Bevállalta a címeres mezért – Deák Márton elszakadt térdszalaggal játszotta végig a hazai U20-as vb-t

Nem mindennapi kálvárián ment keresztül Deák Márton az elmúlt időszakban. Öt héttel a hazai rendezésű, divízió I/A-s világbajnokság rajtja előtt a Finnországban légióskodó, 19 éves jégkorongozó elszakította elülső térdszalagját klubcsapata egyik meccsén, azonban ő nem kért az azonnali műtétből, sérülten is minden áron ott akart lenni a decemberi, budapesti vb-n, amelyet aztán végig is játszott a válogatottban – néhány napja pedig már a sikeres operáción is átesett.

Mint arról beszámoltunk, az U20-as jégkorong-válogatott kiharcolta a bennmaradást a budapesti divíziós I/A-csoportos korosztályos világbajnokságon, miután az utolsó, sorsdöntő meccsen magabiztosan, 4–0-ra verte a franciákat, ezzel pedig Ladányi Balázs tanítványai megőrizték tagságukat a másodvonalban. Az ötödik hely megszerzéséből a finn SaiPa U20-as együttesében játszó Deák Márton is kivette a részét – azok után, hogy sokáig a játéka is kérdéses volt az ígéretes hátvédnek, aki végül sérülten, elszakadt térdszalaggal vállalta a vb-szereplést.

„Még október közepén sérültem meg a finn csapatomban, amellyel akkor éppen háromnapos tornán vettünk részt, és

– idézte fel sérülését Deák az Utánpótlássportnak. – Az eset után lementem a padra, majd öt perc pihenő után azt éreztem, nincs is akkora gond, mert tudtam vele guggolni és rendesen járni is. Kértem az edzőt, hogy tegyen vissza még egy cserére, ami meg is történt, majd ugyanabban a sarokban, ahol az előző baleset történt, ismét belenéztem egy szerencsétlen ütközésbe, és még egyszer kifordult a térdem. Ezzel véget is ért számomra a mérkőzés, nem mentem vissza többet. Azonban még ekkor sem gondoltam volna, hogy annyira súlyos lenne a helyzet. Meccs után az öltözőben még tudtam terhelni is a térdem, aztán viszont jött a másnap reggel, amikor már kinyújtani sem tudtam a lábam. A következő napokban megpróbáltam Finnországban elmenni MRI-vizsgálatra, de ez sajnos nagyon nehézkesen ment, elhúzódott a folyamat, így inkább hazajöttem, és itthon sikerült gyorsan megnézetni a térdemet.

szükségem volt pár napra, hogy ismét pozitívan lássam a dolgokat.”

Hangsúlyozta: csak az lebegett a szeme előtt, hogy valahogy mégis ott lehessen az U20-as válogatottal a decemberi, budapesti világbajnokságon. Ezért a műtétet elnapolta a vb utánra, és azon volt, hogy térdszalag híján a combizmait minél inkább megerősítse; emellett pedig még térdgép is segítette abban, hogy képes legyen pályára lépni.

„Nagyon nehéz volt az elején, minden egyes nap gyógytornára jártam, beszéltem sportpszichológussal is, hogy

Szerencsére ez a folyamat olyannyira jól sikerült, hogy a válogatottba megérkezve az edzéseken és a meccseken ilyen jellegű gondolatok, kétségek már meg sem fordultak a fejemben. A vb-felkészülés előtt Fehérváron volt lehetőségem edzeni pár napot, így a jégbiztonságomat sem a nulláról kellett már felépíteni a válogatottban. A térdgépet eleinte kifejezetten kényelmetlen volt viselni, de mivel maximalista vagyok, csak a vb-szereplés foglalkoztatott, küzdöttem és napról napra egyre jobb állapotban éreztem magam. Az utolsó utánpótlás-világbajnokságomra készülhettem, ráadásul éppen hazai pályán, a szüleim és a barátaim előtt hokizva – semmiképpen sem akartam volna kihagyni ezt a lehetőséget.

Értelemszerűen, mielőtt meghoztam a döntést, hogy vállalom a játékot, konzultáltam orvosokkal, a válogatott edzőivel, illetve a szüleimmel is átbeszéltük ezt a kérdést.”

Végül a Tüskecsarnokban mind az öt meccsen játszhatott, és elmondása szerint összességében jól bírta a lába, de akadt egy-két embert próbáló pillanat is.

„Az osztrákok és a japánok ellen is kifordult a térdem, mindkétszer utána lementem és kicsit pihentettem a lábam a cserepadon, majd pedig visszamentem. Néha rendkívül fájt, de próbáltam csak a feladatommal foglalkozni, és arra koncentrálni, hogy segítsem a csapatot, és ne hagyjam cserben a srácokat. A harmadik hasonló eset a franciák elleni meccs előtt, a szünnapon tartott edzésen történt – ez volt a legrosszabb mind közül. Nehezen is akart múlni a fájdalom, de aztán az utolsó, sorsdöntő mérkőzésre még összeszorítottam a fogamat, és próbáltam helytállni. Végtelenül hálás vagyok a családomnak, a barátaimnak, a sportpszichológusnak és a válogatottban dolgozó edzőknek, hogy bíztak bennem, támogattak és tartották bennem a lelket a nehéz momentumokban is. Utólag határozottan kijelenthetem:

A világbajnokság december 16-án, szombaton ért véget, majd két napra rá, hétfőn már a sikeres műtéten is túl esett, és azóta gőzerővel végzi a rehabilitációt, hogy a következő évad őszi rajtjára már egészséges legyen. Hozzátette, az U20-as évei végeztével a felnőttválogatottban való bemutatkozás a következő nagy célja.

(Kiemelt kép forrása: Vörös Dávid/MJSZ)