A hónap utánpótlásedzője: súlyemelő-, kenu- és kézilabdatréner a júniusi díj három jelöltje
A Magyar Edzők Társasága, az Utanpotlassport.hu szerkesztősége és a Porsche Hungaria alkotta kuratórium megnevezte A hónap utánpótlásedzője díj júniusi kiírásának három jelöltjét. Az elismerésre Bökfi János súlyemelő-, Martinkó Gábor kenu- és Szilágyi Zoltán kézilabdaedző aspirál; a győztes kilétére az alapítók voksolását követően derül fény.
A hónap utánpótlásedzője díj odaítélésekor figyelembe veszik az adott időszak világversenyein, nemzetközi eseményein, legjelentősebb hazai viadalain, bajnokságain elért eredményeket, de a díjra történő jelölésnél ugyancsak döntő szempont volt a kiválasztott szakmai múltja, megfelelő edzői végzettsége, példaértékű nevelőmunkája. A díjazottakról a három alapító szervezet képviselőiből álló kuratórium hamarosan dönt; a győztes 250 ezer forintos pénzdíjazásban részesül.
A díj harmadik évadának (amely 2023 szeptemberétől az idei augusztusig tart) tizedik kiírásában súlyemelő-, kenu- és kézilabdaedző került a jelöltek közé. Íme, május hónap kiválasztottjai!
BÖKFI JÁNOS, a Békéscsabai Súlyemelő és Szabadidő SE 61 éves vezetőedzője sikeres versenyzőből lett sikeres tréner, miután számos jelentős eredményt ért el súlyemelőként. Szűkebb pátriájától csak katonasága idejére szakadt el, a Honvédből visszavezetett az útja Békéscsabára, ahol már versenyzőkorában foglalkoztatta a gondolat, hogy tudását majd szakemberként is átadja a fiataloknak. Mint sportoló, korosztályos és felnőtt országos bajnoki címeket nyert, volt ifjúsági és junior világ- és Európa-bajnok, a legnagyobb sikerét pedig az 1988-as szöuli olimpián aratta, ahol súlycsoportjában, a 100 kilósok között dobogó közelben, a negyedik helyen végzett. Emellett volt felnőtt Európa-bajnoki bronzérmes, világbajnokságon pedig 5. helyezésig jutott. A versenyzést 1996-ban hagyta abba, s arra máig külön is büszke, hogy ő lett az ötödik „négyszázasa” Magyarországnak. Vagyis olyan súlyemelő, aki összetettben a 400 kiló elérésére volt képes. Már szakemberként dolgozott az utánpótlásban, szövetségi edző is volt, 2011 és 2013 között pedig a felnőttválogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett. Jelenleg MET-es edző, a Magyar Edzők Társaságában is hasznosítja tudását. Odahaza – ahol nem csupán a Békéscsabai SSZSE vezetőedzője, hanem az egyesület elnöke is –
akivel 11 éve dolgoznak együtt. Most is nála emel a többszörös magyar bajnoknő, aki U23-as Eb-aranyérmes, fogásnemi Európa-bajnok, felnőtt Eb-5., s kétszer volt már az év női súlyemelője. Gulyás Milán pedig a friss ígéret, akihez nagy reményeket fűz Bökfi János.
Ami a júniusi eredményeket illeti:
a 81 kilogrammosok kategóriájában. Már tavaly bronzérmes lehetett volna, de akkor családi okok miatt nem indult a korosztályos kontinensversenyen. Az idén viszont már tudott élni az eséllyel: kategóriájában Európa legjobbja lett. A Szalonikiben rendezett U15-ös csúcsviadalra eleve nagy esélyesként utazott el, és a saját elvárásainak is megfelelve magabiztosan, ezen a szinten igen jelentős előnynek mondható 11 kilóval előzte meg a második helyezett georgiai vetélytársát. Úgy lett Európa-bajnok, hogy hat remek gyakorlatot mutatott be, szakításban és lökésben is hibátlanul versenyezve teljesített 117, illetve 143 kilogrammot, előbbi és az összetettbeli 260 kg pedig egyaránt új magyar korosztályos rekordot ért, mindhárom aranyérmet begyűjtve.
