„Sportpszichológiai szempontból nem oké, hogy az edzők ilyen nyilatkozatokat tesznek” – Szántai Levente sportszakpszichológus a fiatalszabály körüli véleményekről

A fiatalszabály kapcsán egyes NB I-es edzők és vezetők olyan nyilatkozatokat tettek, amelyekkel egyértelműen kijelentették, hogy az utánpótláskorú labdarúgókat csak a szövetség támogatása miatt szerepeltetik. Sok esetben valóban erről van szó, azonban kérdés, hogy mit okoznak ezek a megjegyzések a fiatalok önbizalmát és motivációját tekintve. Erről és a szabály egyéb aspektusairól beszélgettünk Szántai Levente sportszakpszichológussal, egykori élvonalbeli kapussal.

„A fiatalok tehetségesek, de akkora átütőerő bennük még nincs. Tisztázzuk a dolgot: mi azért játszatjuk őket, mert a központi támogatást a fiatalok játékperceire adják. Jó ötlet a szabály, de kicsit fals, a versenyhelyzet nem egyenlő sokszor” – mondta a labdarúgó NB I-ben listavezető Paks vezetőedzője, Bognár György. A Magyar Labdarúgó Szövetség által évekkel ezelőtt bevezetett, a köznyelvben csak „fiatalszabályként” ismert ösztönzőről sok szó esett az elmúlt hónapokban. A vélemények zöme, Bognáréhoz hasonlóan, kritizálja a rendszert, amely lényege, hogy az MLSZ megfelelő számú fiatalperc esetén 325 millió forintot folyósít a kluboknak.

Az Újpest vezetőedzője, Nebojsa Vignjevics is a kamerák előtt jegyezte meg, hogy a fiatalszabály „nem teremt igazi versenyhelyzetet a csapatba kerülésért, az edzéseken megfelelően dolgoznak a játékosok, de annak, aki a kora vagy nemzetisége miatt kimarad, nehéz elmagyarázni, hogy hiába jobb a másiknál, mégis a kispadon kell üldögélnie”.

A szabály talán leghangosabb bírálója, a Kisvárda sportigazgatója, Révész Attila pedig az Utánpótlássportnak adott interjújában mondta:

Mellé még a csapat többi tagja zúgolódik, hogy miért nem a legjobb összeállításban állunk ki, mivel sorra veszítjük el a meccseket. El kell ismerni, hogy sok esetben próbálják az edzők eldugni a pályán ezeket a fiatalokat, úgy átalakítani a játékrendszert, hogy ne okozzon nagy gondot a gyengébb teljesítmény.” Majd az nb1.hu-nak úgy fogalmazott az Újpest elleni 4–0-s győzelmet követően: „A srácoknak is mondtam, hogy ha nálunk játszik a két fiatal, az Újpestnél egy sem, akkor nagy valószínűséggel fordított eredmény születik, még ha nem is ilyen nagy különbségű”. Ezután a bajnokság féltávjánál hozzátette: „Mi teljesítettük a penzumot, szinte egész évre megvan a fiatalszabályra vonatkozó elvárás, ezért a bajnokság nekünk tavasszal kezdődik. Eddig a pénzért játszottunk, mivel a szabálynak meg kellett felelni.”

A téma egyik lényeges aspektusáról azonban méltatlanul keveset beszélünk, mégpedig arról, mi csapódik le a fiatal játékosokban akkor, amikor a trénerük a nyilvánosság előtt ismeri el, csak a pénz miatt kapnak lehetőséget.

Kinek, miben kellene változtatni ahhoz, hogy megmaradjon a labdarúgók motivációja és önbizalma egyaránt? Ezekről a kérdésekről Szántai Levente sportszakpszichológus, egykori élvonalbeli kapus beszélt az Utánpótlássportnak.

