét a fiatalszabályról, azonban a klub elzárkózott attól, hogy interjút készíthessünk a vezetőedzőjükkel.

Ellentétben Révész Attilával, a Kisvárda sportigazgatójával, aki már számos alkalommal kifejtette kifogásait a MLSZ szabályozásával kapcsolatban, emiatt elsősorban arra voltunk kíváncsiak, mi az, amin változtatna, hogyan lehetne a klubok számára élhetőbbé tenni a jelenlegi rendszert. Ám mindenekelőtt arra kérdeztünk rá, eltörölné-e a fiatalszabályt.

– kezdte Révész. „Ahol bármilyen hasonló rendszert megpróbáltak létrehozni, hamar elvetették, mivel rájöttek, hogy nem működik. Én sosem vezetnék be ilyesmit. A magyar szövetség vezetői azonban azt szeretnék, ha az NB I hasonlítana egyes európai bajnokságokhoz, amelyekben több fiatal játszik, és abban látják a hosszú távú fejlődés lehetőségét, ha a magyar első osztály tele lesz utánpótláskorúakkal. Szerintem ez hibás gondolat.”

 

A szakember lehetetlennek tartja, hogy annyi játékost kitermeljen az akadémiai rendszer, amennyit a liga szabályozása megkövetel.

„Tízmilliós országban – a határon túli magyarokkal együtt is legfeljebb tizenöt – egyszerűen nincs akkora merítési lehetőség, nincs akkora bázis, mint például Németországban, vagy mondjuk Franciaországban, ahol a régi gyarmati területekről is tudnak játékosokat válogatni. Azt kell megérteni, hogy

. Ez pedig nem az akadémiai rendszer hibája, nem az a helyzet, hogy ne dolgoznának jól, hanem tényleg képtelenség, hogy minden csapatba jusson évente két 20 éves játékos, aki bevethető. Amikor külföldi tanulmányutakon veszek részt, mindenhol azt hallom, hogy az akadémiák kétévente egy játékost adnak föl általában a nagycsapatba, és ezt is várják el tőlük.”

A játékosállománnyal kapcsolatban azt is hozzáteszi, hogy a legtöbb magyar fiatal labdarúgó még fizikailag nem érett meg az élvonalra.

„Ezt nagyon sokszor elmondom – és ebben a kérdésben lehet, hogy hitelesebb vagyok másoknál, mivel nálunk az utánpótlásban is nagy számban jelen vannak a külföldiek –, erősebb a szláv játékosok csontozata és izomzata, mint a magyar gyerekeké, aki jellemzően később érnek. Ezt csak azért mondom, mert a szabály miatt már nagyon sok játékost tettek tönkre a NB I-ben.

És ez azért történt, mert még nem voltak elég fejlettek fizikailag, viszont kénytelenek voltak játszani az első osztályban, mivel a klubnak kellett az utánuk járó támogatás.”

Révész felveti azt is, hogy a kedvezményezett korosztály kiválasztása sem megfelelő.

„Jóval több értelme lenne, ha az aktuális évadban a 2002-eseket követelné meg a MLSZ az NB I-ben, azaz az U21-es korosztályt. Egyrészt segítenénk vele Gera Zoltán válogatottját, illetve sokat számítana, hogy egy évvel már érettebbek, erősebbek, fejlettebbek fizikailag a játékosok. Szóval, ha már valamelyik korosztály játékperceit mindenképpen szabállyal akarják növelni, akkor az eggyel idősebbeket észszerűbb lenne.”

A fizikai károk mellett mentális törést is okozhat, ha valaki idő előtt kerül be egy élvonalbeli együttesbe, állítja Révész.

Az edzők sokszor azt várják, mikor jön el az az idő, amikor lehozhatják a fiatalt, miközben a játékos is érzi, hogy csak azért van a pályán, mert kötelező. Mellé még a csapat többi tagja zúgolódik, hogy miért nem a legjobb összeállításban állunk ki, mivel sorra veszítjük el a meccseket. El kell ismerni, hogy sok esetben próbálják az edzők eldugni a pályán ezeket a fiatalokat, úgy átalakítani a játékrendszert, hogy ne okozzon nagy gondot a gyengébb teljesítmény.

A sportigazgató arra is felhívja a figyelmet, hogy hatalmas fórban vannak azok a csapatok, amelyek olyan fiatalt tudnak alkalmazni, aki a szabály nélkül is beférne.

„Az óriási előny, hogy egyes csapatokban olyanokkal teljesítik ezt a követelményt, akik a maguk jogán is ott lennének a csapatban. Ahogyan az is egyenlőtlen helyzet, hogy míg egyes klubok megengedhetik maguknak, azt, hogy figyelmen kívül hagyják ezt a rendszert, mivel nem számít annyira ez az összeg, addig a kisebb egyesületek költségvetésének huszonöt százalékát teszi ki az ebből származó bevétel, így kénytelenek teljesíteni a feltételeket, ha az eredményesség rovására megy is. És ha már eredményesség: nézzük meg a Mezőkövesdet, az elmúlt néhány meccsen nem játszott fiatal, egyből szerzett kilenc pontot. Ez nem véletlen.”

Azt tartaná optimálisnak, ha az NB I-ben fokozatosan lehetne beépíteni a csapatba a fiatalokat.

„Ha az elejétől kezdve minden meccsen az utolsó öt-tíz percre beteszi az edző a játékost, és az évad végére eljutunk oda, hogy tud játszani negyven-ötven percet, akkor elértünk valamit. A lényeg az, hogy az edző és a klub nem a saját maga ellensége. Nyilvánvalóan, ha szakmailag megfelelő és a csapatba illeszthető egy játékos, akkor játszana anélkül is, hogy anyagi nyomást gyakorolna az egyesületre az MLSZ.

Révész úgy véli, hogy a nemzetközi gyakorlatokat érdemes lenne követni, azokat kellene átvenni vagy egyes elemeit beépíteni.

„Szerintem eleve nem is az életkorból kellene kiindulni, hanem abból, hogy hány saját nevelésű játékos van a csapatban, ahogy ezt külföldön is csinálják sok helyen.

Azt is igazságtalannak érzi, hogy nem az akadémiákat éri retorzió azért, mert nem adnak föl elegendő játékost az NB I-be, hanem a profi klubokat.

„Az NB I-es klubok üzleti alapon működnek, profi sportegyesületek, amelyeknek mindig a legjobb teljesítményt kell nyújtani. Ha már mindenképpen számon akarnak kérni valakit, akkor az akadémiákat lehetne, hogy miért nem termelnek ki elég játékost, de ahogy korábban említettem, a népességi adatok miatt ez szinte lehetetlen. De vannak olyan klubok az NB I-ben, amelyeknek nincs is akadémiájuk, így azok kénytelenek igazolni fiatalt, hogy meg tudjanak felelni a szabálynak.”

(Kiemelt képünkön: Révész Attila, a Kisvárda sportigazgatója Forrás: kisvardafc.hu)