Bökfi János:
A súlyemelés olyanoknak való, akik szeretik érezni a fizikai fölényüket a súly felett. Milán az utánpótlásban nagyot alakíthat, sikerorientált, jók az adottságai, ügyes, bivaly erős, fiatalon még töretlen a fejlődése, azt azonban, hogy ez meddig tarthat, megjósolni nem lehet. Már csak azért sem, mert az előrehaladáshoz – például a sérülés, a betegség elkerülése mellett – mindenféle támogatás is kell várostól, klubtól, szülőktől, szövetségtől egyaránt. Milán is messzire juthat, mert tehetséges, de bármi közbejöhet. Vigyázni akarok rá, mert ritkán adódik az embernek olyan szerencséje, hogy egy ilyen gyerek besöpör hozzá az edzőterembe...”
Az újdonsült serdülő Európa-bajnok Gulyás Milán így beszél mesteréről:
„Lassan három éve készülök Jani bácsival. Elég szigorú, megköveteli a munkát, a fegyelmet, ez nála az alap. Nem szereti, ha mással foglalkozunk, nála végig kell csinálni keményen a másfél-két órát, mindazt, amit kér tőlünk, Akkor viszont, ha jó az edzés, vagy a versenyen siker van, nem marad el nála a dicséret és a jutalmazás sem. Erre nagyon odafigyel, nemrég egy adidas-boltban vásárolhattam sportfelszerelést az ő jóvoltából. Nemcsak velem ilyen, aki hat jó gyakorlatot csinál versenyen, trikót vagy pólót kap jutalmul tőle.”
MARTINKÓ GÁBOR, az UTE 66 esztendős kenuedzője az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején felnőttválogatott versenyző volt, közben, 1980-ban szerezte meg a középfokú edzői képesítést, trénerként azonban csak 2006-ban kezdett el dolgozni. Már akkor is az UTE szakosztályában. A legfiatalabbak képzésével kezdte, majd fokozatosan egyre idősebbekkel foglalkozott, jelenleg jórészt felnőttkenusok készít fel; közéjük tartoznak az U23-as korosztály képviselői.
A sprint- és a maratoni szakágban számos világbajnokot és vb-érmest nevelt, köztük Szabó Kristófot, Lakatos Zsanettet, Dóri Bencét, Kövér Mártont, Fekete Ádámot és a jelenlegi utánpótlás kenu szövetségi kapitányt, Foltán Lászlót is hosszú időn át edzette. A felnőtt-vb-bronzérmes Korisánszky Dáviddal most is együtt dolgozik, miképpen a felnőtt Eb-második Horányi Dórával, illetve Csorba Zsófiával és Opavszky Rékával is – ők egyaránt U23-as és ifjúsági világbajnokok.
Tanítványai közül tehát sokan az utánpótlásban és a felnőttek között is eredményesek tudtak lenni, ahogyan Martinkó mondja: „Összességében nagyjából
Júniusban, az év első korosztályos világversenyén,
az U23-asok között Horányi Dóra C1 500 méteren első, C1 200-on pedig második lett, míg az Opavszky Réka, Csorba Zsófia kettes a 200 és az 500 métert is megnyerte. Mitropoulos Iliász az ifjúságiak között szerzett ezüstérmet párosban; őt Martinkó a kollégájával, Schmidt Dániellel együtt készítette fel.
Martinkó Gábor:
Ha pedig létrejön a nagybetűs csapat, azzal általában az érmek is megérkeznek. Sokan mondják, hogy a mai fiatalok között nehezebb megtalálni a tehetséget, mert ez a generáció már másképpen gondolkodik, mint a tíz-tizenöt évvel ezelőtti társaság. Szerintem ez nem igaz, a mostaniak között is ott vannak a bajnokok. Mindig pedagógiai oldalról közelítem meg a munkámat, amit értékelnek a gyerekek, hiszen sokszor mi, edzők több időt töltünk el a fiatalokkal, mint a saját szüleik.”
