„A szülőket is nevelni kell” – Szoboszlai Zsolt

Egy nap az utánpótlásért címmel tizenharmadszor rendezett nagy sikerű konferenciát szerkesztőségünk. A Lurdy Ház Rendezvényközpontjában tartott egész napos eseményen ezúttal is klasszis előadók beszéltek a korosztályos sportot érintő aktualitásokról, legfontosabb ügyekről. Szoboszlai Zsolt, a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitányának, a Liverpool középpályásának, Szoboszlai Dominiknak az édesapja és nevelőedzője telt ház előtt mesélt fia gyermekkoráról, a hazai utánpótlás-nevelés hibáiról és a saját elveiről.

Óriási érdeklődés övezte az Egy nap az utánpótlásért címmel az Utánpótlássport szerkesztősége által tizenharmadszor megrendezett konferenciát. A Lurdy Ház Rendezvényközpontjában tartott telt házas esemény egyik leginkább várt beszélgetésében Szoboszlai Zsolt, a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitányának, a Liverpool középpályásának, Szoboszlai Dominiknak az édesapja, nevelőedzője válaszolt a kérdésekre.

„Mindegyik!” – vágta rá arra a kérdésre a székesfehérvári Főnix Gold FC-t vezető szakember, hogy a beszélgetés kezdete előtt levetített, emlékezetes Dominik-gólok közül melyik a kedvence, nem sokkal később pedig már a fia gyermekkorával kapcsolatban nosztalgiázott. – Önfejű, akaratos, céltudatos srác volt, aki mindent ennek a játéknak áldozott fel. Az alváson kívül szinte csak a foci töltötte ki a napjait, de emellett nagyon jó tanuló volt. Fontos, hogy az iskola is partner volt a fejlesztésében, az ének- és rajzórákat mi futballal töltöttük.”

Szóba került az Magyar Labdarúgó Szövetség klubokat vizsgáló produktivitási rátája, amelyen a fehérváriak 952 klub – köztük számos akadémia – között jelenleg a nyolcadik helyen állnak.

„Nincs semmilyen csodaszer. Magyarországon mindig probléma volt, hogy a külső körülményekre hivatkozunk. Az elmúlt tizenöt évben megváltozott az infrastruktúra, az edzői gárda, sokat fejlődtünk a környező országokhoz képest, mégis, hozzájuk képest nekünk van a legkevesebb topligás játékosunk.

A legkisebbeket heti két órában próbáljuk megtanítani arra, amire régen a grund napi öt órában készített fel minket – úgy, hogy észre sem vettük. Manapság erre már nem jut idő a gyerekek életében, viszik őket szolfézsra, ide-oda, amivel persze semmi baj nincs. Csak akkor ne tegyük fel magunknak olyan magasra a lécet. Dominik esetében a csillagok is szerencsésen álltak, hiszen én tőle függetlenül is a labdarúgással foglalkoztam. Hogy tehetségesebb volt-e a többieknél? Minden fiatalnak megvannak a maga korlátai, amiket lehet feszegetni, de léteznek határok, amelyeket már nem lehet átlépni. A fiam esetében a legfontosabb faktor, ami a sikerhez vezetett, egyértelműen a munka volt. A lényeg, hogy olyan környezetet teremtsünk, amelyben jól érzi magát a gyerek, előbb-utóbb pedig kiderül, hogy meddig viheti a sportban. Azt pedig látni az adott fiatalon, hogy tényleg akarja-e ezt csinálni; emlékszem,

Szigorú voltam vele, nem is dicsértem meg kétszer ugyanazért a megmozdulásáért. Viszont emiatt sosem fakadt sírva; inkább az tudta felzaklatni, ha nem nyert a csapatával.”

Szoboszlai a szülők szerepéről is beszélt, akik gyakran negatív hatással vannak a sportoló gyermekük fejlődésére.

„Mérföldkő volt Dominik pályafutásában, hogy kiszerződött Ausztriába. Az is óriási kihívást jelentett neki, hogy ismeretlen környezetben, idegen nyelven kellett érvényesülnie, kiállnia magáért – utóbbira többször is volt példa Salzburgban.

– mondja Szoboszlai, aki szerint ez komoly, idehaza igenis létező probléma. – Sokat törtem már azon a fejemet, hogyan lehetne változtatni a szülők hozzáállásán, hiszen mindenbe beleszólnak a fociban, próbálják irányítani a gyermeküket. Mindent jobban tudnak, mint az edzők – de akkor miért nem fognak sípot és alapítanak egyesületet?

A Főnixnél a szupermini korosztályban például az első edzésen nekik is be kell állniuk; ezzel a módszerrel sokan hamar megértették, teljesen más az egész belülről, mint kívülről.”

A szakember arra is kitért, hogy fiatalok képzésében a hangsúlynak a technika fejlesztésén kellene lennie, az a kulcs, ami nélkül van olyan lépcsőfok, amit később már nem tud majd megugrani a játékos. Szerinte öt- és tizenhárom éves kor között azonos stratégiát, filozófiát kellene követniük az egyesületeknek.

„Lehet, hogy nálunk most is van másik, Dominikhoz hasonló potenciállal bíró gyerek, viszont a miénkhez hasonló mennyiségű befektetett munkát nem látom.”

(Kiemelt képünkön: Szoboszlai Zsolt az Egy nap az utánpótlásért elnevezésű konferencián Fotó: Vasas Attila)