Már Párizsban is ragyogtak a jövő csillagai
Összeállításunkban felidézzük, hogyan szerepeltek utánpótláskorú sportolóink a párizsi olimpián, valamint a szintén emlékezetes teljesítményt nyújtó külföldi tinédzserek.
Az olimpia magyar küldöttségében 10 olyan fiatal követelt helyet magának, aki a saját sportágában még korosztályos versenyző. Nem kérdés, hogy közülük kinek a teljesítménye kívánkozik az első helyre.
Jó évtizednyi rákészülés után kiteljesedett a gyerekkori álom: Márton Viviana 18 esztendősen – természetesen újoncként – olimpiai bajnok lett tekvondóban, a koreai eredetű harcművészet küzdősporttá „szelídült” műfajában. A lábbal és kézzel küzdés tudományának csúcsszintre jutott művelőjeként a Madridban élő, de kezdettől magyar színekben versenyző leányzó Párizsban, a Grand Palais-ban váltotta valóra a többször is kinyilvánított célt: az ötkarikás játékokon súlycsoportjának győzteseként hallgathatta a Himnuszt, miután a nyakába akasztották az olimpiai aranyérmet. Amiért gyakorlatilag végig verte a 67 kilós kategória kiválóságait az Újpesti TE sportolója: nyitányképpen Elefántcsontpart kétszeres olimpiai bronzérmes és világbajnok képviselőjét búcsúztatta, majd már a legjobb nyolc között azt az amerikait tángálta el, aki a házigazda franciák háromszoros világbajnoka felett diadalmaskodott nem kis meglepetésre. A döntőbe jutásért az első helyen kiemelt, tavaly Grand Prix-győztes, tavalyelőtt világbajnok belga harcos következett, de az egy fejjel magasabb rivális sem volt képes ellenállni Viviana rohamainak és főképpen fejrúgásainak. Az ifjú magyar, aki párizsi küldöttségünk ötödik elsőségét, ötkarikás sporthistóriánknak pedig a 188. olimpiai aranyát gyűjtötte be, a fináléban nyújtotta a legmeggyőzőbb teljesítményét, noha addigi produktuma sem volt akármilyen. A döntőben valósággal szárnyalt, és mondhatni nagyon sima két menetben küzdötte le szerb vetélytársát, a 22 éves Alekszandra Perisicset, aki pedig vb-másodikként és kétszeres Európa-bajnoki harmadikként érkezett Párizsba.
Életkoránál fogva is Viviana mögött „csupán” az utánpótlásban szerzett Eb-aranyak álltak, és rajta meg ikertestvérén, Luanán kívül túl sokan aligha vártak tőle már most olimpiai bajnoki címet. Néhány perccel idősebb nővére, aki tavaly – szintén történelmi sikerként – a magyar tekvondó első női világbajnoki elsőségét érdemelte ki a felnőttek között az 57 kilós kategóriában, Párizsba nem jutott ki. Így Vivianára maradt a feladat és a gyerekkori ígéret valóra váltása, vagyis az olimpiai arany megszerzése. Ám – ahogy győzelme után mondta, a mostani csak az első lépés volt, amelyet követni fognak az újabb Márton-sikerek, további ötkarikás győzelmek – de már nem szólóban, hanem Luanával együtt, közösen. Mi pedig örömmel hallgatnánk meg kétszer egymás után is a Himnuszt akár már a következő olimpián...
A kajakosok és a kenusok közé egy-egy utánpótláskorú magyar induló tudta beverekedni magát. Kezdjük az előbbi szakággal: az olimpián az idén debütáló, 20 éves Fojt Sára jól hangolt az ötkarikás játékokra, a júniusban Szegeden megrendezett felnőtt Eb-n két aranyérmet is szerzett, ám talán még ezt követően sem gondolta volna, hogy Párizsban szintén összejön neki a duplázás – igaz, más színekből.
A Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia sportolója előbb K4 500 méteren (Pupp Noémival, Csipes Tamarával és Gazsó Alida Dórával egy hajóban) remek hajrá után szerezte meg a harmadik helyet, másnap pedig Pupp mögött ülve K2 500-on is bronzérmet szerzett, holtversenyben. Fojt még az első medál megszerzése után így nyilatkozott: „Miközben az eredményhirdetésre öltöztünk át, mondtam a lányoknak, az éjszaka megálmodtam, hogy nekem lesz érmem az olimpiáról. Nem tudtam, milyen színű és melyik számban szerezzük, de azt igen, hogy nekünk innen medállal kell hazamennünk!”