A korosztályos Eb-n az U23-asok között egyesben egy-egy arany- és ezüstérmet szerző Horányi Dóra ezt mondja mesteréről:
„A teljes csapat nevében kijelenthetem, hogy Gábor bá’ nekünk a második apukánk, és nem pusztán azért, mert több időt töltünk vele, mint a családunkkal. Nemcsak szakmailag, hanem emberileg is támasz a számunkra, szerintem ritka az ilyenfajta edző-tanítvány kapcsolat. Amikor kórházban voltam (Horányit 2022 márciusában elütötte egy autó, aminek következtében mindkét lábszára eltört, hosszú felépülés után tért vissza a vízre – a szerk.), többször meglátogatott, tartotta bennem a lelket, ami nagyon sokat jelentett nekem akkor. Mindig észreveszi, ha valami nyomja a lelkemet, és bármiről tudunk beszélgetni; szerintem úgy az igazi minden kapcsolat, ha az őszinteségen alapul. Szakemberként is maximálisan megbízom benne, az eredményei pedig magukért beszélnek. Nemcsak kenusok vagyunk, hanem emberek is ebben a közösségben.”
SZILÁGYI ZOLTÁN, a junior leány kézilabda-válogatott 51 éves szövetségi edzője (a „hétköznapokban a felnőtt női NB I-ben szereplő DVSC-Schaeffler csapatának vezetőedzője) 2001-ben, Dabason eleinte kezdő csoportú gyerekekkel foglalkozott, akiket egészen a felnőtt korosztályig elkísért. A helyi férfi NB I/B-s kézilabdacsapat irányítását 2007-ben vette át, nyolc és fél évig volt az együttes vezetőedzője. Vácra 2016-ban került, ahol öt éven át dolgozott az élvonalbeli női csapattal. Ezt követően Debrecenbe költözött; a női NB I-ben szereplő DVSC-nél a harmadik évadát kezdi az ősszel. A hajdúságiakkal 2022/23-ban a bajnokságban és a Magyar-kupában egyaránt bronzérmet szerzett, az eggyel korábbi kiírásban szintén odaért a csapatával a bajnoki dobogó alsó fokára. A Debrecennel és a Váccal is megjárta az Európa-ligát, előbbivel a legutóbbi évadban – szabadkártyával – a Bajnokok Ligájában is szerepelhetett, és tovább is jutott a csoportjából; végül az együttes legjobb tizenhat között esett ki. A junior leány kézilabda-válogatottat 2022 szeptembere óta irányítja szövetségi edzőként, 2023-ban hibátlan mérleggel junior Európa-bajnokságot nyert a csapattal.
Júniusban a 2004-es és 2005-ös születésű játékosok alkotta junior női kézilabda-válogatott az utolsó korosztályos világversenyén vett részt Észak-Macedóniában. A Szkopjéban megrendezett világbajnokságnak jó előjelekkel vágott neki a csapat, amely ezt megelőzően csupán 2022-ben, az ifjúsági vb-n szenvedett vereséget. Azóta tét- és felkészülési meccsen sem győzték le az együttest, a veretlenségi széria pedig majdnem kitartott a mostani junior-vb végéig: a magyarok a döntőig vezető hét mérkőzésükből hatot megnyertek, a negyeddöntőben pedig – Izland ellen – a hosszabbításban harcolták ki a továbbjutást.
A torna All Star-csapatába a kapus Zaj Klára és az átlövő Faragó Lea is bekerült.
Szilágyi Zoltán:
A hozzáállásnak a kialakításában pedig az edzők is kulcsszereplők. Ha különbséget kellene tenni a felnőtt- és a korosztályos közeg között, akkor azt mondanám: az utánpótlásban talán még több támogatásra van szükségük a játékosoknak a pályán és azon kívül is.”
A juniorválogatott alapembere, Csíkos Luca így nyilatkozott a válogatott tréneréről:
„Majdnem két éve készülök együtt Zolival, még NEKA-játékosként találkoztam vele először. Rengeteg új impulzus ért azóta, új taktikai feladatokkal ismerkedtem meg. Szeretek vele dolgozni; jó hangulatúak az edzések, miközben a kellő szigor is megvan. A pályán kívül is tudunk vele beszélgetni, ami sokat jelent a csapatkohézió kialakulásában.”
(Kiemelt képünkön balról: Bökfi János, Martinkó Gábor és Szilágyi Zoltán)
