Márton Viviana újoncként nyert olimpiai aranyat!
Hatalmas magyar siker született a párizsi ötkarikás játékok női tekvondóversenyének pénteki napján: a 18 esztendős Márton Viviana élete első olimpiáján a csapat legfiatalabbjaként aranyérmet nyert a 67 kilósok kategóriájában.
Az sosem volt kérdés, hogy a Spanyolországban született, ott is élő, és egészen idén februárig a legkiválóbb madridi klubban készülő Márton ikrek, Luana és pár perccel fiatalabb húga, Viviana csakis magyar színekben versenyez. Az év elején haza is igazoltak: az UTE szerződtette őket, s bár Madridban élnek továbbra is, ám ahogyan eddig, ezután is a magyar válogatottat erősítik a nemzetközi viadalokon.
Így természetesen a párizsi olimpián is, amelyre Viviana a márciusi szófiai kvalifikációs tornán harcolta ki az indulási jogot, Luanának ugyanakkor a kvótaszerzés nem sikerült, így a tavaly a magyar tekvondó első női felnőtt-világbajnoki aranyát kiérdemlő nővér kísérőként, edzőpartnerként lehetett jelen a francia fővárosban. Leginkább pedig érdemi segítőként, hiszen az egypetéjű ikreknél megszokott módon a két „tojás” között rendkívül szoros a kapcsolat, és adott esetben nemcsak lelki társként, hanem szakmai tanácsokkal is tudta segíteni Viviana eredményes olimpiai debütálását.
A legfőbb támaszt persze közös finn edzőjük, Suvi Mikkonen, az egykori kiváló versenyző jelentette, aki Madridban is pátyolgatta, egyengette tekvondós útjukat. Röpködtek is spanyolul a vezényszavak, a tanácsok, vagy éppen a buzdító kiáltások pénteken egész nap Párizsban, a Grand Palais küzdőterén, ahol ötkarikás bemutatkozását a 18 éves Viviana rögtön egy rendkívül nehéz riválissal szemben kezdte. A kadét, junior és U23-as korosztályban is kontinenstornákat nyerő tinédzser, akit a 12. helyen emeltek ki az olimpián, a 67 kilósok 16 fős mezőnyében a nyolc közé jutásért az elefántcsontparti Ruth Gbagbival csapott össze, azzal a 30 éves tapasztalt harcossal, aki két olimpiai bronzérem birtokosaként, s kétszeres világbajnokként érkezett Párizsba. A bronzokat Rióban és Tokióban nyerte, de már Londonban is ott volt a játékokon 2012-ben. A fiatalos lendület, a szinte elapadhatatlan energia, a töretlen fizikai és lelkierő azonban a magyar lány mellett szólt, ahogy az elmúlt évtizedben felhalmozott szakmai tudás is, és ha ádáz csatában is, de három menetben győzött debütáló meccsén nevesebb vetélytársával szemben.
Háromszor két perc kellett a negyeddöntőben is a sikeres folytatáshoz: ekkor a meglepetésre a franciák háromszoros világbajnoka, Magda Wiet-Hénin felett diadalmaskodó, 18 éves amerikai Kristina Teachouton kerekedett felül, akit jobb hajrájával és látványos akcióival gyűrt maga alá Viviana, s jutott a legjobb négy közé. Ott az első helyen kiemelt, tavaly Grand Prix-győztes, 2022-ben világbajnok belga Sarah Chaarival küzdött meg, és két szoros menetben, a második végén az utolsó másodpercben fordítva nyert. És jöhetett a döntő a világbajnoki ezüstérmes, kétszeres Eb-harmadik szerb Aleksandra Perisics ellen.
Meglepő módon ez a csata bizonyult a legsimábbnak és teljesen egyértelműnek:
a magyar sport 188. olimpiai aranyát. Pontosabban az eredményhirdetés előtt még a páston ünnepelt Viviana, aki valóságos indiántáncot lejtett, körbe-körbeszaladt a küzdőtéren, a magyar lobogót és – edzőnője társaságában – a Kanári-szigeteknek, szülőföldjének zászlaját is lobogtatva.
Majd kedvesen tört magyarsággal beszélt friss sikerélményéről, mondván, élvezte az egész napot, egy álma vált valóra az olimpiai győzelemmel.
A végeredmény megerősíthette ebbéli meggyőződésében, hiszen valóban valamennyi ellenfelénél jobb volt. És külön kitért ikertestvérére, Luanára is.
„Nélküle nem lennék itt! Motiváljuk, ösztönözzük egymást, és
(Kiemelt képen: Márton Viviana és edzője, Suvi Mikkonen Fotó: Szalmás Péter/MOB-Média)