A sportág legfiatalabb magyar indulójaként Kiss Ágnesnek is szurkolhattunk, aki a kenusok között szeretett volna bizonyítani: C1 200 méteren végül a B-döntőbe jutott, amelyben harmadikként, összességében pedig tizenegyedikként zárt, C2 500-on viszont negyedik lett Nagy Biankával, kevéssel lemaradva a dobogóról. Értelemszerűen nincs miért szégyenkeznie, hiszen ezzel a hazai női kenuszakág történetének legjobb olimpiai eredményét szállította.
Az összes csapatsportot tekintve is az egyetlen magyar játékos volt a párizsi játékokon a 19 éves kézilabdázó, Simon Petra, aki ismét igazolta, hogy érdemes rá számítani a felnőttek között. A Ferencváros irányítója a második csoportmeccsen nyújtotta a legjobb, legemlékezetesebb teljesítményét, a brazilok ellen 25–24-re megnyert találkozón az ő bombagólja döntött az utolsó másodpercekben. Golovin Vlagyimir örült, hogy Simon legfiatalabbként magára vállalta a terhet, és sikerült gólt szereznie; ahogyan a kapitány fogalmazott: „Így születnek az igazán nagy játékosok.”
A fiatal ezen kívül, a franciák (2 gól), az angolaiak (1), a spanyolok (2) és a hollandok (3) elleni csoportmeccsen is eredményes volt, majd az utolsó összecsapáson, a spanyolok elleni negyeddöntőben (hosszabbítás után 36–32-s vereség) sem maradt gól nélkül, háromszor tüzelt a kapuba. Összességében tehát valamennyi mérkőzésen pályára lépett, mind a hat alkalommal betalált legalább egyszer, összesen tizenhat találatig jutott az első olimpiáján.
A válogatott a torna legfiatalabb átlagéletkorú csapataként szerezte meg a hatodik helyet.
A medencés úszók párizsi mezőnyének legfiatalabb stafétája volt a 4x200-as női gyorsváltónk, amelynek fele, vagyis ketten – az egyformán 18 esztendős Ábrahám Minna és Pádár Nikolett – az utánpótlás-korosztályt képviselték. Nem is akárhogyan: oroszlánrészük volt abban, hogy négyesünk döntőbe jutott, ott pedig az elismerést érdemlő hatodik helyet szerezte meg. A fináléban Pádár első emberként indulva remekelt: ifjúsági Európa-csúcsot repesztett, olyan időt úszva, amellyel a 200 gyors egyéni versenyében döntős lett volna. Szólóban saját magát fosztotta meg ettől a lehetőségtől, miután a rajtnál bemozdult, ami a szabályok értelmében kizárást vont maga után. Kétszázon egyéniben indult Ábrahám is, ő a 14. helyen végzett. Szereplésével igen elégedett volt Sós Csaba szövetségi kapitány, aki azért is dicsérte mindkettőjüket, mert a 4x100-as gyorsváltóban ugyancsak odatették magukat, érdemben hozzájárulva ahhoz, hogy ez a négyes a tizedik helyen végzett. A magyar csapat harmadik 18 esztendős tagja, Molnár Dóra váltóban tartalék volt, egyéniben viszont rajthoz állt legerősebb számában, 200 háton, amelyben a 12. pozíciót érte az időeredménye. A kapitány szavaival élve: „kiválóan versenyzett, a középdöntőben jelentősen javított az idején, megközelítve az egyéni csúcsát”. Úszóalakulatunk negyedik tinédzser tagja az októberben 16 esztendős Jackl Vivien volt, aki az olimpia előtt nemcsak ifjúsági, hanem felnőtt Európa-bajnoki elsőséget is szerzett, miután áprilisban megúszta a párizsi indulását lehetővé tevő A szintet. Ám az ötkarikás játékokon már sem 400 vegyesen, sem 1500 gyorson nem tudta hozni ugyanazt a kiemelkedően magas szintet, mint a korábbi fellépésein. Ahogyan Sós fogalmazott: „A legfiatalabb versenyzőnk nagyszerű idényt zárt, jelentősen előrelépett, nemzetközi szintű úszóvá vált, az olimpiai felkészülése azonban nem sikerült”. A szakember hozzátette: „Ilyen van, de a tehetség nyilván nem száll ki belőle, és Párizs után is van élet, sok örömöt fog szerezni még nekünk...”
A Ferencváros utolsóéves U23-as atlétája, a 22 esztendős Molnár Attila az elképesztő erősségű mezőnyben nem jutott be a 400 méteres síkfutás elődöntőjébe. Molnár az előfutamában 45.24 másodperccel a hatodik helyen ért célba, majd a vigaszági futamában a harmadik helyen zárt, és a 45.45-tel éppen lecsúszott a továbbjutásról. Atlétikai küldöttségünk legfiatalabb tagja, a 20 éves Spiller Tiziana a maratoni gyalogló váltó tartalékjaként nem jutott szóhoz.
