Rosta Péter az európai korosztályos válogatottban mutathatta meg magát Dubajban

Rosta Péterrel, a Vasas Akadémia 16 éves kosárlabdázójával beszélgettünk annak apropóján, hogy részt vehetett az U18-as Euroliga dubaji állomásán, méghozzá a korosztályos európai válogatott tagjaként.

Mint arról beszámoltunk, a pécsi Lukácsi Gábor (16) után újabb magyar fiatal kosaras kapott meghívást az U18-as Euroliga (Adidas Next Generation Tournament) egyik állomására. A múlt héten rendezett dubaji tornán a Vasas Akadémia U18-as válogatott magasembere,

A korosztályos bajnokság alapszakaszát minden évben négy különböző városban rendezik meg. Idén a podgoricai, a belgrádi és a dubaji állomáson már túl vannak a fiatalok, végül a párizsi viadal zárja a sort. Mindegyik helyszínen nyolc különböző együttes szerepel, melyből hét klubcsapat, a nyolcadikat pedig azon országok legtehetségesebb játékosaiból válogatják össze, amelyek önállóan nem tudnának ilyen magas szintű gárdát kiállítani. Négyszer 12, vagyis összesen 48 kosárlabdázó kap így évente különleges játék-, valamint megjelenési lehetőséget Európában, ami csak tovább emeli a kiválasztás rangját.

A három csoportmeccsen, illetve a helyosztón Rosta egyaránt szóhoz jutott, és a résztvevő játékosok többségéhez képest egy évvel fiatalabbként állt helyt az elitmezőnyben.

illetve az összeválogatott csapatba – amelybe engem is meghívtak – úgyszintén csak a legjobbak kerülhetnek be. A torna előtt a helyszínen rövid edzőtábor keretében volt alkalmunk jobban megismerni egymást, és kicsit összeszokni. Sokat játszottunk az edzéseken, és úgy érzem, sikerült hamar megtalálni a közös hangot a társakkal. Láttam, hol tartanak a többiek, illetve hol tartok én, még egy évvel fiatalabbként. Az nyilván feltűnt azonnal, hogy a többség fizikailag előttem jár, viszont az mindenképpen pozitív visszajelzésnek bizonyult, hogy

 – mondta el tapasztalatait Rosta az Utánpótlássportnak.

A négy meccsen összesen mintegy 30 percet játszott, és 9 pontot jegyzett, míg a csapatával a harmadik helyen végzett a tornán.

„Az első két meccsen többet játszottam, tizenegy és tizennégy percet, míg a csoportdöntőn, illetve a bronzmeccsen kicsit kevesebb, de öt-hét perc akkor is jutott. Eleinte volt bennem izgatottság, viszont az edzőtábor arra tökéletes terepnek bizonyult, hogy ez eltűnjön, így a meccseken már felszabadultan tudtam játszani.

Ugyanakkor egyáltalán nem találtuk magunkat könnyű helyzetben az összeszokott ellenfelekkel, a klubcsapatokkal szemben. Ha a saját egyéni teljesítményemre gondolok, nyilván mindig lehet jobban játszani, és alapvetően sosem vagyok maradéktalanul elégedett a produkciómmal, de összességében jó szájízzel jöttem haza, mert

Ezekből a külföldi tapasztalatokból rengeteget lehet profitálni, mindenhol tanulok valami újat, amit aztán be tudok építeni a játékomba."

(Kiemelt kép forrása: euroleaguebasketball.com)