Molnár Kendrának viszontagságos út vezetett az újabb U19-es bajnoki címig
A budaörsiek 16 éves asztaliteniszezője, Molnár Kendra fiatal kora ellenére immár harmadjára lett bajnok egyesben az U19-es korosztályban. A reménységet régóta bokasérülés gyötri, azonban ezúttal a nehézségek sem tudták megállítani őt a végső győzelemig vezető úton.
Mint arról beszámoltunk, az ifjúsági leány asztaliteniszezők országos bajnokságán Molnár Kendra bizonyult a legjobbnak, miután a döntőben 3:2-re legyőzte Barcsai Sophie-t. A Budaörsi SC 16 éves ígérete ráadásul már nem először győzött az U19-es ob-n, ugyanis serdülőkorúként korábban kétszer is nyert már, míg tavaly a harmadik helyen végzett. Ugyanakkor a Statisztikában nevelkedett Molnár sikere ezúttal korántsem volt magától értetődő, mivel hosszú ideig bokasérüléssel bajlódott, s ez a problémája tulajdonképpen még most sem jött helyre százszázalékosan.
„Tavaly nyáron az Európa-bajnokság alatt egy rossz mozdulat következtében bokasérülést szenvedtem, majd az orvosok részleges szalagszakadást állapítottak meg, és hat hét kényszerpihenőre kényszerültem – kezdte Molnár az Utánpótlássportnak. – Ezt követően elkezdtem gyógytornára járni, majd fokozatosan edzeni. A visszatérésemkor sajnos olyan „szerencsétlenül” jött ki a lépés, hogy rövid időn belül egymás követték a versenyek, ennek pedig az lett az eredménye, hogy egyre jobban elkezdett fájni a lábam, míg a legvégén már csak fájdalomcsillapítókkal tudtam asztalhoz állni.
Ekkor viszont ödémás lett a lábfejem és a bokám, járni is alig tudtam, így elmentem MRI-vizsgálatra, amelyen kiderült, hogy fáradásos törésem van. Ezután hosszú kezeléssorozat következett, ebben a szövetség vezetése nyújtott segítséget. Kovacsics Imre elnök azt mondta, a szövetség részéről minden támogatást megadnak ahhoz, hogy felépüljek. Azonban az első kezelések sajnos nem voltak sikeresek. Gyógytorna közben is fájt a lábam, így folytatnom kellett a terápiát. Idővel aztán sikerült arra a szintre jutnom, hogy egyáltalán a terem közelébe mehessek.”
Hozzátette, a megpróbáltatások sora itt még nem ért véget.
„Borzasztó hullámvasúton ülök azóta is, mert volt, hogy úgy tűnt, mennek a feladatok és nem fáj a bokám, de aztán egyszer csak újra bedagadt a lábam és fájdalmaim lettek.
Ezek a pillanatokban tényleg embertpróbáló lelkileg, mivel az asztalitenisz az életem es ebben láttam, látom a jövőm.”
Az aranyéremmel végződő U19-es országos bajnokságon sem tudott százszázalékos állapotban játszani, de az áhított győzelem végül ennek ellenére is összejött.
„A mostani versenyen is bekeményedett vádlival indultam, ráadásul a gyógytornászom sem tudott semmi jóval elengedni a versenyre. Mentálisan és fizikálisan is nehezen éltem meg az ob-t. Mentálisan, azért mert tudtam, hogy bizonyítanom kell, méghozzá elsősorban magamnak, de az edzőknek is. Ezáltal nagy volt a stressz, mivel többek között az Európa-bajnoki csapatba kerülés szempontjából is igencsak fontosnak bizonyult ez a verseny. Fizikálisan pedig amiatt jelentett kihívást, mert mostanában keveset edzettem. Tisztában voltam vele, hogy egy-két mozdulatnál a sérülésem is nehézséget fog okozni, illetve erőnléttel is nehezen fogom bírni ezt a tizenkét meccset. De elhatároztam magam, hogy képes vagyok rá és megtudom csinálni, mindennél jobban akartam ezt most. Végül pedig sikerült elérnem a célom, aminek nagyon örülök mert nem gondoltam volna, hogy ennyi idő és kihagyás után erre képes leszek.
Kendrát az elődöntőben és a döntőben is ötszettes nagy csatára késztették, de mindkétszer ő bírta jobban.
„Azt hiszem, ha fejben nem lett volna ilyen összeszedett, akkor ezeket a meccseket nem sikerült volna megnyernem. Az elődöntőben Szosznyák Emmával játszottam, és már az elején tudtam, hogy nehéz meccs lesz, aztán ez be is igazolódott. Jól jelzi, a mérkőzés kiélezettségét, hogy végül a mindent eldöntő, ötödik játszmát 14:12-re sikerült megnyernem. Majd jött a döntő azzal a Barcsai Sophie-val, aki szerintem eddigi legjobb formájában játszott. Nagyon jó, szoros meccset vívtunk és végül a döntő szettben 11:9-re megtudtam nyerni ezt a mérkőzést is, így a dobogó legfelső fokára állhattam fel.
(Kiemelt kép forrása: MOATSZ)