A külföldi tizenéves versenyzők közül is jó néhányan kitettek magukért. A tinik teljes mezőnyéből is kiemelkedett a 17 éves kanadai csodaúszó Summer McIntosh, aki három arany- és egy ezüstérmet nyert Párizsban. A bravúrsorozatot a 400 méteres gyorsúszásban elért második hellyel kezdte, majd előbb a hosszabbik vegyes számban nyert hatalmas fölénnyel, minden idők negyedik leggyorsabb idejét elérve, aztán jött az első hely 200 pillangón, majd zárásul 200 vegyesen. Öszetljesítménye azért is szenzációs, mert első kanadai sportolóként nyert három aranyat egy olimpián. Édesapja elmondta róla: már hét-nyolc éves korában lehetett látni, hogy kivételes úszó lesz, míg nővére arról számolt be, hogy Summer heti hat napot reggel négy órától az uszodában tölt és minden idejét az úszásnak szenteli. A kanadai sztár pedig így nyilatkozott első győzelme után: „Megpróbálok minél több gyereket inspirálni, és megértetni velük, hogy ha én meg tudom csinálni, ők is képesek rá.”
A falmászás boulder és lead versenyszámában a 155.2 pontot gyűjtő, 19 éves brit Roberts Toby diadalmaskodott, míg a 17 esztendős japán Anraku Sorata ezüstérmet nyert, aki kevesebb mint 10 ponttal maradt le az aranyéremről.
A 14 éves Josizava Coco végzett az élen a női gördeszkások utcai versenyében 272.75-ös összpontszámmal, megelőzve az ugyancsak 2009-es születésű Akama Lizt, aki 265.95-nel zárt. A dobogó harmadik fokára a 16 éves, Tokióban ezüstérmes brazil, Rayssa Leal állhatott fel, miután 253.37 pontot kapott. A szintén 14 esztendős ausztrál Arisa Trew az utolsó sorozatban nagyszerűen teljesített, és megnyerte a női gördeszkások park versenyszámát. Érdekesség, hogy ugyanaz a két 16 éves – a japán Hiraki Kokona és a brit Sky Brown – szerezte meg az ezüst- és a bronzérmet, mint három éve Tokióban.
Olimpiai bajnok lett a 18 esztendős kínai Deng Ya-wen a női BMX park szakágában, miután megelőzte az amerikai Perris Benegast, valamint az ausztrál Natalya Diehmet.
Harmadikként csapott célba a 19 éves kanadai Ilya Kharun a 100 méteres pillangóúszás döntőjében, amelyet egyébként a magyar klasszis, Milák Kristóf nyert meg.
Két bronzérmet nyert a 17 éves francia asztaliteniszező, Felix Lebrun. Egyesben 4:0-ra verte a helyosztón a brazil Hugo Calderanót, míg a házigazda csapat tagjaként is harmadik lett. A ma már kevésbé elterjedt tollszárfogással játszó ígéret látványos, agresszív játéka a világ legjobbjait is próbára teszi, ám párizsi eredménye az egész szakmát megdöbbentette.
A Roland Garroson rendezett teniszversenyen női párosban másodikként zárt a szintén 17 éves orosz Mirra Andrejeva Diana Snajderrel az oldalán.
Szlalomkajakban a franciák 19 éves kiválósága, Titouan Castryck csupán 2 tizeddel maradt le az olimpiai aranyról az olasz Giovanni de Gennaro mögött, míg tekvondóban a 19 esztendős iráni Mobina Nematzadeh állhatott fel a dobogó harmadik fokára.
Sportlövészetben, a 10 méteres légpuskás versenyszámban is remekeltek az utánpótláskorúak, bár tulajdonképpen mindkét olimpiai bajnok esélyesként lépett a lőállásba. A nők fináléja elképesztően izgalmasra sikerült. A 16 éves dél-koreai Ban Hyo-jin és a 17 esztendős Huang Yu-ting egyaránt 251.8 körös döntős olimpiai csúccsal végzett, így az aranyról szétlövés döntött a fiatalabb versenyző javára. A férfiak között is olimpiai rekord párosult a győzelemhez. A 19 éves kínai Sheng Li-hao 252.2 körrel nyert. Sheng és Huang 10 méteren a vegyes párosok versenyében is olimpiai bajnok lett.
Az olimpián valamelyest háttérbe szorul a futball, amelynek tornáját sajátos szabályrendszerrel rendezik, hiszen U23-as együttesek szerepelhetnek a mezőnyben, mindössze három „túlkorossal” a keretben. Az aranyérmet a spanyolok nyakába akasztották, akik sok valóban utánpótláskorúval álltak föl, például a Barcelona 17 éves reménységével, Pau Cubarsíval.
(Kiemelt képünkön: Márton Viviana Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)
