Kihívásokkal teli Európa-bajnokságon van túl az U16-os fiúválogatott

Négy győzelemmel és három vereséggel az U16-os fiú kosárlabda-válogatott a kilencedik helyen zárta a szkopjei B-divíziós Európa-bajnokságot. Faragó Péter szövetségi edzővel beszélgettünk a torna végeztével.

Mint arról beszámoltunk, a záró napon a házigazda észak-macedónokat legyőzve az U16-os fiú kosárlabda-válogatott a kilencedik helyen végzett a szkopjei B-divíziós korosztályos Európa-bajnokságon. Faragó Péter csapata így pozitív mérleggel, sorozatban négy győzelemmel fejezte be az Eb-t, miután az első három csoportmeccsét elbukta. 

A mieinknek több szempontból sem volt szerencséje Szkopjéban, ugyanis egyrészről a sorsolásnál a legerősebb, A jelű csoportba kaptak besorolást a 22 csapatos mezőnyben. A csoportellenfelek közül végül a svájciak és a belgák is bejutottak a legjobb négy közé – előbbi együttes a feljutást érő harmadik, utóbbi a negyedik helyen zárt, a győztes észtek, illetve a szintén feljutó, második románok mögött. A magyar fiúk a svájciak, a portugálok és a belgák elleni vereség után a bosnyákok elleni sikerrel zárták a csoportkört, így a 9-16. helyért folytathatták szereplésüket.

Ugyanakkor mindeközben a pályán kívül is komoly nehézségekkel kellett szembenéznie a gárdának, miután a torna közepétől súlyos betegséghullám sújtotta a csapatot, és a vírusos fertőzésnek a keret valamennyi játékosa áldozatul esett, sőt, jó pár fiatal kórházba is került, így a helyosztókat már csak szűk létszámmal, hat-hét játékossal abszolválták a mieink. 

 – mondta Faragó Péter szövetségi edző az Utánpótlássportnak. – Elképesztően rosszak voltak a körülmények, így sajnos nem tudtunk csak a kosárlabdával foglalkozni. A rendezés nem volt Európa-bajnoksághoz méltó színvonalú, elsősorban a higiénia, az étkeztetés és a elszállásolás szempontjából.

Csak, hogy érzékeltessem a betegség komolyságát, már két napja hazajöttünk, de én még mindig infúziós kezelésre szorulok. Rátérve a torna szakmai részére, azzal előzetesen is tisztában voltunk, hogy papíron a legerősebb csoportba kerültünk, de mindez csak akkor realizálódott, amikor lejátszottuk az első két-három mérkőzést, és láttuk a többi csoport erőviszonyait is. Az első meccsen a későbbi feljutó Svájccal játszottunk, és bizonyos periódusokban kifejezetten jó játékot mutattunk be ellenük. A harmadik negyedben még tizenkét ponttal is vezettünk, de aztán utolértek minket, és leolvadtunk a végére. A belgák elleni meccs sajnos a papírforma szerint alakult, nem volt esélyünk nyerni. A vereségek közül egyedül a portugálok elleni meccs miatt lehetünk bosszúsak, de igazából az összképen sokat nem változtatott volna, ha megnyerjük azt a találkozót, mert két vereséggel sem tudtunk volna továbbjutni a nyolc közé."

Miután a csapat az első három meccsen kikapott, a csoportkör utolsó fordulójában ki-ki meccset kellett vívnia a bosnyákokkal.

Ráadásul nemcsak verni kellett a bosnyákokat, hanem több mint hét ponttal kellett legyőzni őket. A svájci meccshez hasonlóan ismét remek játékkal rukkoltak elő a fiúk, de ezúttal a második félidőben megtartottuk az előnyünket. A győzelem ellenére azonban már ezen a mérkőzésen látszott a baj, a betegség miatt kezdtek egyre többen kidőlni. Mindezek után következtek a helyosztók, amelyeket persze lehetne értékelni szakmai szempontból is, de most inkább nem tenném. Elsősorban úgy tudnám leírni, hogy a srácok valami hihetetlen és felejthetetlen dolgot vittek véghez, és számomra ezt rendkívül megható volt átélni.

Nem csak a játékosok, hanem az edzői stáb tagjai is. Azt hiszem, mindenki megértette, hogy mit is jelent a csapategység és a küldetéstudat. Hihetetlen volt látni ezt az áldozatkészséget és céltudatosságot ilyen fiatal korosztályban."

A torna végeztével elmondható, hogy a játékereje alapján – kicsit kedvezőbb sorsolással – az U16-os válogatott akár a legjobb hat csapat közé is odaférhetett volna.

„Ha megnézzük a korosztályos fiúválogatottjaink idei szereplését, egyértelműen látszik az előrelépés. Az U20-asaink hatodikok, míg az U18-asok – hozzánk hasonlóan – kilencedikek lettek.

Azonban azt nem várhatjuk, hogy egyik évről a másikra mi fogjuk dominálni a mezőnyt, és hirtelen majd feljutunk az A-csoportba. Ami viszont fontos, hogy

Végezetül szeretném megköszönni mindenkinek a munkáját, azoknak a játékosoknak is hálás vagyok az erőfeszítéseiért, akik végül nem fértek be a tizenkétfős szűkített keretbe, vagy éppen a betegség miatt az Eb során korábban el kellett hagyniuk a csapatot. Továbbá kiemelném a támogató szülőket, akik a helyszínen a nagy nehézségek közepette segítettek minket. Emellett köszönöttel tartozom a stábomnak, illetve Mészáros Zalánnak, aki csapatvezetőként ismét igyekezett mindent megtenni értünk, valamint meg kell említenem Patonay Imrét is, aki pedig az egész év során, de különösen a nyáron a mindennapi mentorálásával rengeteget hozzátett a csapat sikeréhez."

(Kiemelt kép forrása: FIBA)