Ebben az esetben a játékos sérül leginkább. Világos, hogy a klub két igényt is támaszt az edző felé, ezért rá is nyomás nehezedik: legyen eredményes a csapat és játszanak a fiatalok, mert az után jön a támogatás. Azonban, ha a játékos azt hallja, hogy ő csak azért játszik, mert ebből pénzt kap a klub, felvetődhet benne, mi lesz vele akkor, amikor már nem esik a fiatalszabály hatálya alá. Azt gondolhatja, hogy ő csak addig jó, amíg a kora miatt használják. Az edző tudatosságára van szükség akkor, amikor a nyilvánosság előtt beszél, mert sokat árthat a játékosának, ha ilyen megjegyzéseket tesz. Általánosságban természetesen nem lehet kijelenteni, de ezek a nyilatkozatok gyakran negatívan hathatnak egy fiatal játékos önbizalmára és önértékelésére” – kezdte Szántai.

Az nem vitás, hogy mindenképpen kezelni kell a kimaradó idősebbek és légiósok helyzetét, de ez leginkább a klubvezetés felelőssége, amelynek az edző és a csapat felé is szükséges tisztázni a fiatalok szerepeltetése mögötti szándékokat – ami természetesen a pénzen túl a klub identitása is lehet.

„A jelenség csapaton belül valóban feszültséget szülhet. Ez úgy kezelhető házon belül, ha befelé nyíltan kommunikálja a vezetés, hogy a klub filozófiája szerint játszani fognak a fiatalok, vagy szüksége van erre az összegre, mivel hiányozna a költségvetésből. Sőt, a klub már eleve így igazol játékosokat. Ettől a ponttól kezdve pedig minden játékost lényeges rávezetni arra, hogy neki is érdeke segíteni az újakat.

– mondta a sportszakpszichológus.

A fiatalszabály körüli diskurzusban gyakran pont az érintett játékosok szempontjait felejtjük el, illetve azt, ők mit tehetnek annak érdekében, hogy a jelen lévő nyomást jól kezeljék, és lehetőségként tekintsenek az NB I-es szereplésre.

És szinte biztos, hogy megjelennek elvárások és kritikák, ezért ezekre szükséges mentálisan készülni. Másrészt a játékos tudatosan elutasíthatja ezeket az edzői megnyilvánulásokat, mert az önbizalmát és a motivációját is leépítik, ebből adódóan pedig a teljesítménye is romlik. Összességében a fiatal játékosnak mindenképpen támogató közegre van szüksége: sportpszichológusra, valamint olyan edzőkre, akik bíznak benne, illetve olyan csapattársakra, akik esetleg voltak hasonló helyzetben, és tudják segíteni.”

A fiatalszabályt legtöbbször amiatt kritizálják, hogy a természetes szelekciót – azaz, a játékos a teljesítménye nyomán kerül be a csapatba – felváltotta az irányított szelekció, tehát az életkora miatt kap lehetőséget. Ez esetenként változik, nem lehet általános megállapítást tenni. Emellett viszont az is fontos észrevétel, hogy

Így hosszú távon egyes játékosok karrierjébe olyan ugrást, majd visszazuhanást épít be a rendszer, amit rendkívül nehéz lehet a felnőttpályafutás első éveiben kezelni.

„Abban látom a játékos felelősségét, hogy elengedhetetlen erre az élethelyzetre tudatosan készülnie. Gyerekkortól azzal a külső motivációval nőnek fel a játékosok, hogy ha kellően tehetségesek és megfelelő erőfeszítéseket tesznek, akkor a fiatalszabály miatt be tudnak kerülni a felnőttcsapatba. Viszont arra is szükséges készülni, hogy ha ez valósággá válik, akkor az élvonalban megszerzett tudás és tapasztalat birtokában, hogyan tudnak megragadni az NB I-ben, sőt továbblépni külföldre. Kevésbé hatékony felfogás, hogy valaki kiélvezi a lehetőséget, elviseli valahogyan a kritikákat, de aztán egyből kiesik a rendszerből, és mindezt még el is fogadja. A játékos tudatossága abban rejlik, hogy továbbra is tegyen erőfeszítéseket, fenntartva motivációját, bízzon az értékeiben a nehezebb időszakokban is, újabb és újabb célokat kitűzve maga elé.

(Kiemelt képünkön: A 19 éves paksi Simon Barnabást az őszi szezon utolsó meccsén a félidőben cserélte le a vezetőedző Forrás: paksifc.hu)