„Mi otthon szülők vagyunk, nem edzők” – Imre Géza
Egy nap az utánpótlásért címmel tizenharmadszor rendezett nagy sikerű konferenciát szerkesztőségünk. A Lurdy Ház Rendezvényközpontjában tartott egész napos eseményen ezúttal is klasszis előadók beszéltek a korosztályos sportot érintő aktualitásokról, legfontosabb ügyekről. A Mennyit ér a „sportoló szülői” minta? témakörben az olimpiai ezüstérmes párbajtőrvívó, Imre Géza és az olimpiai ezüstérmes kézilabdázó felesége, Kökény Beatrix osztotta meg gondolatait.
Tizenharmadik alkalommal rendezte meg az Utanpotlassport.hu szerkesztősége – a Magyar Edzők Társasága szakmai együttműködésével – a Lurdy Ház Rendezvényközpontjában az Egy nap az utánpótlásért című konferenciát.
A telt házas eseményen a Mennyit ér a „sportoló szülői” minta? témakörben az olimpiai ezüstérmes párbajtőrvívó, Imre Géza és az olimpiai ezüstérmes kézilabdázó felesége, Kökény Beatrix beszélgetett a pódiumon Bruckner Gáborral, az Utanpotlassport.hu főszerkesztőjével.
A klasszisok mindkét gyermeke kézilabdázik. A 21 éves Bence, az FTC junior-világbajnoki ezüstérmes jobbszélsője, a 19 esztendős Szofi, az FTC jelenleg Érden kölcsönben szereplő, U19-es Európa-bajnok kapusa.
A szülők elmondták, hogy igyekeznek a gyerekek legtöbb mérkőzésén ott lenni, de a meccseket különböző habitussal élik meg.
„Mindketten izgulunk a gyerekek a meccsein, csak amíg Gézu a rá jellemző fegyelmezett módon, addig én igazi szurkoló leszek, és erőteljesen buzdítom a csapatot – mondta az FTC Kézilabda Akadémia sportigazgatójaként tevékenykedő anyuka. – Amikor én abbahagytam a kézilabdát, Gézu azt mondta, benne még van egy olimpia. Végül ebből lett még négy. Tehát addig érte izgultam, aztán ahogy ő is befejezte, már a gyerekekért.
A Budapesti Honvéd sportigazgatói posztját betöltő Imre Géza hozzátette, hogy:
„Próbálok visszafogott lenni, mert tudom, hogy
Nem szerencsés, ha az edző az egyik oldalt, a szülő meg a másikon üvöltözik. Én például megkértem édesapámékat, hogy hosszú évekig ne jöjjenek ki versenyre, mert zavart a jelenlétük. Egyébként nagyon izgulós voltam versenyzőként, csak talán kívülről ez nem látszott annyira.”
Az Imre családban természetesen nem volt kérdés, hogy a gyerekek sportolni fognak, és bár a szülők szerették volna, ha előbb az úszás és az atlétika világába kóstolnak bele az utódok, ők egyből a kézilabda mellett tették le a garast. Elmondták, Bence sokkal inkább az anyukája tulajdonságait örökölte, a művészetek iránt élénkebben érdeklődő Szofi az édesapjára hasonlít jobban.
„Szofiról nem gondoltuk volna, hogy sportolni fog, pláne nem kézilabdázni – árulta el az édesanya. – Edzésen nem lőtt kapura, de aztán a kapuban megtalálta a helyét és jól érezte magát.”
A szülők elmondták, szerencsére nem tapasztalták, hogy a gyerekek edzőit befolyásolta volna, hogy mindketten ismert és elismert sportolók voltak, a trénerekkel való konfrontációt pedig mindig igyekezték elkerülni.
„Azt az elvet követem, amit édesanyámtól tanultam: a tanárnak és az edzőnek mindig igaza van – jelentette ki Kökény Beatrix. – Ezt mondom a gyerekeknek is, és még ha magamban néha másképp is gondolom, nem mutatom ki. Elfogadom, hogy mindenki úgy próbálja felkészíteni, játszatni a játékosait, ahogyan az edzések alapján azt megítéli, és én nem vagyok ott az edzésen, nem tudom, mi történik.”
A gyerekek azért elfogadják a szülőktől is a tanácsot, de Imre Géza szerint nem minden esetben tartanak azokra igényt.
„Tudják, hogy mi is voltunk hasonló helyzetekben, ezért nem válaszolják azt az anyukájuknak, hogy például >>te még labdával sem dobtál<<. De olyat mi sem mondunk, hogy >>én már voltam döntőben, te meg még sosem, ezért én jobban tudom<<. Meg is kapjuk sokszor, hogy ezt vagy azt majd ők jobban tudják. És ezt el is fogadjuk.
A szülők pályafutásában közös, hogy mindketten szinte már megnyert mérkőzést veszítettek el az olimpiai döntőben. Kökény Beatrix 2000-ben Sydney-ben a dánok ellen, Imre Géza 2016-ban Rióban a koreai kihívójával szemben maradt alul. Ennek kapcsán merült fel a kérdés, hogy a hasonló szituációk feldolgozásában tudnak-e segítséget nyújtani a gyerekeknek? Imre Géza elmesélte, hogy az elbukott olimpiai döntő estéjén Bencével nagyon érzelmes, emlékezetes beszélgetést folytatott telefonon, és a fia érett, megnyugtató szavai különösen jól estek neki. Kökény Beatrix úgy fogalmazott, hogy:
„Amikor mi voltunk fiatalok, nem volt ennyi dolog a világban, ami elterelhette a figyelmünket. A fiataloknak azt kell megtanulniuk, hogy nagyon fontosak a párbeszédek, az emberi kapcsolatok.
Adhatunk nekik tanácsot, de nehéz beleképzelnünk magunkat a helyzetükbe, mint ahogyan ők sem igazán tudhatják már, hogy mi valamikor hogyan csináltuk.”
(Kiemelt képünkön: Imre Géza és Kökény Beatrix Fotó: Vasas Attila)
